Hogyan találd meg az igazit avagy a társkeresés anatómiája (beszélgetős fórum)

Mondjuk amire azt mondanám, 99,9%-ig biztos vagyok benne, hogy segítene, ha kilepnel egy olyan kapcsolatból, ami neked már az elején nem jó.

Szuicid hajlamú mániás depressziós vagyok, hidd el, én igazán megértem, ha valakinek minden szar, ami körülötte van, de ki lehet mászni a gödörből. Tudatosan keresni kell, és értékelni ami körülötted van. Ahogy Michelle is írta, észre kell venni, hogy szép napunk van.

Például elmehetnél egy pszichológushoz. Vagy kineziológushoz, családállításra, ezer módja van annak, hogy feldolgozd és elengedd a múltat. Az édesanyád élete véget ért, a tied nem. Csak te tudsz változtatni azon, hogy az életed hátralévő részében ne a halált várd, hanem élj.

Számtalanszor megkérdeztem, egyszer sem válaszoltál: miért vagy ebben a kapcsolatban, ha ennyire nem jó?

Rossz a hozzáállásod. Ne jelentsd ki hogy te mindig szerencsétlen vagy, mindig rossz dolgok történnek veled, hát pár hsz-val ezelőtt ilyesmit írtál.

Csak mélyíted magadban ezt az érzést, ahelyett hogy túllépnél rajta.

Nem tudlak megtanítani semmire. Nekem mindenem megvan, szeretet vesz körül, én is zsörtölődöm picit néha de nagyon értékelem a gondoskodást, mindent.

Most mire gondolsz? Lakás, autó, rendes jövedelem, az is van. Adósság is van, de kibírom, nem kell a fogamhoz vernem a garast. Szenvedek most a melegtől, de attól sem vagyok boldogtalan. :-) Jó lenne kicsit fiatalabbnak lenni, hát istenem, voltam már az is. :-)

Jó dolog élni.

Olyan kis... kis szerencsétlenke vagy. Mi a fenét kell folyton boldogtalankodni? Eltelik az élet, nem tudsz örülni semminek.

Sajnálatra méltó vagy, de minden bajodat magadnak okozod.

Ébredj már fel, nem muszáj így élni.

Leginkább magadnak nem vagy jó társaság, ha így látod az életed.

Oké, szereted a pasid egy oldalát, de oeszegeszeben nem fogadod el. Hiába várod, hogy érted megváltozzon. Ha csak így csucsulsz a "baberjaidon", nem lesz jobb az életed.

Ha ezt komolyan gondolnád, akkor csendben, szó nélkül választanád a halált. De szerencsére nem gondolod komolyan, az hogy a sokadik fórumot nyitod, amiben sajnálod és sajnáltatod magad, azt jelenti, bármilyen is az élet, de azért foglalkoztat, hogy lehetne-e jobb?

30 évesen van választásod. Vagy változtatsz, és minőségi, klassz életet élhetsz - ebben piszok sok munka lesz. Vagy a következő akárhány évben ugyanezt teszed. És akkor biztos, hogy végig kínlódod, és egyedül maradsz, mert jelen állapotodban nem vagy egy kellemes társaság.

A múlt megtörtént, elhiszem, hogy rossz volt. De a jövő lehet szebb ;)

Nem jó ez a hozzáállás Marika, bedobod a gyeplőt a lovak közé:társfüggő vagyok, így szenvedésre vagyok ítélve, senki sem érthet meg... Kemény dolog a kodepedencia, összetett probléma és nagyon mélyről gyökerezik, terápia kellene neked, és nagyfokú tudatosság, illetve elindulni az önismeret útján.

Azt feltűnt, hogy a párodtól elvárod, hogy hagyjon fel a függőségével, de neked sincs több affinitásod a sajátod megszüntetésére? Kezdj valamit az életeddel, mert így tényleg keserves lesz. És nem bántani akarunk.

Te igazi vagy? ;)

Csak mert mindenki az igazit keresi, de senki sem találja. Sem a pasik, sem a nők. Akkor hol vannak az igazik? ;o))