Hűtlenség megbocsátása után mi történt veletek? (beszélgetős fórum)
Gyerekek hamarább észrevesznek dolgokat, működik nagyon jól az " antennáik ".
Szia Monzol! Sorstársak vagyunk. Pontosan tudom, hogy min mész most keresztül, hiszen egy cipőben járunk. Nekem sem mondta még a szakítást,- bár tegnap a gyerek teljesen váratlanult azt mondta, hogy apa azt mondta hogy lehet hogy el fogtok válni, ez igaz? -, most készül elköltözni. Ő azt mondja, hogy legyünk külön egy ideig, és majd meglátjuk. Amit nagyon fontosnak tartok: ne könyörögj, ne hisztizz, ne próbáld visszatartani. Lehet, hogy ez most furcsán hangzik, de hidd el csak az ellenkező hatást váltod ki. Légy megértő; az ő bizalma nagyon csorbult most, dühös, és elkeseredett. Ehhez kell idő, amíg meg tud bocsájtani. Mikor a férjem közölte, hogy elköltözik; kétségbe estem, próbáltam visszatartani, sírtam, depiztem. És azt láttam a szemében, hogy ez őt dühíti. Befejeztem ezt a hozzáállást, elkezdtem magammal foglalkozni, kedves vagyok vele, és "mapsugárként" viselkedek - ahogy azt itt többen is javasolták :) - és látom, hogy máshogy néz rám. Először teljesen megdöbbent, most meg figyeli, hogy mi történt velem. Szerintem próbáld te is ezt tenni; ne a depit, fájdalmat lássa rajtad, hanem a kedvességed és a figyelmed. Ha gondolod priviben még cserélhetünk tapasztalatokat. Fel a fejjel!
Sziasztok.
Én is elkövettem azt a súlyos hibát, amit el lehet követni egy párkapcsolatban. Több mint 8 éve vagyunk együtt. Gyermekünk még nincs. És nagyon szeretem a párom.
Január eleje tájékán elmondtam neki, hogy megcsaltam az előző évben, sajnos többször is. De már nagyon megbántam, és ha tehetném vissza forgatnám az időt és mindent máskép csinálnék, nem tenném meg. Mikor megtettem először iszonyatosan rosszul éreztem magam, de megpróbáltam ezzel a botlásommal tovább élni, és nem akartam többször elkövetni a hibát. Csak sajnos akivel megcsaltam elkezdett zsarolni, hogy mindent elmond a páromnak, így hülye voltam és még bele mentem párszor, semmit nem jelentet és nem is volt jó. Pár hónap múlva teljesen bele őrültem ebbe az egészbe és úgy döntöttem, hogy őszinte leszek. De csak részben mertem az lenni, mert akivel csaltam az anyámék szomszédjának a fia, és nem akarom, hogy otthon kiderüljön, mert abból megint csak bonyodalmak lehetnének, de már ezt is bánom, hogy eltitkoltam.
Még nem mondta, hogy szakítsunk, mindig csak annyit mondd, hogy nincs értelme ennek az egésznek. Javasolta, hogy legyünk külön egy darabig amíg áttudja gondolni a dolgainkat, de félek, hogy arra jut, hogy ő már nem akar engem.
Annyira kilátástalannak látom az egész életem, hogy már sok hülyeség jutott eszembe, de van néhány okom, hogy mégis csak éljek, valamint ez csak menekülés lenne a problémák elől, amikkel szembe kell(ene) nézni.
Az okom pedig csak annyi volt, hogy kevés törődést kaptam, és jól eset más figyelmessége. Tudom ez nem mentség arra, hogy más karjában kössek ki, de már megtettem.
Akinek van ezzel kapcsolatban tapasztalata és sikerült túl jutniuk ezen, azok letudnák nekem írni, hogy hogyan sikerült újra kezdeniük.
Nagyon helyes hozzá állás!!!! Mi hint lesz több időd akkor leírom privibe.Van bőven mit írnom
MissBabyka! Neked is köszönet a biztatásért. Egy dologban nem értek egyet veled; én nem a körülményekre akarom fogni azt, amit tettem. Én tettem, én hibáztam. Meg vannak az okok, tudom, hogy miért, de ez nem változtat azon a tényen, hogy megtettem. És ezért vállalom a felelősséget. Ezt nem akarom sem a körülményekre, sem pedig senki másra áthárítani. Ha így tennék; hazudnék magamnak, és ami annél is fontosabb; nem tudnék megbocsájtani magamnak. Úgy érzem ez az első feladatom: mert míg én nem bocsájtok meg magamnak, ő hogyan tudna??
