Hogyan tudjam elviselni egy hóbortos anyós szeszélyeit? (beszélgetős fórum)

:o))))))))

Látod? Már ez is egy nagy felismerés! :oDDD

Hát, lehet, hogy igazad van és én nem tudlak követni.

azért az, hogy több oldalon nem bírod abbahagyni, és ragozod a baromságodat, azért elgondolkodtató.

szép jó éjt mindenkinek!

Nem tudok róla hogy ellent mondanék saját magamnak,valószínübb hogy te,és egy páran nem tudnak követni :))

Jajjjj ne hogy fel add már, ki fog akkor nekem ilyen aranyosan beszólogatni? :DDDD

Hát tudod én itt adtam fel!

Érthetetlen számomra, ahogy össze-vissza beszélsz.

Olvasd vissza miket írtál eddig, saját magadnak mondasz ellent.

Annak mindenesetre örülök, hogy nem a Te gyerekedként születtem erre a világra!

“Mindenki maga irányítja sorsát; mi magunknak kell megteremtenünk boldogságunk okait. Csak mi tartozunk ezért felelősséggel, senki más.”

(XIV. Dalai Láma)

Akkor jó:))

Biztosan megint én értettem félre pár bejegyzésedet ,még tegnapról,vagy azelőttről!:)))

“Hogy megértsd szüleid szeretetét, nevelj saját gyerekeket.”

(kínai közmondás)

Mindenki szereti a túlzás,vagy a szélsőséges példák eszközét alkalmazni,ha meg akar győzni valamiről,jelen esetben arról,hogy bizony vannak olyan szülők ,akiknek nem jár tisztelet.

Sok szülő töri össze végérvényesen a gyereke lelkét,én megértem ,ha ezek után képtelen tisztelni vagy szeretni a szüleit ,ha felnő.

A 720-ban Pityke írta:

"az anya végignézte, hogy az apa megerőszakolta a lányát. Az ilyen szülőknek nem hogy tisztelet nem jár, hanem még a megszólítás sem."

Te erre a hsz-re reagálva írtad az idézetet.

?????

Ki beszélt bűnözőkről??

Ez egyre jobb...

Na azért itt törvény ellett vétett bűnözőkről beszélsz,akiknek börtönben lenne a helyük.

Nem pár pofonról van szó.

Tisztelet?Szerintem az undor a megfelelő érzés ezeknek a kedves szülőknek.

Ha megbocsát ezekért a bűnökért ,akkor tovább tud lépni,de egy fikarcnyi tisztelet nem érdemelnek.

Megelőztél!

Pont most akartam javasolni, hogy azon a topikon is elmondhatná boszi a cikkírónak, hogy igenis jár a tisztelet a szülőnek ALANYI JOGON!!

Vannak olyan fogalmak, hogy "felelősség", "kötelesség".

Ezeket nem szabad összekeverni a tisztelettel. Lehet, hogy egy gyerek úgy érzi, hogy köteles engedelmeskedni a szülőnek, meg is teszi, de nem biztos, hogy ettől még "tiszteli" is őt, és lehet, hogy amint tud, függetleníti is magát.

Alanyi jogon senkinek sem jár a tisztelet. Még a szülőknek sem. Mégis milyen jogról beszélsz? Nem is értelek.

Most olvastam egy másik topikban, hogy az anya végignézte, hogy az apa megerőszakolta a lányát. Az ilyen szülőknek nem hogy tisztelet nem jár, hanem még a megszólítás sem.

Azt írod: "nekik is csak azért,mert legjobb tudásuk szerint neveltek fel"

Látod, itt már te is azt írod, hogy mégsem alanyi jog, hanem valaminek a felmutatása, feltétele a tiszteletnek. Ez szülők esetében lehet a "legjobb tudás szerinti nevelés".

Néhány ide vágó idézet Weöres Sándortól:

A visszautasító érzelmekről

Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket. Bármily ártalmas, beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy akárminek csak az állapota lehet rossz, de nem az alaptermészete.

A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség.

Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.

