Hűtlenség megbocsátása után mi történt veletek? (beszélgetős fórum)
Minden rosszindulat nélkül kérdezem:ha nagyon szereted a férjed, mégis ,miért történt meg a megcsalás?
Mindenhol azt olvasni, hogy csak az csalja meg a másikat, az nem is szereti.
Egészséges, jó idegeid vannak:)
Neki meg lelkifurdalása,bűntudata...
Nem tudom, milyen így élni, én hálás vagyok amiért nem így élek, mint ők. De ha nekik ez jó, nincs )
miért elítélni. Ne ítélj, hogy ne ítéltess alapon. :)
Minden ember másként éli meg a szerelmet, a párkapcsolatot és eltérő a tolerancia-szint. Ez a történet így, 34 elteltével "gyönyörű"; már ha igaz.
De az is biztos, hogy én soha nem engedtem volna vissza az életembe azt, aki az esküvő után 1 hónappal elhagy és összecuccol mással; majd amikor véget ér a románc, visszaszivárog, mivel a "kényelmiállandó" visszafogadta. Megalázó mindenkinek, hihetetlen, hogy egy (ifjúházas, gyerek nélküli) feleség ezt elfogadta.
Persze más, ha 34 év után kalandozik el, és van olyan kötelék, hogy a múlt segít túljutni a jelen nehézségein.
De hogy fiatal házasként szerelem nélkül indulni az életnek azzal, aki cserben hagyott.. mert ha az esküvő után otthagyta a feleségét, majd visszaoldalgott, amikor nem jött össze a románc, az a férfi részéről sok minden, de nem szerelem.
Ilyen történetekbe nem szabad kapaszkodni.
örülök, hogy nálatok is minden rendbe jött...
Idő kell hozzá.
Egy volt kollégám mesélte, hogy egy hónappal az esküvője után olyan szerelmes lett egy nőbe, hogy össze is cuccoltak albérletbe. A feleséggel beadták a papírokat. Egy hónapig tarott a románc, aztán békülés, és ennek már több mint 34 éve. Azóta lett egy lányuk, aki lassan férjhez megy, és boldogan élnek. :) Az élet már csak ilyen...
:))
Én nem hiszem, hogy jól tolerálnám, ha napi szinten látnom kellene a nőt...:(
Tozsó!
Fejben mindent el lehet dönteni.
Előbb utóbb meg is tesszük.
De a női méltóságot visszakapni ,mondd hogy lehet?
Igen Betti!
Minden fejben dől el. Mindenki a saját életéről önmaga dönt. Ha úgy gondolja, hogy ezt szeretné, akkor tegye ezt...csak egy dologra vigyázz! Utólag ne kérdőjelezd meg saját döntésedet, tudd, hogy miért tetted, állítsd fel magadban azokat a határokat, amit ha férjed túllép, akkor te is túllépsz rajta.
Oh, nálunk elég durva volt és a reakció is.:( De a férjem végre a sarkára állt és azt mondta, eddig bírta elviselni, ha csak bántani akarom, akkor azt már nem csinálja tovább, mert nincs értelme.
És végre FÉRFI-ként tekintettem rá, nem egy bűnbánó kisgyerekre. Remélem, hogy a jövőben helyén is tudja kezelni az élet dolgait, ahogy egy felnőtt ember teszi és akkor bízom a közös jövőben.
Köszi, hogy megírtad vannak azért pozitív példák is.
Én magam is remélem, hogy tanult a férjem az egészből. Ki nem hibázik? Legyünk őszinték magunkhoz. Ez csak egy olyan dolog, ami sokkal, de sokkal jobban tud fájni, mint teszem azt, ha piál és abba tudja hagyni. Minden fejben dől el.
A bizalomról meg annyit, ha egyszer valaki eljátszotta, akkor másnál se lesz már meg a 100%. És valóban nehéz visszahozni, azt hiszem elsőként magunkban kell hinni, hogy van nélküle is élet, de vele boldogabb lehet, ha mindketten ezt akarjuk.
Sziasztok! Gondoltam írok pár sort, mert nálunk is lejátszódott már sajnos a "férjed megcsal, és kiderül" story. Kb. másfél éve, hogy lebukott drága férjuram, de én megbocsátottam, mert szeretem, és úgy gondoltam,/ a sok év együttlét, és az iránta érzett szerelmem miatt/ megérdemel még egy esélyt.
Ócska közhely, de az idő tényleg sokmindent megold, ha mindkét fél odateszi magát.Nem állítom, hogy 100 %-ban tudok bízni benne, de ezzel ő is tisztában van.Sztem soha nem is fogok már úgy hinni, bízni, mint előtte.De az egész mára már egészen mást színt öltött, és tanultam belőle, ha mást nem, hogy ne legyek annyira naív, mint voltam.Az önbizalmamnak is adott egy jó nagy fröccsöt, értem ezen azt, hogy mennyivel emberebb vagyok, mint az a rüfke, aki eljátsza a gondos élettársat, és a jó anyát, közben csalja össze-vissza a párját, beletiporva ezzel más családi életébe.