Hoxás gyűjtés? (beszélgetős fórum)

Nem, nem vagyok irigy.

Miért lennék az? Mi 3-an vagyunk, én a férjem és a 22 éves fiúnk. Együnk sem hülye, de csak nekem van állásom. A fiam tapasztalatlan (meg sem kapta az esélyt, hogy tapasztalatot szerezzen), a férjem meg pont abban a korban van, amikor már sok helyre nem kell, azt a keveset pedig nem találtuk meg, ahol kellene. Elképzelem, hogy mi lenne, ha nem csak 1 gyerekem lenne, hanem még 2-3. Nagyobb számban nem is gondolkodok. Hogyan tartanék el még 2-3 gyereket a fizetésemből? A számlákat alig tudom fizetni, főleg azért, mert volt 2 sokkal nehezebb évünk és még nem tértünk magunkhoz, pedig eltelt azóta 3 év. Teljesen őszinte leszek, nem lehetett több gyerekünk, de szerettünk volna még egyet. Most, örülök, hogy nem lehetett, mert a plusz 2 gyerekre járó családipótlék és adókedvezmény, ami kb. 40 ezer, nem hiszem, hogy sokat segítene. Nem lenne elég a 2 szobás lakás, nem lenne elég 1 rúd kenőmájas 3 napra, nem lenne elég egy csomó minden, amit alig tudok megvenni.

Mi 3-an vagyunk testvérek, de a hírhedt szocializmusban lazán felneveltek minket. Mi ettünk sokat téliszalámit, most annak örülök, hogy a fiam nem szereti:)

A legtöbb ember nem él jól, hanem hasonlóan él, mint mi, sőt, nekik az az egy kereső is csak minimálbért keres esetleg. Soha senkinek nem jut eszébe, hogy körülnézzen ezeknél az embereknél. Igaz, csak azt látnák, hogy a lakás, amiben élnek tiszta, van mit enniük, tehát jól élnek, ráadásul el sem fogadnánk az adományokat, mert úgy gondoljuk, hogy vannak rászorultabbak.

Tehetnénk, hogy nyafogunk, de minek? Itt leírhatjuk. Sajnos segíteni nem mi tudunk, mert nekünk nagyon meg kell gondolnunk, hogy a 16 gyerekes családnak adjuk, vagy kifizessük a villanyszámlát, hogy ne minket mutogassanak 1 hónap múlva a fókuszba.

Ha gyűjteni akarsz, keress egy alapítványt és beszéld meg velük, hogy ennek a családnak is gyűjtsenek...

Köszönöm szépen.

Nálunk is nagy pecások a fiúk és a férjem is.

Jó éjszakát neked is.

:DDD

Szép álmokat.Lassan én is megyek,mert bár nálam a nagyfiúk már alszanak,királylány még felébredhet.

Egyeztessük össze. Nincs munkám, neked meg kéne bébiszittyó. :) áhh megoldjuk mi ezt. :)

Jó Éjt.

Oké.:DDD

Csak annyit akarsz szülni?Nem lesz az kevés?

9 gyerekes szomszédainkkal ugyanígy jártam. Átadtam volna babaruhát, mert vannak kisebbek is mint az enyém. Nem kellett, nem jöttek érte. Könyörögni pedig nem fogok...

A lányomat nagyrészt a teszveszről-vateráról öltöztetem, amit kinő az megy vissza, sok pénz visszajön az árából. Van munkánk, autónk (14 éves) lakásunk hitelből, a szobabútor gyanítom senkinek sem kéne, a férjemék gyerekkori szobájából a Barba szekrénysor van felújítva stb stb stb Viszont az egyszem gyerekemnek jut arra amire fontos, és ha választhatok hogy Neki jusson amire fontos, vagy elajándkozzak dolgokat, hát inkább eladom és a gyerekemre költöm az árát. Mi sem ingyen kapjuk, nagyon keményen megdolgozunk mindenért és ésszel élünk.

