Hogyan szoktathatnám be néhány hetes kisbabámat a kiságyba, ha már most elkapattuk? (beszélgetés)

Figyelj, én egy példát mondok!

Egy évvel ezelőtt én ha nem a szemeimmel látom, akkor nem hiszem el.

Helyzet a következő volt. Barátomnak megszületett a kisbabája, szuper, látogatjuk, stb. Gyönyörködünk. Elérkezett az ideje, hogy be kellett rakni az ágyba, semmi gond nem volt. Amint a lábunkat kitettük a szobából, olyan üvöltést lecsapott, mintha legalábbis valaki kínozná. Visszaléptünk a szobába és elhallgatott.

Én hiszem, hogy érzik a jelenlétet, a társaságot,

Szerintem az jó, amit vázoltál, hogy napközben szoktatod rá, és mindig picit többször hagyod magára, én ezt még hozzátenném (kimenni a szobából, néha-néha ránézni)!

Osztani az észt könnyű, de egy fél órát lehet, hogy hagynám, hogy főjjön a levében :(, mert az még nem árt, de a két óra az már elég keményen hangzik:)!

Nem fájhat a hasa? Mert olyankor szokták igényelni az állandó ölben létet... És kb. függőlegesen! :)

A kiságy a mi szobánkban van, egy lépés távolságra a miénktől.

Egyelőre muszáj maradnia, mert nincs még kész a gyerekszoba.

Hidd el, én is így gondoltam, hogy semmi keresnivalója a mi ágyunkban, tántoríthatatlan voltam ettől a gondolattól, és nézd meg mi lett belőle.

Akkor Te azt mondod, hogy ha biztos nem az éhség, és a bubik miatt sír, akkor hagyjam sírni a kiságyban, és majd abba hagyja. Ugye?

Szia!

Szerintem olyan nincs, hogy pár hetes gyereket "elkapatunk".

Ilyenkor még nagyon képlékeny szerintem a rutinja, amibe "bele lehet nyúlni" szívfájdalom nélkül.

Próbálkozz azzal, hogy a kiságyat beviszed a ti szobátokba, és úgy szoktatod oda. Majd egyszer csak ágyastul mindenestül a szobájában találja magát.

Szerintem egy gyereknek nincs helye a szülei szobájában, az az egyik, a másik pedig, hogy a szülői ágyban végképp nincs.

Mi januárra várjuk a babánkat, és már egészen biztos, hogy nem fogjuk a mi szobánkba szoktatni!

Mielőtt megírnátok, hogy néhány hetesen még nem tudja, hogy mi az, hogy kiságy-nagyágy, meg hogy nem tud hisztizni… Először leírnám a következőt:

Jelenleg 2 és fél hetesek vagyunk. A kórházban az volt a divat, hogy mindenki maga mellett tartja a gyerekét, maga mellett is altatta. Hát én is.

Amikor haza jöttünk, féltem külön kiságyba rakni, magam mellett tartottam. Azóta rajöttem, hogy csak jobb lett volna mindjárt külön rakni.

Egy este meg is próbáltuk. 2 óráig sírt, majd a párom felkelt , és behozta közénk. Ne tudom, jó döntés volt-e. Minden esetre nem hittem volna én sem, hogy 2 órán keresztül fog sírni, vagy még tovább is.

Most így próbálkozom beszoktatni őt a kiságyba:

- első körben csak nappal próbálom odaszoktatni. A párom dolgozik, ezért jobb, ha este nincs órákig tartó üvöltés. Ha megszokná nappal, talán könnyebb lenne este is odatenni.

- másodsorban a rendszer a következő: felkel, szopizik, büfizünk, lerakom kiságyba. néhány perc csönd, aztán jön a sírás. Van, hogy torkaszakadtából, van, hogy csak nyöszörgősen, sőt van, hogy abba is hagyja percekre, de aztán újra kezdi.

Mivel nem tudom miért sír (éhséget kizárom, mivel most evett), ezért felveszem, büfiztetem, mozgatom, hátha megszorult a levegő. Van is, hogy kijön belőle egy-két nagy büfi. Tartom még egy darabig, csendben van. Egy pisszenés sincs. Majd úgy döntök, lerakom a kiságyba. De röviddel utána megint rákezd.

Azt gondolom, hogy ez itt már hiszti. Mivel percekkel korábban az én kezemben is vízszintesen volt, és ott semmi baja nem volt.

Mi erről a véleményetek? Hiszti ez? És mi erre a jó megoldás? Ha felveszem? Vagy hagyjam ott? Majd megnyugszik?

Ma reggel is 8.20-kor ettünk egyet. Most 10.20 van. Eddig sírt, most hagyta abba, és talán most már nem is kezdi el.

Félek, ha túl sokáig sír, hogy előbb-utóbb már nem hiszti miatti sírás lesz, hanem éhség miatti, és akkor muszáj felvennem. És mi van, ha benne ez úgy rögződik, hogy anya a sírás miatt vett fel… ?

És még egy kérdés. Szerintetek mindenképpen ki kell várni azt, hogy abba hagyja a hisztit, ha ez az, és csak utána megetetni, akkor is, ha 2-3 órán át sír, vagy ha úgy gondolom, hogy most már éhes, de még sír, akkor etessem meg? És ha 2 óra alatt végre elaludt, várjam ki, még ő felkel és enni kér, vagy költsem én?

Mindenkinek hálás köszönetem előre is az ötletekért, hozzászólásokért.