Sziasztok! Köszönöm a kedves, és biztató szavakat. Sirály, örülnék, ha priviben elmesélnéd a történetedet. Eldöntöttem, hogy megpróbálom, így meg is teszem. Jelenleg az van, hogy nem akaszkodok rá, nem könyörgök, nem hisztizek, nem tartom vissza, sőt; felajánlottam, hogy segítek neki. Emellett nem a múlttal, nem a hibákkal, rossz dolgokkal, hanem saját magammal, és a lányommal foglalkozok. Jókedvű vagyok, és szeretetet sugárzok a férjem felé. Igyekszem azzal foglalkozni, hogy magamat fejlesszem, a lelkemet erősítsem, és örömöt, és szeretetet érezzek, ne pedig fájdalmat és kétségbeesést. Ugyanis úgy gondolom, hogy utóbbi érzelmekkel semmit nem érek el. Tönkremegyek tőlük, és biztosan nem kapom vissza a férjemet, ha ezt érzi rajtam..... Csak jókedv, és szeretet.
tukrom32! Mi az ami nincs?
Megbocsájtottam, aztán ott hagytam.
Tudod míg praktikákkal akartam visszakapni a férjem nem ment. De mihint akadt vetélytársa és bíztos volt abban,h végleg elveszíthett jött magátol.
Biztosan van valami női praktika amivel vissza lehet édesgetni vagy a szerelmét feléleszteni. igazából szerintem a hozzá állásoddal már nincs gond.
Viszont idő is kell, hogy lecsillapodjon, meg hiányozzál, de Sirály biztosan tud jó ötleteket adni.
Ha úgy gondolod, ahogyan írtad, bízok benne, hogy sikerül újra egy család lennetek.
Pontosan. Elfogadom és egyet is értek veled és mint írtam sajnálom is hogy hibáztál és remélem tanultál belőle, remélem tudod nagy küzdelem elé nézel.
De látod itt van Sirály és ha hiszel a vonzás törvényében, jól bevonzottad a fórumodba. Neki és nekik sikerült, ha neki és nekik sikerült, sikerülhet neked is. Fogadd meg minden jó tanácsát és bízok benne kapsz még egy lehetőséget. Szívből kívánom neked a legjobbakat!
Nagyon nehéz játszma, de minden elismersem a tiéd. Szüleim élő példa előttem nekik is sikerült..mondjuk évek..nekem egy 2 éves kapcsolatba annó nem sikerült. Sok jelentősége van a közös gyerekeknek, vagyonnak, éveknek. Én is megpróbálnám persze, ha úgy hozná az élet. Puding próbája az evés és csak az nyerhet győzelmet, aki megtudja tanulni azt, hogy hibáin kívül is hozhat nehézséget az élet, el kell tudni ismerni, hogy nem mindig azok az emberek a hibásak akik botlanak, hanem a körülmények is hibásak, hogy botlottak. Ha két ember igazán őszintén szereti egymást, tud tanulni a hibáiból.
A Sirály nickedet én átírnám: Király nické, mert ritka ám, mint a fehér holló! örülök, hogy neked sikerült és kívánom legyél mindig boldog!
A felszarvazott pasi nehéz eset, de ha igazán szeret és belátta, hogy ő miben hibázott, és túl tud lépni rajta nem reménytelen. Ha gondolod priviben tudok mesélni...
A Tűzpróba film tényleg nagyon-nagyon-nagyon jó!!!
Én is hiszek ebben. Igaz, volt amikor elgyengültem, és akkor megtörtént a baj. De előtte is harcoltam, meg azóta is azt teszem. Ha nem harcolok, nem is nyerhetek... És arra is rájöttem, hogy nem őt kell nyaggatnom, győzködnöm, hogy ne menjen, hanem nekem kell változtatnom a hozzáállásomon, a gondolkodásomon, és magamon úgy, hogy maradni akarjon....
