Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Hogyan mondjam el a lányomnak (3 éves) hogy meghalt ma a dédije, akit annyira szeretett? fórum

Hogyan mondjam el a lányomnak (3 éves) hogy meghalt ma a dédije, akit annyira szeretett? (tudásbázis kérdés)


1 2
2008. okt. 20. 09:21

Sziasztok!


Hát a fórumot, igazság zerintazért olvastam, és írtam bele, mert a mi dédink is, aki velünk együtt lakott már nagyon beteg volt, és foglalkoztatott a gondolt, hogy mi lesz ha..., hogy mondom el a 3,5 éves lányomnak.


Sajnos a dédink elment múlt hét csütörtökön. És elmondtam a lányomnak, mondtam hogy meghalt, felment a csillagokba. Ő zokogott, hogy hozzam vissza neki a dédit, mert nagyon nagyon szeretné hogy haza jöjjön. Én mondtam neki, hogy a dédi már nem fog haza jönni, és mondtam neki azt is, hogy én is nagyon szeretném hogy haza jöjjön, de nem fog, és nem fogok neked hazudni kislányom. Megnyugtattam, hogy anya itt van, és minden rendben lesz. Kisírta magát. Akkor este kérdezte, hogy anya, már sötét van? Nagyon sötét? Mondtam neki, hogy igen. Kimenjünk megnézni dédit? Mondta, hogy nem, de a hétvégén későn értünk haza egyik este, és mondta, hogy ott vann fennt dédi és felmutatott a csillagos égre.


A temetésre nem viszem, és annak részleteit sem mondom neki. Kérdezte, /merthogy már a papája is meghalt, akihez mindíg járunk a temetőbe/, hogy mi van a földbe a temetőbe, meghogy a dédire is viszünk virágot? Melyik vázába? És én mondtam neki, hogy majd megmutatom neked, ha kimegyünk a temetőbe.

Szóval én azt hiszem, hogy jól döntöttem, nem tudom, hogy ti hogy gondoljátok, de elmondtam neki hogy nincs köztünk többet, és hogy meghalt, de a részletei továbbra is úgy gondolom nem rá tartoznak. A temetés is most lesz szerdán, direkt olyan időpontban, hogy ő oviba legyen.


Ja, és még valami. Ugye velünk lakott egy házban a dédi. Kipakoltuk a szobályát a személyes dolgait ami ott volt, és ezt is elmondtam neki, persze nem a kipakolásra fektetve a hangsúlyt, hanem arra hogy találtam valamit a dédi szobályában. Ő bement, láttam, hogy gondolkodik, és meglátta amit mondtam neki. A GYEREK EGY CSODA! KÉPES ELFOGADNI ÚGY A DOLGOKAT AHOGY VANNAK! NEM AGGÓDIK, AZON, HOGY MI LETT VOLNA HA... ÉS HOGYAN LESZ EZUTÁN... A LELKÜK ETTŐL TISZTA, ÁM EGYBEN TÖRÉKENY IS. AZ IGAZSÁGOT TUDNIUK KELL, ADDIG, AMÍG A LELKÜK SÉRÜLÉKENYSÉGE BIZTOSÍTOTT. Azt hiszem a mi példánk most nagyon friss, és talán valakiknek egy kicsit segítettem is.

37. corinna (válaszként erre: 31. - Skate77)
2008. okt. 16. 19:08

igazad van! A tesómék se vitték el egyik temetésre a keresztlányom, a dédik vagy a szomszéd néni halálakor. Most 6 éves a kislány, múlt évben volt az utolsó temetés, még akkor se jött el. Jobb is. A tesómék szomszéd nénije halt meg, én ott voltam, túl nagy kapcsolatom nem volt a nénivel, de mégis sírtam, feljöttek az érzések amikor a nagyszüleimet temettük. Ő megijedt volna, nem értette volna mi történik. A tesóm megmondta a kislánynak természetesen , hogy a Vilma néni már a csillagok közt van, mert ő nagyon szerette. És képzeljétek el, pár hét múlva, este jöttünk haza kocsival, csillagos volt az ég, és megszólalt, hogy ott van a Vilma néni fenn.

Még egy kis gyereket nem kell a halállal szembesíteni, annyi dolgot nem ért még a világban, ezt se fogja megérti...még, amíg az összefüggéseket nem érti, mi miért van addig nem kell egy olyan dolgot mondani neki, amit mi se tudunk miért van! Miért halt meg? Mert beteg volt? Miért volt beteg??