Ami hozzád-vonatkozásában tiszta: fogadd magadhoz; ami hozzád-vonatkozásában szennyes: ne érintsd; de a rád-tartozót és érinthetetlent egyformán szeresd. Ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez egyrészt megértőképességed csonkaságának jele, másrészt annak, hogy ellenszenved tárgya valamilyen formában benned is jelen van. Gyűlölöd a gazdagokat? tisztítsd ki gazdagság iránti vágyadat s majd nem gyűlölködsz. Utálod a nőhódítókat? tisztítsd ki érzéki vágyadat s majd nem utálkozol. Ilyenkor nem az ellenszenv tárgyát kell megbélyegezned, vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak megfelelőjét s azt finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned.

Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.

A jóságról

Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.

Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.

Az érzelgésről

Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre.

Mikor a szereteted válogatni kezd, már nem szeretet többé, hanem sóvárgásnak és undornak kettőssége. S ez: az érzelgés, mely manapság mindennél veszedelmesebb; cukros váladéka bekente az emberiséget.

Minden emberi indulat közt az érzelgősség a legnyomorúságosabb. Egyik irányba szeretni csak akkor tud, hogy másik irányba gyűlölködik; vonzalma nyállal ken, gyűlölete köpköd. Állandó mértéke nincs, önmaga kavargó formátlanságához mér mindent; akármerre fordul, jó nem fakad belőle.

A jelenkor legveszélyesebb ördög-násza: Érzelgősség úrnő és Propaganda úr egybekelése. Bármi képtelenséget akar a propaganda elfogadtatni, úgy alakítja, hogy a tömeg érzelgősségéből kiváltsa egyfelé a meghatódást, másfelé a fölháborodást és nyert ügye van.

Az érzelgősség kétfejű nőstény: egyik feje édesen mosolyog és mohón csókolgat, másik feje könnyeket ont, harap és piszkolódik. Csókolgató fejét immár majdnem mindenki összecseréli a jósággal, szeretettel, erkölccsel, családiassággal, ízléssel, eszményi lelkülettel, harapós fejét pedig a joggal, törvénnyel, megtorlással, igazsággal.

Korunk betegsége, a lelki talajtalanság és általános összezavarodás, innen ered: a kétfejű bestia mosolyából és könnyzacskóiból. Többet ártott, mint akár melyik szenvedély: a józan emberi mértéket összezavarta.

Az emberismeretről

Az érzelgősség legrikítóbb példái azok a regények és filmek, ahol a szereplőket szét lehet válogatni a jók és gonoszok csoportjába. Legangyalabbak a főszereplők, kikkel az olvasó együtt sír és nevet, szinte egybeolvad velük; de ha jobban megnézzük ezeket a főszereplőket, nem is olyan angyalok: kicsinyes, kapzsi, édeskés vágyaik vezetik őket. A többi szereplők aszerint minősülnek jóvá és rokonszenvessé, vagy gonosszá és gyűlöletessé, hogy a főhősöket támogatják-e, vagy gátolják-e. Legtöbb mai ember az érzelgős regények módjára nézi a világot: amerre vágyai terelik és akik e vágyakat segítik, azok a jók; vágyainak gátlói a rosszak.

A mai átlagos emberismeret megdöbbentően együgyű. Legtöbb mai ember csak azt a felületet látja belőled, amelyet az ő kedvtelései és igényei felé mutatsz; nem nézi, hogy bensőd milyen; a nő aszerint ítél rólad, hogy szórakoztatod-e, hevíted-e, a férfi pedig aszerint, hogy miként illeszkedsz az ő elveibe, terveibe, megrögzöttségeibe. A jót összecseréli a vonzóval, csábítóval; nem csoda, ha a magánéletben is, közéletben is többnyire kalandorok vezetik. Örökös a csalódása és kiábrándulása, hibáztat minden égi és földi hatalmat, mások gonoszságát, néha még saját ostobaságát is; csak éppen arra nem gondol, hogy embertársait ne az ő igényein keresztül nézze, hanem önmagukban.

Most akkor ezt hány fókuszos szemüvegen keresztül fedezted fel??

Remélem nem kellett hozzá mikroszkóp,elég volt a 80 drioptria?! :))))))))