Hogy mondjam el a nagymamának, hogy a harmadikat várom, mikor az első kettőnek se örült? Hogy lehet úgy elmondani, hogy végre örüljön? (tudásbázis kérdés)

"ha szólok neki fél órán belül itt van nálunk, kocsiba ül és jön és segít (ha beteg a gyerek példálul) ha szünet van és nekem dolgoznom kell akkor meg lehet vele beszélni hogy ott alszanak nála a gyerekek, és ez óriási segítség."

Valószínű hogy ennek nem örül, egy 70 éves embernek teljesen más az energia-szintje, mint egy 50-es nagyinak. Nálunk az egyik nagyi 80 fele jár, soha, de soha eszembe nem jutna tőle segítséget kérni, pedig ő is aktív, testileg, szellemileg fitt - főleg a korához képest - és 2 utcára lakik tőlünk.

Gondolom anyukád már az elsőnél sem volt fiatal

Nalunk nem igy van, nincs nagymama / nagypapa, nincs nagyneni, nagybacsi - senki. Ketten vagyunk a ferjemmel a ket kis gyerekunkre es megoldjuk a gondokat (iskolaszunetek, betegsegek - amiket irtal). Mert muszaj.

Amugy ha edesanyad az elso ket gyereked szereti, ne mond el neki, majd szembesul a harmadik unokaval amikor megszuletik.

Van valami konkrét dolog, amiért úgy gondolod, nem örült az unokáinak? Mert az, hogy terhesség alatt és ha betegek, folyton aggódó pofákat vág, ahogy írtad, az nem jelenti, hogy nem örül nekik, nem szereti őket. :)

Annyira ismerheted anyukádat, hogy milyen ember, nem mindenki csupa kellem és báj, de attól még ott van segít, számítani lehet rá, szeret. Én végigolvastam, de nem derült ki egy szavadból sem, hogy miben nyilvánul meg az, hogy nem örül a gyerekeknek. Az aggódás más, az természetes, mindenki félti a gyerekét, főleg ha a gyerek is gyereket vár. :)

Nekem úgy tűnik, ebből te csinálsz problémát. Egy leírt szavad sem mutatta azt, hogy ne örült volna a gyerekeknek, sőt rögtön ugrik, ha segíteni kell.

És nagyon el vagy tévedve, a nagymamák nem azért vannak, hogy kötelezően segítsenek neked, ha nem tudod hova tenni a gyereket. Nem mindenhol van nagymama, sőt sok helyen a nagymama is aktívan dolgozik még. Mégis miért nem tudod megoldani? Elképesztő, hogy milyen elvárásokkal vagy. Persze az nagyon jó dolog, ha van egy nagyi, aki szívesen besegít, és mindig ott van, ha kell. De lehet, azt érzed rajta, amit itt is sugallsz, hogy kihasználod és elvárod, és a közlésben is inkább az az első gondolatod, hogy jön a harmadik, szóval készülj nagyikám, mert lesz dolgod, nem az, hogy de öröm és jó dolog.

Részben azt érzem, hogy aggódik és félt, nem tudom sose mondta és sose mertem kérdezni, hogy ő anno hogy élte meg a terhességeit és a szüléseit, de mikor a tesóm szült meg én is akkor anyám mindig teljesen kikészült. Jó én értem, hogy sok a rizikó meg sok minden történhet, de így nem lehet élni!

Én imádtam mindkét szülésemet és alíg várom hogy újra átélhessem. De tudom, hogy hiába mondanám neki tudom, hogy csak szörnyülködne a dolgokon.

Aztán meg tuti hogy azért se örül, mert nyilván ő benne is felmerülnének a dolgok, hogy akkor hogy lesz, meg visszamehetek-e a munkahelyemre, meg anyagilag hogy leszünk stb, mindenféle életbeli dolgokon elkezd aggódni.

Ezeken a dolgokon nyilván mi is aggódunk az urammal pontosabban beszélünk róla néha, de nem vágunk hozzá fancsali képet és különben is sok problémán ráérünk akkor aggódni amikor tényleg problémává válik.

Valahogy olyan jól esne ha ő is mint sok ismerősöm aki megtudja hogy unokája lesz olyan boldogok és úgy örülnek és csak nézek és ámulok, hogy az én anyám miért nem tud örülni? Miért ilyen feszes.

Ettől függetlenül az unokáit imádja, meg mikor kicsi babák voltak is jött meg szeretgette őket akkor már örült nekik, csak ilyenkor mikor ez ember amúgy sokkal érzékenyebb állandóan bőgök mindenen és akkor meg még elveszi a kedvemet.

És miért nem örül az unokáknak?

Ezt lehet tudni?

én nem szültem, pont azért mert nincs időm se energiám se kedvem gyerekkel foglalkozni. Ám ez nem rólam szól.

DE ha anyukád ennyi idős nem traktálhatjátok (azon felül hogy nem jogos az elutasító magatartása. és mi van akkor ha azt mondja hogy bocs de nem vállalom?

jó de a nagymama csak 30 kmre lakik szerencsére még aktív, ha szólok neki fél órán belül itt van nálunk, kocsiba ül és jön és segít (ha beteg a gyerek példálul) ha szünet van és nekem dolgoznom kell akkor meg lehet vele beszélni hogy ott alszanak nála a gyerekek, és ez óriási segítség.

úgyhogy én nem abban a világban élek hogy mi lenne ha!! hanem abban hogy mi van!

és most közölni szeretném vele, hogy jön a harmadik baba, de szeretnék rá valami módszert találni, hogy lehet ezt úgy elmondani, hogy végre ő is tudjon neki örülni! ez volt az eredeti kérdés és erre szeretnék választ kapni, vagy segítséget, hogy van-e valakinek ötlete?

De, talán van egy. Közli, újabb unoka érkezik, de nem kell a segítsége hozzá, csupán legyen nagyi, látogassa őket, ha egészsége, kedve engedi, vagy hívja őket és mennek. :)

Gondolom, ezzel nem lenne gond.

Szerintem egyáltalán nem szélsőséges gondoltatok, ezek sajnos tények.

Hiába szeretnéd megteremteni azt a "hangulatot", el kell fogadnod sajnos, hogy ez nálatok nem megy.

Az pedig, hogy az ember magának szüljön gyereket, ne másnak, ez pedig egy tény. Annyit vállalj, amennyit ketten a férjeddel is el tudtok látni gond nélkül.