Hogyan lehetne kicsit önállóbbá tenni egy egyke fiút? (beszélgetés)

1.) Jól érzi magát otthon. Szerintem egy 25 éves még nyugodtan lakhat otthon a szüleivel. Ha mellette dolgozik, tanul, vannak tervei, céljai miért is ne? Könnyebben tud spórolni, tiszta ruha, kaja mindig van és gondolom anyuka is szívesen látja el a fiát.

2.) Nekem nem az elkényeztetett egyke jut róla eszembe hanem az, hogy vajon miért nem akar veled összeköltözni? Ha nagyon akarna összetudnátok? Lenne rá lehetőség? Dolgozik rajta? Akarja? Mondta már?

Milup!

Ismeretlenül is úgy gondolom,hogy nagyon jó anyós leszel. Az,aki felismeri a hibáit és tanulni szeretne belőle,nem lehet rossz ember. :)

Csak tudod náluk a párom issza az anyja szavait,ha anya azt mondja hogy kék a fű,akkor a fű kék.

És a legszörnyűbb az,hogy nem nekem mondja szemtől-szembe a problémáját,hanem a páromnak és ő mondja nekem. ezek után meg persze hogy összekapunk az anyján...mintha csak erre menne ki néha a dolog.:(

Tessék?

Lehet hogy a te fiadnak csak ilyen barátnői akadtak,de szeretnélek megnyugtatni hogy nem ilyen vagyok!Tudod,akadnak még manapság normális lényok,nők,akik nem csak a pénzre hajtanak!

Saját lakással rendelkezem,dolgozom és tanulok,így nincs szükségem a párom tárcájára...

Van előttem amúgy rossz példa, mert az egyik rokonomnál is 1 fiú van, és hát ja, anyuka a legjobbat akarta neki egész életében, szóval mindent jobban akart tudni, még azt is, hogy ki illik a legjobban a fiához, szóval kvázi senki, ..Addig addig mondogatta mindig a fiának, hogy az éppen aktuális leányzó miért is nem passzol hozzá, miért is nem jó neki, és ki lenne a legjobb, míg most már lassan közel az 50-hez se felesége, se gyerek nincs a fiának...Most bezzeg már azt mondja, hogy már mindegy kitől, csak legyen gyerek/unoka, meghát mi lesz a fiával egyedül a nagyvilágban, ha ő meghal (apuka korábban meghalt már)...

Szóval: előttem ez a példa van, hogy majd engednem kell...

Csak azért írtam le, hogy majd légy résen, ha esetleg az anyósod ilyen típus, tehát furkálódik is majd, ne engedj, és a párod sem, akkor legjobb, ha elkerülöd...

Ha szeretitek egymást, akkor meglesz a kitartásodnak az eredménye...

Igen, sajna egykéknél sokszor nagyon ragaszkodó az anyuka, merthát félti azt az egyetlen utódot, nekem is 1 fiam van, nem is lehet több, már attól rettegek(pedig még csak ovis), nehogy piszkosul rossz anyós legyek, tudjak majd engedni, elengedni, és ne haragudjak majd a menyemre, hogy utána már csak hozzá bújik a fiam, hogy utána már egy életen át csak kvázi vendég lesz a fiam nálam, mert akkor lehet, elveszítem a fiam, hiszen utána már a felesége & gyerekei lesz a családja, az felé húzódik majd jobban...

Nehéz a szitu, mert mindketten őt akarjátok, de hidd el, muszáj lesz belátnia az anyukának, hogy a fia nem a tulajdona, s ahhoz, hogy később is jóban legyen veletek, és szívesen látott vendég legyen majd nálatok, ahhoz a háttérbe kell húzódnia..Mert ez az élet rendje...Ahogy ő anno önálló életet kezdett a férjével, úgy a fia is ugyanúgy tesz majd...Örüljön a fia örömének...

A párodnak kell akkor viszont vele beszélnie, hogy tudja az anyja, hogy ő is akarja, hogy kicsit önállóbb legyen, hogy a saját életét élje, és attól még szereti az anyját, hogy nincs állandóan mellette..

Nemtok ennél okosabbakat írni, sajnos, nincs rá tuti recept, hogy hogyan tovább, de hiszem, hogy a türelem, kitartás meghozza tényleg az eredményét...

Hány éves?

Szerinte mindenkiben megérik előbb vagy utóbb a gondolat, hogy önállósodna. Ezt nem hiszem, hogy kívülről lehet befolyásolni. :-)

Olyan hozzászólásokat olvasok, amik a feltett kérdést viccnek, poénnak tartják és úgy reagálnak. Nem gondolom, hogy bármelyik kérdező kérdésfeltevésekkel akarna poénkodni, mégis mindig akad olyan, aki akkora ökörséget válaszol (csupa szórakozásból), hogy azon jó indulattal sem lehet mosolyogni. Talán annyira unalmas az életük, hogy egy feltett kérdést mindjárt hahotával fogadnak?

Én egy-egy kérdésre akkor reagálok, ha van értelmes, segítő válaszom rá.De látom, nem mindenki gondolkodik így.

Milup2!

Annyira köszönöm a jó tanácsodat!!

Csak tudod volt már ilyen beszélgetés,és sajnos az anyja nem partner semmiben...Mikor megkérdeztem tőle,hogy miért nem támogatja a fiát az elköltözésben akkor azt mondta,hogy bolond lenne a fia elhagyni a kényelmet...

És mivel erre volt nevelve,így nagyon nehéz dolgom van.Próbálok kevesebbet járni náluk,hogy így hátha rájön arra,hogy nem is olyan jó buli kettesben ülni az anyjával.

Icipici lépésekben haladunk,ami kicsit bosszantó...

Sztem beszélj erről a pároddal...

Hogy te hogy gondolod, hogyan legyen tovább, mik a meglátásaid, és mit javasolsz neki...

Ha esetleg az anyjával lehet értelmesen beszélni, akkor utána, ha párod is osztja a véleményed, üljetek le, és beszéljétek meg vele is, hogy ti nagyon szeretitek egymást, szeretnétek ezentúl többet együtt lenni, esetlegesen összeköltözni, külön életet élni, és hogy melletted biztonságban van a fia, gondját viseled, blabla...amit egy anyai szív hallani szeretne, azt elmondjátok..

És utána csakcsak alakulnak majd a dolgok...

Lassacskán párod is önállóbb lesz, ha már nem lesz állandóan anyuka mellett...Amíg mellette van, addig persze, hogy hagyja, hogy kényeztessék, jó neki úgy...De ha már veled lesz együtt, akkor már tenni akar maga is sokmindent, vagyis remélni kell, hogy úgy lesz...Segítsél neki benne...

Ezek szerint te is egy fiához ragaszkodó anyuka vagy? csak a megnyilvánulásból gondolva...

ha nincs értelmes véleményed és csak provokatív szempontból jöttél ide,akkor köszönöm nem kérek belőle. ;)

Így van, anyuka magának nevelte az ő pici kölykét.

Felejtős a pasicsökevény.

Csak nem a fiúdról lenne szó?

Azért egy 25 éves már nem "fiú"...

Csak azért, mert otthon él, meg nem jelenti azt, hogy le van degradálva.

Látszik, hogy nincs gyereked.

Most mar sehogy. 3 eves korig lehetett volna. D egy 25 eves mar felnott ferfi, kiforrott karakterrel.

Ha a pasidrol van szok, akkor take it or leave it.