Hogy mondjam el a nagymamának, hogy a harmadikat várom, mikor az első kettőnek se örült? Hogy lehet úgy elmondani, hogy végre örüljön? (tudásbázis kérdés)
Én a fizikait nem próbáltam, de a szellemi is elég fárasztó tud lenni, ha az ember másik 5 ember helyett dolgozik. Dehát teher alatt nő a pálma.:) Engem mindig erre tanítottak a főnökeim és igazuk lett.:)
A fizikaiban sztem több a "veszély". Gyorsabban tönkremegy az ember teste és egy idő után nagyon bele tudnak fáradni, gyöpösödni. Az 50-60 éves fizikai munkát végző nők (beszéljünk most róluk, mert a nagymama volt a téma) teljesen le vannak már amortizálva testileg, csomó egészségügyi problémájuk van, ami miatt az unokákat a hátuk közepére kívánják, még ha szeretik is őket.
én őket ugyanúgy megfizetném mint az egész nap a monitr előtt gubbasztót.
az utóbbi is komoly munka, sok adminisztrációs agygörcstől mentesül az ember az adminisztratív és irodai munkavégzők által. én őket is becsülöm ám nem hiszem hogy többet érne egy bankos vagy önkormányzati dolgzó miunkája mint aki a kenyeret készíti az asztalára..
egyetértek veled :)
de ez márnagyon off :D
Egy frászt. Olyanná lesz, amilyenné a körülményei tették, annak ellenére, hogy esetleg az illető mást, másképpen szeretett volna. A környezetünk is befolyásolja az életünket, írom úgy, hogy sosem kellett gyárban dolgoznom.
Viszont piszkosul utálom, ha valaki lenézi a gyári melóst, az meg aztán főleg nem az Ő szégyene, hogy kinyomják a szemét 60 ezer forinttal "mert megérdemli, hogy ott tart, ahol" Sosem nézem le senki munkáját, ha nem lenne kenyérgyárban a pék, nem lenne az asztalunkon reggel friss pékárú, ha nem lenne utcaseprő, térdig gázolhatnánk a mocsokban, jó lenne megtanulni becsülni mindenki munkáját, nem lehet mindenki diplomás!
Csak annyit tennék hozzá; nem mindig az egyén tehet róla.
Én 26 évig óvodában étkeztem, tízórai-ebéd, vagy ebéd-uzsonna.
Viszont a gyerek kisszéken való ülés, a sok hajlongás tönkretette a gerincemet, bár lehet genetikailag hajlamos voltam rá.
Ennek ellenére ha eljön az ideje, megpróbálok jó nagyi lenni, még akkor is, ha nem bukfencezek, vagy mászok asztal alatt a gyerekekkel.:)))
De ezt nem kell megúszni!
A világ egyik legjobb dolga nagymamának lenni! És ezt őszintén és tiszta szívből mondom.
én így értettem..hogy a gyerekektől purcansz ki.
anyám megússza lehet ezeket. egyszem gyerek vagyok és nem nagyon van tervben gyerek. ha lesz is akkor is lehet 1400 km fog elválasztani tőle szóval nem kell rohangálnia utána :D
Lányok!
Az itt fáj, ott fáj, nyögök az a gyerekek utáni este, amikor előtte való napon, hajolok, emelem őket, pelenkázom, etetem, fürdetem, játszok, kakaó kell, ülj le mellém, olvass nekem, játszunk, négykézláb, törökülésbe, nyújtózva, kitekeredve, játszótéren utánuk loholni, 0-24-ben ugrásra készen vagyok...
Aki érti jó, aki nem....az is jó:)
És igen havi két hétvégét itt töltenek vagy mindketten, vagy felváltva egyik vagy a másik, de ismétlem: én akarom, nekem / nekünk kell, hogy itt legyenek. Ez azt jelenti, hogy egyet itt alszanak. pl szombat reggel jönnek és vasárnap mennek.
Ja és még hordanám Borkámat ritmikus sport gimnasztikára is heti egyszer...lehet, hogy jövőre beiktatom...hát ez van:)
Ilyen a nagymama élet, tornázom is rendszeresen, egészségesen táplálkozom, hogy bírjam velük az iramot. És ez így van rendjén...legalábbis a mi családunkban.