Két alapítványt támogatunk rendszeresen, az egyik a Bölcső, amelyik hozzásegítette a gyerekemet többszáz másikkal együtt hogy ne egy kukában végezze, a másik Dévény Anna alapítványa, aki visszaadta az egészségét - így úgy gondolom, nem lyukas vödörbe töltjük az adakozásra szánt pénzt.

Ez a házaspár saját magának köszönheti, hogy ilyen helyzetben vannak. NEKIK nem szabadott volna megteremteni ezt a szituációt... Tehettek volna ellene, hogy ez ne így alakuljon.

Felelőtlen emberek. A gyerekek nem tehetnek erről, de az a kevés, amit mi tudnánk küldeni, nem oldaná meg az alapvető problémájukat.

szívesen odaadom ami nekem már nem kell, mint hogy kidobjam...

de sajnos a tapasztalatom, hogy nem jönnek érte!

Egy hónapja itt van egy 4 gyerekesnek igért cipő, csizma csomag...

ha én nem viszem nem jön érte!

Pedig nem fogom, inkább leviszem a vöröskeresztbe... mert tudom hogy onnan eddig minden cucvcot elvittek amit levittem...

cserébe ha van rá lehetőség, mint rászoruló, és mint bélyeg vásárló, alkalmanként kapok élelmiszer csomagot.

És ennek nagyon tudok örülni!

És én biztos adnék ha tudnék, de ilyen gazdasági helyzetben fel sem mertem volna vetni a témát.

Azért szép gesztus volt tőled a témaindítás.

Brutál dolgokat olvastam és mindenkinek van igazsága!

Én egyszer jártam úgy hogy segélyt kértem, erre közölték, minek szültem gyereket...

Én meg közöltem, hogy eszembe sem jutot ide jönni, egy jó ismerős mondta, hogy próbáljam meg, mert már látta, hogy hetek óta csak kenyér vaj és tej van a hütőmben!

Sírva jöttem ki és közöltem a csajjal, soha ne élje meg azt, amit most velem tett...

Kifelé jövet egy ismerős állított meg miért sírok... lemeséltem mi történt velem, egy arra járó másik dolgozó haladt el mellettünk. Elkérte a nevemet és azt mondta, nyugodjak meg, várjak egy kicsit...

Pár perc múlva visszajött, hogy intézkedett, pár napon belül csönget a postás!

így is volt!

Utána mindig ehhez a hölgyhöz mentem be ha gondom volt, mert mondtam neki, hogy csak tőle vagy senkitől...

Ekkor elmeséltem neki, hogy milyen jókor segített rajtam...

Örökre hálás leszek neki!

Emlékszem gyerekként, anyukám gyűjtögette a dolgokat, és vöröskeresztes találkozókon a tombolán osztogatta szét a tárgyakat, a befolyt pénzből élelmiszert vásároltak a rászorulóknak!

Összegyüjtöttük a kinött ruhákat...és átadtuk a vöröskeresztnek, szívesen fogadták, nem úgy mint mostanság...

Sokszor volt olyan hogy különböző berendezési tárgyakat adományoztak emberek...lomtalanításkor amiért nem mentek csak azt dobálták ki...

rengeteg használt, de jó állapotban lévő butor, került jó helyre!

Én hiába ajánlottam, fel varrógépet, fotelt, tv állvűányt...ha én nem vittem volna házig el már nem kellett, pedig ingyen adtam volna, vagy jelképes összegekért...

Ruhákkal ugyanígy jártam...

Én a mai napig szívesen fogadok el ruhákat nem csak magamnak de a gyerekemnek is...

el is megyek érte, még ha nem is cipelhetek...

de felajánlom, kéri is valaki, de postázzam, és egyebek...

kérdezem miből?

Ingyen adom és még a posta díjat is én fizessem???...Na azt már nem!

legalább jönne érte!