Hogyan szoktathatnám be néhány hetes kisbabámat a kiságyba, ha már most elkapattuk? (beszélgetős fórum)

Kőbe vésetem a szabályaimat, hogy ne szegjem meg! :D :D

Persze egyértelmű, hogy még könnyen beszélek, de valahogy majd igyekszem! :)

Tény, hogy minden gyerek más, és mindenkinek máshogy jó a vele töltött idő. Itt valahogy nagyon két tábor van, én talán a köztes vagyok. Nem tartom én sem jó ötletnek a babát a nagyágyban altatni. Apa ígyis sokmindent "elveszít" belőlünk és sok kapcsolat romlik ettől meg. A kiságy viszont nálunk is a mi szobánkban van, egy lépésre. Majd ha nagyobb lesz, átkerül másikba.

Egy ilyen picit nem lehet elkapatni, de valamilyen szinten hozzászokik a dolgokhoz.

én 2 órát biztos nem hagynám sírni. Az túl sok, szüksége van rád. Van egy könyv a Suttogó. Sok ismerősömnél segített, de nagyon sok türelem kell hozzá. Ott 5 percig ajánlja, hogy hagyd sírni, majd vedd fel, nyugdasd meg és tedd vissza...és így tovább. Mondjuk kifejezett jótanácsot nem tudok adni, az én kisfiam általában elalszik a kiságyba. Ha nagyon nyügös,akkor hagyom hogy az ölembe aludjon el.

Mitzer, kíváncsi lennék egy pár hónap múlva az őszinte véleményedre. Én nem vagyok az az anya, aki mindenről lemondott a gyerekért, aki nem adja oda 5 percre se senkinek, aki mindent a gyerek elé helyez. De ettől függetlenül igenis ő irányit, és nem te fogod diktálni a tempót, nem te alakitod a rutinját. Legalábbis addig amíg ilyen pici. Teljesen megváltoznak az ember érzései mikor megszületik és a kezedbe fogod. És a szíved szakad meg amikor sír és nem tudod hogy miért és mindent megadnál azért, hogy megnyugtasd, hogy mosolyogjon...

Próbáld ki hogy a hasadra fekteted és simogatod a hátát.

Az általában megnyugtatja a babát.

A másik nem minden gyerek szeret oldalt aludni.

Az enyéim kifejezetten utáltak úgy lenni picinek.

Ők csak hason fekve tudtak jól aludni.

Sokféleképpen át lehet szoktatni.

Nálunk egy kicsit kacifántos mivel lent a nappaliban alszik el mellettem és utána viszem fel a hálóba az ágyába.

De pl a nagyfiamat simán betettem a kiságyba simogattam a hátát és megvártam míg elalszik.

Minden gyerek más.

Így lehet ami az egyiknél beválik az a másiknál nem.

Ezt neked kell majd kitapasztalnod hogy mi is jó a te gyerekednek.

Egy szóval sem írtam, hogy dög lennék, leírtam az én véleményemet, és kikértem másokét.

Kb 2 héten keresztül próbáltam neki segíteni elaludni, most azt próbáltam ki, hogy mi van, ha nem segítek. Hozzá teszem, az én segítségemmel sem ment semmire. Valószínűleg csak béna vagyok, és nem tudom, mit akar. De én próbálkozom.

Szia!

2 óra üvöltés után nem csodálom, hogy szegény beájult. Ilyen pici babát 2 óráig sírni hagyni! Nagyon sajnálom szegényt! Miért nem segítettél neki elaludni?

Miért akarod mindenáron a kiságyban alatatni? Az én fiam a mi ágyunkban alszik el még most is sokszor (7 hós), és csak utána teszem vissza a kiságyba. Meg kell várni, amíg mélyen alszik, és akkor lehet csak átteni. Vagy nappal miért nem alhat a Ti ágyatokban? Addig, amíg nem esik le, nyugodtan otthagyhatod.

Az biztos, hogy én nem hagytam üvölteni egyik gyerekemet sem 2 óráig. Pláne nem 2 hetesen!

Az én második gyerekem az első hetekben a kiságyban sírós volt, de a jó kis bélelt bölcsőben hatalmasakat aludt. Talán jobban biztonságban érezte magát benne.

Ha oldalra fordítod, a hátacskájához tegyél valami puha meleget, összehajtott takarót, vagy puha plüssállatot, hátha szeretni fogja.

Akkor viszont elkiabáltam az első bejegyzésemet, hogy nem lehet elkapatni egy ilyen pici gyereket!

:)

Sikerült neked! :) Lehet, hogy majd nekem is sikerül a lehetetlennek tűnő kijelentésemre rácáfolni! :D

Így viszont csak következetesen tudod átnevelni!

Szia!

Gondold el 9 hónapig voltatok szó szerint összekötve.