Csak őszinte.
Nem tudok, és nem is akarok.
Milyen ember az, aki nem örül a gyereke örömének?
Nem az értelmiségről van szó. Inkább arról, hogy évtizedek alatt az embernek sok lehetősége lenne változtatni azon, amin lehet és amin akar.
Szerintem sokkal több egészségügyi problémásabb lehet az irodában egész nap üldögélők között, mint azoknál, akik fizikai munkát végeznek. :)
A kevés pénz és táplálkozás kapcsán meg az sem mindegy, hogy krumpliból, rizsből tolsz be például sokat, vagy kenyérből és tésztából. Mindenki a maga lehetőségeihez, idejéhez és pénztárcájához mérten tehet az egészségéért, de általában nem ez a jellemző. Arra értem, az ember vagy odafigyel és fontos neki, aszerint él, vagy nem figyel oda, és meg sem próbálja, csak sorolja, hogy ő miért nem tud.
Teljesen igaz. Viszont nem lehet mindenki értelmiségi. Én pl szerettem a kereskedelemben dolgozni. Sokat bosszankodtam igaz. De ez az én világom.
Na majd kiderül mi lesz 20 év múlva :D
Na igen. Csak az olyan munkahelyeken ahol lehúzol 12 órát. Szünet akkor van mikor mondják és enni sem biztos hogy van időd plusz meló után még ott a háztartás és még menj edzeni. Teljesen megértem őket.
Az ilyen irodista Micikék persze hogy mindig csittifittik.. Na bebacnám őket egy gyárba.. Én dolgoztam mindenféle helyen szóval tudom mi a nagy magyar helyzet. Ja és 60-70 ezerből te nem arra fogsz gondolni hogy egészségesen egyél hanem arra hogy egyáltalán egyél főtt kaját.
Részemről igyekszem a betegség ellenére us tenni valamit. A térdemmel kéne csinálni valamit hogy tudjak hosszú sétákat tenni. 3-4 km után bemondja az unalmast. -futás kocogást a doki azt mondta felejtsem el...
Vedd figyelembe, hogy Demedina 50 éves, Anyukád pedig 70 .:))
Szerintem természetellenes, ahogy természetesnek veszed, hogy a nagymama mindig ugorjon.Pláne, hogy alapból nem ideális az anya-lánya viszonyotok.
Ez, hogy "...persze, szeretem, mert az anyám...." erőltetettnek hat.
És teljesen megértem, hogy óva int attól, hogy minden kapcsolatból gyerek legyen.
Ne haragudj, te kértél véleményt.
Kiköpte??? :OOOO Nem, nem köpte ki. Döbbenet az a nő, amit bír, a 20 éveseket lekörözi, eszméletlen! Jó, mondjuk ő legalább 25-30 éve aktívan sportol és nem lehet a vele egykorúakkal összehasonlítani.
De volt olyan idősebb edzőtársam is, aki 66 évesen lejárt hozzánk spinningre. Igaz, hogy nem tekert állva, de becsülettel végigtekerte a 60 percet!!!
Ez sajnos így van, de többnyire az életmódból fakad. Nem véletlenül figyelmeztetnek mindig a rendszeres testmozgásra, egészséges táplálkozásra stb. Egy idő után kijön minden a szervezeten, és az 50 év még nem az az idő, amikor feltétlen le kell robbanni vagy berozsdásodni. :)
Ezért fontos szerintem a gyerekeket erre nevelni, jó példát mutatni, mert évtizedek rossz szokásait nem tolerálja a szervezet.
További ajánlott fórumok:
- Mit ér elmondani az egész életed, ha válaszra se méltatják?
- Várom beszélgetni azokat akik legmélyebb gondolataikat nem merik elmondani senkinek mégis elmondják mindenkinek!
- Hogyan lehet elmondani kíméletesen valakinek akit szeretsz, hogy nem megy tovább?
- 60 év körüli nagymama kijelenti, hogy nem akar az unokákra vigyázni. Hát ennyire rossz dolog nagymamának lenni?
- Férfiak, nők írjatok le bármit, amit most nyomja a szíveteket, vagy máshol nem tudjátok elmondani!!
- Szemétség elmondani a barátnőnek a barátjáról az igazat?