Szerintem a csillagok közt van, és onnan figyel ránk az a legjobb. Persze a temetőbe ki lehet vinni, mi is kiszoktuk évfordulókkor, mindenszentek napján.

2008. okt. 15. 18:55
Mikor nálunk meghalt a dédi, meg bármi állat, ha elpusztul, akkor azt mondjuk, hogy elaludt de már többet nem fog felébredni és nem is fogunk többet találkozni vele.A 6 éves fiam már kezdi felfogni, hogy ez tényleg mit is jelent.Ha lövöldözős filmet lát, akkor általában utána megkérdezi, hogy anya téged is le fognak lőni és úgy halsz meg?Vagy csak megkérdez, hogy te is meg fogsz halni?És én elmondom , hogy igen, de remélem az majd soká lesz ha már ti felnőttetek.
35. spinneli (válaszként erre: 34. - DODICA)
2008. okt. 15. 18:42

teljes mértékben egyetértek veled, a halál elhallgatása a legrosszabb amit tenni lehet egy gyerekkel.

Fel tudja dolgozni a maga módján, megfosztani attól, hogy szembesüljön ezzel a továbbiakban is mérgezni fogja, hiszen ez hazugság.

34. DODICA
2008. okt. 15. 17:45

A halál témaköre ugyanúgy kezdetektől fogva része az életnek, mint bármi más a világon. A gyerekek pedig ezt a maguk természetes módján a felnőttekhez képest sokkal, de sokkal egyszerűbben és normálisabban kezelik. Ha a környezetük nem táplál beléjük alaptalan félelmeket, szorongást, aggodalmat, akkor minden további nélkül képesek elfogadni, megérteni, feldolgozni.


Gondoljatok bele, a mesékben - a nagy klasszikusokban is!! - hányszor és milyen módon találkoznak a halállal??? Akkor miért a valóságban tennénk előttük úgy, mintha nem létezne? Úgyis érzik, hogy valami nincs rendben... meg azt is, ha nem mondunk igazat. A szomorúságot a tekintetekből nem lehet eltitkolni...


A gyerekek szerintem nagyon is érettek mindenféle igazságra, csak épp tudni kell őket a saját koruknak megfelelően szembesíteni vele.

33. frutty (válaszként erre: 31. - Skate77)
2008. okt. 15. 15:06

csatlakozom!

még korai,neki megmondani.

mond,az amit mi korházban van gyógyitják,

még a halál az korai 3évessen.

32. Jázminka (válaszként erre: 31. - Skate77)
2008. okt. 15. 15:00

Egyetértek.Sokan sírnak,esetleg végignézi az elföldelést...

Ilyen korban még a halál fogalmát nem ismerik,számukra a halál=elment.5-6 évesen kezdik megérteni,hogy a halál egy végleges pont.

Én soha nem tenném ki a gyerekemet ekkora törésnek.Ősbizalom ide vagy oda,nem ezen a kis hazugságon múlik egy szülő-gyerek kapcsolat.Eleinte biztos kérdezi,de néhány hónap múlva már nem.Ez a csillagos dolog igazán jó ötlet.

Nem tudja a teljes igazságot,de van egy kapaszkodója.

Én sem értek egyet azzal,hogy hazudjunk a gyereknek,én sem teszem,de van amit nem kell tudnia részletesen amíg azt ő nem tudja megérteni és feldolgozni....

2008. okt. 15. 08:13
Én meg úgy gondolom, hogy egy gyereknek semmi keresnivalója nincs egy temetésen, főleg egy 3 évesnek nem. Szerintem borzasztó nagy "butaság" szembesíteni azzal a kőkemény ténnyel. Nem neki való semmi képpen.
30. 3e0ba54fb8 (válaszként erre: 28. - Timcsa73)
2008. okt. 14. 20:05
pontosan igy gondolom én is.
29. 3e0ba54fb8 (válaszként erre: 27. - 3e0ba54fb8)
2008. okt. 14. 20:03
Bocs, dogiz 3.sz. hozzászólása.
28. timcsa73 (válaszként erre: 27. - 3e0ba54fb8)
2008. okt. 14. 20:01
Így van.Hazudni sosem szabad a gyereknek.Amikor az én apukám meghalt tesómék kislánya akkor volt 5 éves.Együtt éltek.Temetés napjáig nem látta rajtunk .hogy mi van.Temetésről haza jöttünk haza hozták az oviból,és akkor megkérdezte ,hogy hol a papa.Mi megmondtuk őszintén és megkérdeztük,hogy mikor szeretne kimenni hozzá a temetőbe.Azt mondta,hogy most rögtön,de várjunk ,mert ő szeretne neki valamit rajzolni.Nagyon megható volt.Egyszer a tévébe mondta egy pszihologus ,hogy el kell vinni a temetésre hogy lelkileg eltudjon válni tőle.
27. 3e0ba54fb8 (válaszként erre: 26. - Jázminka)
2008. okt. 14. 19:44

