Hogy fogadtátok el, ha nem jött be az élet? (beszélgetés)

Ha téged a szüleid iskoláztattak ki, az már egy jó dolog. Ha még iskola mellett is évekig azon kellett volna aggódnod, hogy mit fogsz enni holnap, lehet hogy te is kicsit bele lennél már fáradva. Meg ha nem csak nyáron dolgoztál volna, hanem egyetem mellett mindennap 8 órát.

Nem baj, ha a szemembe vágod, hogy sz*rul gondolkodom, csak akkor tedd hozzá, hogy mindezt úgy mondod, hogy fingod sincs, milyen nehéz ennyire mélyről eljutni valahova. A te szüleid kiiskoláztattak téged, az enyém meg közölték, hogy ha aki nem dolgozik, ne is tanuljon, de oldjam meg valahogy, hogy beleadok a közös költségekbe.

Ahogy korábban írtam, régen én sem ilyen volt, épp ellenkezőleg, tele tervvel, hittel, reménnyel, tuti biztos voltam benne, hogy minden csak rajtam múlik és ezért mindent meg tudok oldani.

De aztán semmi sem sikerült, folyton komoly problémák jöttek, olyan dolgok is, amikre nem volt befolyásom, mindig történt valami, ami miatt megint nehéz helyzetbe kerültem, jóformán soha semmi nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Szóval, a pozitív gondolkodással valójában nem mentem sokra, mert egy bizonyos fokig lehet mindenben keresni a jót, de van, amit már túl nehéz megemészteni. Mint pl. az, hogy itt vagyunk. Van, akinek az a vágya, hogy külföldön éljen, nekünk az a vágyunk, hogy otthon éljünk.

Igen, biztos vagyok benne. Ez mindkettőnk álma gyerekkorunk óta. Abban viszont nem tudok egyetérteni, hogy nem szabad a jövővel foglalkozni, mert ha nem teszünk érte, nyilván nem is lesz jobb. A jelenben pl. nem érzem jól magam, mert nem itt akarunk lenni, nem ezt akarjuk csinálni, nem ezekkel az emberekkel akarunk lenni.

Pedig ennyi volt az ebéd. Leves, hús, köret, savanyúság és desszert vagy gyümölcs tartozott bele, a férjem is ott evett, és sosem maradt éhen. Érdekes, hogy hogy álltok ösztöndíjak terén. Kicsit durvának tartom... hogy a ... Balkánon ennyivel jobb lenne a helyzet...(???)

Kb. 20 euró volt az állami kolesz, én egyháziba jártam, 40 euró volt havonta. Simán kiiskoláztattak a szüleim, pedig nem voltunk gazdagok, igaz, nyáron dolgoztam, besegítettem.

Így van.

Nekem az a bajom nagyon sok ember gondolkodásával, hogy ha valamit mondok, akkor rögtön az van, hogy mert nézzem meg másnak mennyivel rosszabb vagy jobb. A saját családomban is sokan ezzel "nyaggatnak". Csak az a gond, hogy ezzel inkább rontanak a helyzeten, mert aki negatív gondolkodású, azt egy negatív helyzet még jobban "lerántja". Egy pozitívnál meg azt látja, hogy másnak jobb és az megint rossz érzés. Szerintem ilyenkor csak azt ő helyzetéhez hasonló dolgokkal érdemes foglalkozni és azzal, hogy miket tudna elérni az életben.

Persze lehet, hogy az én felfogásommal van a baj. :)

Hihetetlen, hogy mindenben megtalálod, hogy mi (lehet) rossz :o)))

Biztos vagy benne, hogy szeretnél kertes házat? Én pl. nem szerettem. Eladtuk, vettünk egy nagyteraszos, belső kétszintes lakást, és imádom. Ilyen is van ;) Lehet, hogy olyasmivel gyilkolod magad, ami nem is valóság.

Másrészt ne aggódj azon, ami majd lesz, mert egyelőre csak a gondolataidban létezik. Inkább élvezd a jelent - minden pillanatával együtt.

Lehet, hogy hülyeségnek hangzik leírva, de ha belegondolsz, nagy igazság: ne rugózz a múlton, ne agyalja a jövőn, mert egyiken sem tudsz változtatni. Ha jelent jól csinálod, nincs okod tartani a jövőtől.

Igen, ez az én problémám is. Ha hazamegyünk, akkor albérlet mellett nemigen tudunk félrerakni még egy lakásra sem, ha itt maradok, akkor viszont nem tudok elhelyezkedni benne, mert itt nem keresik a bevándorlókat az én végzettségemmel és nyilván senkit nem érdekel, hogy a saját anyanyelvüket jól beszélem, mert az itt alap, nem plusz.

Nem tudom, mit hozzak ki ebből a helyzetből.

Értelmetlen 10 évre elôre aggódni azon, ami még sehol sincs.

Próbálj már örülni a mának!

A hiba a te készülékedben van!

Olvasd végig az utóbbi 2 hozzászólásodat és meglátod.

Én szóltam hozzád, de elfelejtettem, hogy tőled nem lehet kérdezni semmit, mert ellenséges vagy.

?????

Neked baj van a memóriáddal.

Hol köpködtelek?

Ebben a fórumban is te szóltál hozzám, ha jól emlékszem.....

Amit meg kievett a pók, azt kiette anno. :)

Kitárulkozni??? Ember, 7 betű vagy a monitoron :o)))) Nem a személyi számodat kérdezte, még csak nem is a nevedet ;)

De ha versenyképes a diplomád, akkor pláne nem értem a kesergést. Ha negyvenévesen ugyanitt tartasz egy versenyképes diplomával és két profin beszélt nyelvvel, akkor már snaszos, hogy valamit rosszul csinálsz.

Pfff! :DDD

Gyanús!??? :DDD

Zsanika!

Eddig is elvoltam nélküled, szóval no para, lépj tovább! :D

Köszi, hogy válaszoltál :) Többektől hallottam, hogy a meteorológia nagyon durva.

Mit szeretnél tanulni?

Ahogy többen is leírták előttem, Magyarországon kicsit más mértékben "osztogatják" az ösztöndíjakat. A legjobbak is átlagban 10 000 Ft körül kapnak csak. A diákhitelt nem fogják elengedni, bármilyen hiperszuper eredménnyel végez a hallgató, független egymástól a kettő.

A barátnőd valószínűleg kapott valamilyen extra ösztöndíjat, mint külföldi (esetleg határontúli magyar) diák.

Azt megnézném, hogy Magyarországon hol lehet 150 Ft-ból ebédelni. De végülis ha zsíros kenyér a menü, akkor talán megvalósítható.

Egyébként gratulálok a kitartásodhoz és az eredményeidhez.

Nálunk a kolesz nem potom pénz. Ahol én tanultam, ott egy ebéd 800 ft körül volt naponta. Nem olyan menza volt, mint gimiben, ahol 10 ezerért napi 3szor kaptál enni. A suliban nálunk is sok minden függött a tanulmányi eredménytől. Én a 4.5-ös átlagomra kaptam 12e ft ösztöndíjat. A szobatársam a 4.9-re 18 ezret. Volt olyan ismerősöm, aki 90 ezret kapott, de ő miniszteri vagy nem tudon hogy hívják ösztöndíjat kapott. Kitűnő volt és rengeteg tudományos kutatásban részt vett, járt külföldre konferenciát tartani 20 évesen. Szerintem kevesen érnek el ilyen szintet az egyetem alatt.

A munkával nem vagy egyedül, de itt nem a lealázás a lényeg. Nem beszólogatni kell és lenézni, aki rinyál. Ha ő így adja ki magából, akkor ez van. Ha belérúgnak mások, akkor sem lesz jobban. Nyilván ez egy állapot, ahol megragadt és az a cél, hogy kimásszon belőle, mert teljesen el van keseredve. Persze, rengetegen vannak ezzel így. De ő úgy érezte, hogy tàmogatás kell neki. Ez rinyálás lenne? Remélem senkinek nem hagyta el soha egy panasz sem a szájàt, ha rosszul érezte magàt. Amúgy ez meg nem versengés, hogy ki tanult többet vagy ki tett le többet az asztalra. Egyszerűen elveszettbek érzi magát és tanácsot vár, nem leoltást. Ez van.