Én azt az elvet vallom hogy legalább ennyi idő kell az elváláshoz is.

Én most várom a 4. gyerekemet és eddig az első évét mellettünk a nagy ágyban töltötte.

És most is így lesz.

Kell nekik a kötődés.

Ja és nincs gond a kiságyba való átszoktatással sem.

Gondolom te sem szeretsz a párod nélkül aludni akkor egy 2 hetes baba miért szeretne az anyja nélkül aludni.

Ez egy nagyon szoros kötelék amit inkább megtartani kellene és nem széttépni.

Lehet, de tudod, harminc fölött már nehezen változik az ember.

Szerintem megmarad a "nagy arcom"! Bár ezt eddig még nem kaptam meg soha. Időszerű volt, köszönöm Neked, az oldalnak, és a világhálónak! :)

Mert úgy érzem, hogy nem kell összefolyni a mi életünknek az ő életével; ami nekünk való, az neki nem feltétlen, és fordítva. Nem nagyon tudnám díjazni, hogy a mosogép tetején kelljen a férjemet szeretnem, mert a gyerek éppen basáskodik a hitvesi ágyban! :)

A gyerekem rutinját én alakítom ki, mert én hozom a világra, én diktálom neki a tempót, amiben élni fog!

Tudom, és elfogadom, hogy Ő is egy ember, de aszerint fogja élni a napjait, amilyen értékrendet átadok neki!

Nem fog olyan gyermekem lenni, aki felcseréli a sorrendet és a szülei, a felnőttek elé helyezi önös érdekeit.

Nyűgös lesz? Érzékeny? Minden ember az, de annak oka van, azt nem kényeztetéssel intézném. :)

Miért nincs helye a szülők szobájában?

Talán majd megváltozik erről a véleményed ha egy kicsit nyügisebb , érzékenyebb babát kapsz.

A gyereked rutinjába nem lehet szívfájdalom nélkül belenyúlni- te is és ő is megszenvedi így vagy úgy .

Örülök a hozzászólásodnak, mert úgy érzem Te kicsit a másik oldalt képviseled. Ő is szeret bújni, és az biztos, hogy sokkal nyugodtabb, amikor ott van mellettem szorosan.

Tehát akkor egy potenciális megoldás lehet az is, ha elaltatom magam mellett, és amikor alszik, be a helyére.

Szopizás végére általában bealszik, de amikor lerakom az ölemből, akkor rögtön felébred. Ezt kell még majd áthidalni valahogy.

Az elgondolkodtató tény, hogy az emlősök közül kizárólag az emberi faj civilizált része akarja a kicsinyét külön altatni. A zsigerekben az összebújás az, ami a biztonságot adja. Én is kiságyban altattam a nagyobbjaimat, most a kicsi van "elkapatva", de tény, hogy az óvodásaim a mai napig nyugodtabban alszanak el, ha összebújunk. Ez pedig jó átmenet, mármint, hogy úgy altatom, hogy összebújunk, aztán ha már mélyen alszik, akkor mehet a helyére.

Ne bánd a külön szoba hiányát!!! Inkább toljátok közel a kiságyat, hogy elérd éjjel, simogathasd, ha nyugtalan!

Érdemes a hordozás témájának utánanézni, ott sok infó van erről.

Nem vagyok a szobában, nagyjából fél óránként ránéztem most is, nehogy kifinceregje magát a kiságy oldalához, vagy valami... De nem szóltam hozzá, csak megnéztem halkan.

Én is arra számítottam, hogy fél óra max, és megnyugszik, vagy elnyomja az álom, de most 2 óra volt, hogy abba hagyta. És nem tudom, hogy ez után, ha majd még egyszer próbálkozom, akkor mennyi lesz, vagy lesz-e egyáltalán.

Igen, köszönöm :) Elég határozott egyéniség vagyok, persze amint a példa mutatja, én is követek el hibákat, de igyekszem javítani rajtuk.

Tudom, hogy nincs használati útmutató, ami tuti, de pont erre való egy fórum, hogy megtudjam, kinek milyen ötletei voltak, kinek mi vált be. Mivel első babám, túl sok tapasztalattal nem rendelkezem.

Köszönöm! Textil pelus meglesz, rakok mellé egy anyapótlót.

Ő szeret oldalt aludni, meg az én mellkasomon hason. De ő át is tud fordulni az oldalára, ha éppen úgy tartja kedve. És ez komoly. A hátáról már most oldalra tud hemperegni. Igaz egy nagyobb lendület kell neki, de fincereg.

Most csend van, úgy tűnik 2 óra sírás, és elaludt. A Te babád sokat volt ébren nappal ilyen idősen? Vagy aludt, evett, aludt, evett...?

Már arra is gondoltam, hogy álmos lenne, de nem bír elaludni, és azért sír. Ez butaság lehet?