Igazad van :) könnyebb odébb állni mint harcolni azért akit szeretünk. De a hosszú küzdelem meghozza gyümölcsét :)
sajnálom:( Nekünk 2éve tart és jobb mint előtte volt :)
:(
Azért megpróbálom, hátha.
De köszi a véleményt...
Hidd el, ha évekig azt érzed; nem vagy jó a másiknak, és nem érdekled, akkor bármennyire is szereted, el tudsz gyengülni ha azt érzed, hogy van valaki a világon, aki "meglát" téged... Legalábbis velem ez történt.. Lehet, hogy bennem van a hiba, és lehet, hogy az is furcsa, hogy ha ez történt évekig, akkor miért ragaszkodok hozzá, de itt jön a képbe az, hogy nem az eszeddel, hanem a szíveddel szeretsz...
A felszarvazott pasi igen nehéz eset:-(
Sajnos ez az amikor egy óráért kockáztatni egy egész felépített életet, nagyon sajnálatos.
Ennek a házasságnak a leírtakból ítélve szerintem vége. Sajnálom és kívánom, hogy legközelebb inkább tudj szabni határt a vágyaidnak.
Aki valakit nagyon szeret nem kíván mást és tud parancsolni mindig az érzéseinek.
A nagyon szereted azért kicsit érdekes..sajnálom!
Sok sikert az újrakezdéshez!
Remélem velünk nem ez fog történni. Veszítenivalóm nincs, csak nyerhetek, ha megpróbálom....
Záros határidőn belül szétmentünk.
Töprengő: a filmet nem láttam, viszont a könyvet évekkel ezelőtt (Tűzálló) olvastam :). Értem, hogy miért írod. Nagyon köszönöm. Este elő is veszem, és elolvasom mégegyszer. Sirály, neked is köszönöm. Azt hiszem küzdeni fogok...
Van .mi el is váltunk júniusba és augusztusba együtt költöztünk az új lakásba. Persze eddig hosszú út vezetett.
Nem hurcolkodtunk külön, együtt kültöztünk az új helyre..
Ma néztem meg egy filmet a jut.. " Szerelempróba ".
Jó olvasni azt, hogy a külön költözés után is lehet még visszaút. Csak nem tudom, hogy hogyan álljak a dologhoz. Reménykedjek, harcoljak, vagy próbáljam lezárni. Szívem szerint harcolnék, de félek, hogy csak még nagyobbat huppanok. Mivel teszek jót? Hogy viselkedjek vele? Hagyjam békén egy időre? Vagy azért hivogassam, próbáljam közös programra invitálni?
Mikor nálunk volt gond, sok éve, mi is költöztünk. Vége lett annak a dolognak. És azt hiszem mégiscsak jó hogy onnan másik házba költöztünk..
ahoz,h helyre jöjjön mind a két félnek nagyon nagy türelemnek kell lenni. Mi míg külön éltünk is jártunk házassági terápiára sokat segített és rájöttünk,h szeretjük egymást még. Azóta új lakásba költöztünk ahol tiszta lappal az alapoktól építettünk újra mindent.Mi nap beszélgettünk és pont a párom mondata,h "Nem adná fel még egyszer a Mi közös életünket"
Death night: igen tudom, tapasztalom. Már tudom, hogy vége a házasságomnak. :(
Két évvel ezelőttig minden rendben volt közöttünk. Ekkor teljesen megváltozott, eltávolodott tőlem, nem foglalkozott velem, kizárt az életéből. Párterápiára jártunk, ami csak rontott mindenen. Annyira lerombolta a lelkemet az egész, és olyan űrt éreztem, amit mással próbáltam betölttetni. De nem sikerült. Tegnap megmondta, hogy elköltözik. Úgy látszik tényleg nem tud megbocsájtani :(
A hűtlenség után ,nagyonnagy csalódottság önbizalom vesztés önértékelési zavarok , mert ugyebár saját kudarcként éli meg az ember ! Elveszted a a bizalmat és iszonyú ürességet érzel ! Ha van valami ami az ember életéttönkre tudja tenni az pontosan ez ! (Akiben egyszer csalódsz abba életed végéig kételkedni fogsz )¡!!!!!ez a szín tiszta valóság !
További ajánlott fórumok: