Hogy hívják azt, amikor 2 nemrégiben megismerkedett emberben nagyon sok közös dolog van? (tudásbázis)

Lehet, hogy erre gondolsz ...

Lélek-párok – Duál-lelkek

Az Én és a Te párja kifejezi a létezésben rejlő összes különbséget: a szellem és anyag, az ember és a világ, a férfi és a nő, stb. kettősségét.

E párok viszonya, viszonyának milyensége határozza meg a lét minőségét. A fejlődés útján előrehaladt duálok találkozása mindig áldás a földnek.

A duálok együttes eredményei sokszorosan felülmúlják azokat az eredményeket, amelyeket külön-külön érhettek volna el. Az egymásra talált duálok maradandót alkothatnak, s igazi boldogságot élvezhetnek.

Sok esetben titok marad, hogyan és mitől merre alakul egy kapcsolat sorsa. Boldog embernek nevezhetjük azt, aki úgy találja meg a párját, hogy abban eleve „kódolva” van a tartós jó viszony. Aki már a duálfelével találkozott, annak haladása meggyorsul.

"Időtlen időkig keringtek egymás mellett,

Majd helyet kerestek ahol fejlődni lehet.

Egymás után indultak a nagy útra,

Előbb egyik, majd a másik zuhant az alagútba.

A szárnyas lelkek testgúnyába öltöztek

Csillagok honából földi házba költöztek.

Így a lélek-testvérek egymásról mit se tudtak,

Gyermekek voltak még, nevetve tanultak.

De szívük mélyébe ezer karcot véstek

A szellőként szárnyaló, tovafutó évek.

Útjukon sokáig egyedül haladtak,

Ám eljött az idő, és egymásba botlottak.

Mostantól fogva közös pályán járnak,

Szellemük ezentúl a messzeségbe szárnyal!"

/Huszti Sándor/

"A lélekpárok mitológiai háttere a következő: Annak idején, mikor Isten megteremtette a lelkeket, megharagudott nagyravágyásuk miatt rájuk és kettéválasztotta Őket férfivá és nővé. Ezt a történetet a különböző vallások és mitológiák kis eltéréssel mind-mind elmesélik.

A minket érintő lényeg azonban az, hogy ezek a fél lelkek azóta is keresik az elvesztett párjukat, hogy végre újra kiegészüljenek, teljessé, tökéletessé váljanak."

"Nem tudunk róla, de minden párkapcsolatban azt a rég elvesztett felünket keressük, amelyet úgy hívnak, hogy Lélekpár.

Keresésünk öntudatlan, egyre csak a tökéletest hajtjuk.

Akik eljutottak ehhez a belülről fakadó igényükhöz, azok igen közel állnak ahhoz, hogy megleljék a Lélekpárjukat, mert a vágy már megfogalmazódott. Innen már csak néhány lépés, vagy néhány belső gyakorlat választ el attól, hogy megtörténjen a nagy találkozás Ővele!

Amikor két lélek, kik régen elvesztették egymást, újra összetalálkoznak, igen megörülnek egymásnak és azoknak az érzéseknek, melyeket a másik felük jelenléte kelt.

Erősebb az érzés attól, mint mikor az Anya megleli elveszettnek hitt gyermekét. Ez a kapcsolat ugyanis sokkal mélyebbről jön, mint bármilyen emberi szintű kapcsolat.

Itt a lelkek közös eredete szövi össze a szálakat, és ezért elengedni képtelenség!"

Szerintem az,hogy sok közös dolgot fedezünk fel egymába az jó de megismeri belülről az fontosabb.

Pl: szokásait,reakcióját stb.

Sztem is lelki társ... (Veszélyes. Az ember(lánya) elájul a gondolattól, hogy több ilyen ember nem létezhet, elvakítja a gondolat, hogy biztosan nem véletlen, hogy összefutottunk, aztán komolyabb kapcsolat alakul ki annélkül, hogy az egyéb fontos szokásait, stb. megismernénk. Aztán amikor kiderül, hogy elviselhetetlen szokásai vannak - már lehet, hogy késő.

Tapasztalat alapján kialakult véleményem:))