Hogy lehet valaki olyan gusztustalan, hogy miután a lábát tapogatja, kézmosás nélkül ad enni az unokájának?!? (beszélgetés)

Annyira hülyeségeket írsz, hogy az hihetetlen. Mi az, hogy odaadtam?? Amennyire csak lehet, nem adtam oda, de nem lehet eltiltani tőle. Igyekszem minél ritkábban vinni, de elvárják, hogy az ember vigye, merthogy az unokájuk..

Voltál te már egyáltalán hasonló helyzetben, vagy csak úgy írogatsz, hogy még csak bele sem gondolsz a dolgokba?

Vagy örök harag lenne, amit a férjemmel szemben nem szeretnék megtenni, hiszen neki a szülei..

... de igazad van, ez egy nagyon jó mondat! Mármint, hogy "papa, mossa már meg a kezét, mielőtt enni ad a gyereknek, hiszen az előbb a lábát tapogattak. Ha én így főznék, maga megenné?" - ez nagyon tetszik. Már csak élesben kéne alkalmaznom.

fura hogy itt olyan agilisnek tünsz otthon meg nem állsz ki magadért és nyeled a békát, minél előbb kiboritod a bilit annál kevesebb szar lesz benne és talán ez még megbeszélhető...

vagy nyeled a békát tovább és majd a pszichologusnál kötsz ki...

párod mit mond erről a kézmossás dologról? neki mondtad egyáltalán?

Nem, nem tudom elképzelni. Esetleg, ha mosogatógépet használnak...de még talán úgy sem bír ki hat évet.

Van amikor egy mosogatás után kidobom, pl. tésztás edényt ha mosogatok, olyan csirizes lesz, vagy olajos, zsíros edény után is. Pedig folyóvíz alatt mosogatok, ezért elképzelhetetlen számomra. Egyébként, ha meg tényleg annyi ideje ott van biztos kérdés és engedély nélkül kidobtam volna a fenébe, és tettem volna oda újat, és nem nyávognék itt miatta.

És végül még egy tanács. Ha a legjobb barátnőd meséli el ezeket a dogokat, és a segítségedet kéri, akkor mit tanácsolsz neki?....

Az lesz a megoldás.

Sok szerencsét hozzá!

Neked itt senki nem tud segíteni. Sajnálkozhatunk, de azzal a kisbabádnak nem lesz jobb.

Neked magadnak kell felvállalni az események irányítását.

Ne sodródj, hanem irányíts.

Tényleg sajnálom, olvastalak.

De azt tudd: ha nem hozol meg egy döntést, az is egy döntés!!

Ugye érted?

Nem a férjem akart elválni, én akartam otthagyni őket. Egy ideig kényszerből (a férjem akarta), náluk laktunk.

Mondjuk akkor másért álltam ki a lányom miatt és ebből lett a veszekedés. Konkrétan és nagyon röviden: a lányom uncsijait betegen (erős köhögéssel, tüszős mandulagyulladással) nem egyszer-nem kétszer simán elhozta hozzánk sógornőm, nem törődve azzal (mert náluk ez is természetes), hogy esetleg a lányom is elkaphatja a betegséget, aki jóval kisebb volt náluk. Egyszer, mikor megelégeltem, s mertem szólni, vagyis megkértem, hogy ne hozza már ilyen betegen az én egészséges kicsim közelébe őket, még neki állt feljebb, hogy úgy bánok velük, mintha leprások lennének, persze elment panaszkodni az anyjáéknak... aminek az lett a vége, hogy anyósom gyilkos szemekkel nézett rám (elfelejtve, hogy a lányom is az ő unokája, nemcsak a másik kettő), apósom meg leordította a fejemet, hogy én ezt hogy képzelem. Én meg - nem ordítva - próbáltam neki elmagyarázni, hogy miért is kértem meg sógornőmet, hogy ne hozza betegen az egészséges lányomhoz az unokatestvéreit, de csak falra hányt borsó volt, mert torkaszakadtából üvöltözött velem. Na ebből lett elegem, s felpattanva, a csecsemő lányomat öltöztetve, ott akartam hagyni őket. Mire anyósom marasztalni akart (de hogy az ő szavaival éljek, csak azért, merthogy mit szólna a falu...). Szóval ez volt az első és utolsó eset, mikor kiálltam magunkért, azóta csak nyelek és nyelek és mindig csak én, hogy elkerüljem a konfliktust. Meg hogy ne sértsem meg az áldott jó lelküket.

Poldi Bá "mindenkit meg akart nyugtatni"

Ezzel szemben felizgatta a kedélyeket:)

Szerencséd...már nyomkodtam a Fehér kereszt számát.

:)

Á, van nálunk elég gyakran...

Csak az meg olyan gáz, ha ott előttük törölgetem a gyerek kezét..Vagy?

Én is berakom a számba a gilisztát, sőt volt olyan, hogy az orrszarvú bogarat is betettem oda, hogy megmutassam egy ismerősömnek, hogy teljesen ártalmatlan szegényke.

/Mindenkit megnyugtatok a bogár mindenfajta sérülés nélkül megúszta. A kaland után szabadon lett engedve./