Kedves Jázminka! Nem hazudnék az biztos. Az első hazugság után jönne a többi, amikor megkérdezi, mikor jön haza, mikor láthatom, stb. A gyerek nem hülye, csak kicsi. Elég egyszer átverni, hogy sérüljön az ősbizalom.


Hogy szó szerint mit mondanék azt nem tudom, mert nem ismerem az ő 3 éves kisgyerekét. Nekem szimpatikus Dodica 3. hozzászólása.

26. Jázminka (válaszként erre: 25. - 3e0ba54fb8)
2008. okt. 14. 19:24
Kedves Kea!Az addig rendben,hogy bírálod a javaslatokat,de TE mit mondanál???
25. 3e0ba54fb8 (válaszként erre: 24. - 274c9996b8)
2008. okt. 14. 17:59
Mit mondasz neki, ha megkérdezi, hogy hol a dédi? Ha szeretne hozzá elmenni?
2008. okt. 14. 17:41
Ilyesmiröl nem kell beszelni egy 3-eves gyerekkel ! Eljön az idö amikor ö majd magatol fog erdeklödni a lettezes dolgairol.
23. 754c7e07c3 (válaszként erre: 22. - 12e44458f8)
2008. okt. 14. 17:29
Egyik ismerősöm is ezt mondta, és azután a kicsi fia nem akart többet aludni. Nem engdte a szüleit sem, mert félt, hog ők is örökre elalszanak.
22. 12e44458f8 (válaszként erre: 2. - Igynogy)
2008. okt. 14. 16:35
Örök álomra hajtotta a fejét, mi ezt mondtuk a kicsiknek a nagyi halálánál, most ment el egy hónapja:(
2008. okt. 14. 15:48

Nyáron volt ez a helyzet aktuális nálunk is:(


Mi nem mondtunk neki semmit, mert évente néhányszor találkoztak csak.


Ha eszébe jut, és megkérdezi, akkor én is a "csillagos" dolgot mondom majd a gyereknek.

20. 3e0ba54fb8 (válaszként erre: 18. - 10d89b51ea)
2008. okt. 14. 12:52

Melyik gondolattal? Azzal, hogy aki a legfontosabb a számára, az hazudott neki?


Ezzel csak azért éred el, hogy nem bizik benned többé. Szerintem a lelkét jobban öszezavaraja az, ha azt hiszi, hogy akit ő nagyon szeret, s akiről ő azt hiszi hogy szereti őt, szó nélkül ott hagyja és elutazik messzire.

2008. okt. 14. 12:45

Én annak idején a nagypapámat veszítettem el így,és nekem azt mondták,hogy a papa elment messzire és soká látom újra....

Temetésre nem vittek,így mai napig ez él bennem,hogy a szeretett nagypapa elment...

2008. okt. 14. 12:37
szerintem mondd azt a gyereknek, hogy a dédi elutazott nagyon messzire, és nem tudod, hogy mikor fog visszajönni. idővel talán meg fog barátkozni a kicsi a gondolattal.
17. skate77 (válaszként erre: 16. - Kry84)
2008. okt. 14. 11:54
Szerintem a legtökéletesebb talán ez a megoldás. túlmagyarázni sincs értelme, mert csak belezavarodik, hogy akkor most mi is van. Csak azt kell megértetni és elfogadtatni vele, hogy nincs a mama, dédi, és aztán ha nagyobb lesz elmagyarázni. A mese világa könnyebben feldolgozható, és közelebb áll hozzájuk, mint pl. egy temetés, vagy a csupasz tények. Ők még gyerekek, nem kell szerintem annyira tényszerűnek lenni, persze hazudni sem szabad.
16. kry84
2008. júl. 12. 16:22
Szia!Részvétem.Nálunk múlthónapban halt meg a nagyi és én azt mondtam a kislányomnak,hogy felment a mama az égbe és onnan lát minket,csak mi nem láthatjuk őt.Kislányom 4 éves,és megértette,hogy nincs a mama.
2008. júl. 10. 12:49

Szia!


Részvétem, nagyon sajnálom!

Ismerősöm úgy mondta el a papa halálát az akkor kicsi gyerekének, hogy egy este kiültette a kertbe, az ölébe, és megkeresték a legfényesebb csillagot. ÉS azt mondta a gyereknek, hogy a papa nagyon jó embre volt, és övé a legfényesebb csillag. Mindig ott lesz, és mindig látni fogja, és ha hiányzik a papa csak nézzen fel az égre, és megtalálja.

2008. júl. 10. 11:41
Finoman, de valószínűleg nem fogja igazán érteni, az én fiam kb 6 volt, mikor meghalt a nagymamája, de még akkor sem értette igazán. Szerintem meseszerűen, legalábbis én így tenném, mármint angyalok, meg hogy fentről figyel téged, ott csak boldogság van, stb...
2008. júl. 10. 11:38

Én mikor 9 éves voltam, akkor halt meg a Nagypapám. Nekem megmondta Anyu, hogy mi a helyzet. Sírtunk egy kicsit, de én nem értettem igazából akkor az egészet, így könnyű volt feldolgozni. Mindig mentünk a sírjához és mondta, hogy ott beszélgethetek vele, mert ott figyel rám.

Végül mit mondtál neki???

2007. máj. 28. 14:20

Az én gyerekkoromban sokat jártunk a nagymamám és nagynénik-bácsik sírjához.Nem szerettem, féltem nem is értettem igazán csak megzavart.Ma is utálok temetőbe járni. Felkavar, és nem hiszem, hogy "fenntről"látják, ott voltam, vagy sem. Az talán elképzelhető, hogy valamilyen energia a " célzott energiának"pozitív impulzust jelez, bár ezt tudományos alapon nem értem, de azért a " fenntről figyel" -nél jobban hiszek benne.

Tehát a kérdésre a válaszom:Nem kell a tényekkel felkavarni a gyereket.Azt lehet mondani, elment egy távoli világba, mert már nagyon fáradt volt, de nem felejtett el téged, s ha gondolsz rá örülni fog biztos... stb. Ezt azon a bizonyos "impulzus elméleten" át gondolom igaznak. Mire a most 3 éves felnőtt lesz, talán kierül mi is az igazság.... bár az odaát van:)))......

2007. ápr. 19. 20:21

Az én szüleim korán haltak meg.Kicsik voltak a gyermekeim,és mi is őszintén elmondtuk a gyerekeknek,kivittük a temetésre őket.Szerintem

jobb ha minél hamarabb tudják meg a gyerekek,hogy mi az élet,és halál,később nehezebben tudják elfogadni,ha szeretteiktől búcsút kell mondani.Erre én vagyok a példa.Engem a szüleim nem vittek,nem engettek,ki a nagymami,nagypapi temetésére,mert féltettek,és én lelkileg sérült lettem.A gyermekeim mára már felnőttek,de ők könnyebben veszik egy rokon,barát elvesztését,mint én.Őszinte részvétem.

2007. ápr. 19. 16:55
Szerintem egy 3 eves gyereknek erre nincs szuksege,amugy sem erti meg hiaba magyarazod akarhogy, viszont ahhoz eleg nagy hogy a lelket feldulja egy olyan dolog amirol semmi fogalma, ha keresi a dedit akkor eleg annyit mondani hogy ott fenn van es rad figyel kesobb aztan mindent ugyis megert
2007. ápr. 3. 12:07

Részvétem.

Nálunk is bekövetkezett ez.

Én elmondtam: őszintén, tényszerűen, nyíltan, mindenféle mese és hókuszpók nélkül. Megértették, mégha nehezen fogták is fel.

Elmentünk a temetésre, vittünk virágot, otthon (is) gyújtottunk gyertyát....


A gyerekek, ha az élet természetes velejárójaként mutatjuk meg nekik a halált is, akkor úgy is fogják elfogadni. A legtöbb gond, aggodalom ilyenkor is a felnőttekben van.....

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook