Túl későn jöttem rá, hogy baj van velem. Így hogyan tovább? Párkapcsolat és munakvállalás, valamint az egész élet. (beszélgetős fórum)

Az lehet, de senki nem adja a nevét hozzá egy papírra, hidd el, tudom miről beszélek!

Tesómék évekig jártak mindenfelé, mire végre valaki kiadott egy ilyen papírt!!!!!!!

Szerintem lekéstem már az ideális életről.

Lakást szerettem volna venni, nekiálltam gyűjteni de úgy, hogy alig maradt még kajára is, pedig nem nagy összegről van szó, aztán feleslegesnek tartottam. Pár évig kellett volna csinálni, amíg önerőre összegyűjtöttem volna, de pár év alatt nagyon emelkedtek az árak. Saját lakás azért jó lenne. Unom az albérletre költekezést. 17 éve csinálom és ezért nem jut lakásra. Mellettem a volt barátom és egy barátnő 40-50 évesek, engem szólnak le,ne akarjak már lakást, hova meg minek. Ha már nem szülök, felesleges. Volt barát a tanulásra is haragudott mindig. Főleg most az utolsóra, a nyelvtanulásra. Heti 3x 1 órára nem bírta feltalálni magát. Gondolom , mert helyben nincs semmi és nem tudtam cipelni a valagát boltba vagy haverhoz inni. 20x boltba járós volt, mert nappal szinte semmit se evett és este zabált éjjelig. Sör meg fogyott rendesen, beosztani az egy tálcát se tudta. Neki könnyű volt, mert ő nyelvtudással jött ki és szakmában dolgozik. Nem kellett neki időt pazarolni tanulásra.

Az a baj, nem tudom, mi segíthetne nekem. Most fogok májusban költözni. Ott több lehetőség lesz, mint itt. Munka terén is, tanulás terén is, barátkozás terén is. Itt magamba fordultam teljesen, főleg mióta nem járkálok Magyarországra jogosítvány miatt vagy bármi. Régen ott fizettem albérletet, legyen hol lakni szezonok között és a cuccaim voltak ott.

Régen sokat jártam bulizni, koncertekre, ami kikapcsolt a meglévő problémákból, de itt azt se tudtam megtenni évek óta. Egy koktélt nem tudok meginni, mert nyílt egy hely fél éve. Hogy jövök haza. Busz nincs, este 6-kor jön az utolsó, taxi se igen van , vagy gyalog erdőben sötétben, 1 óra. Nincs kikapcsolódási lehetőségem se itt. Majd májustól. Ott gyalog elérhető minden ilyesmi és szerintem ott vannak is rendezvények, nem csak a kocsmák, mint itt.

Volt barátom szerint öreges vagyok és unalmas. Szerinte nekem így jó volt élni, hogy munka (ahol meg se lehet szólalni), haza, kutyával séta, nyelvtanulás, házimunka, alvás. Hétvégén 1 óra út valahova ,például boltba ,aztan ott séta egy kicsit, majd 1 óra vezetés haza. Így telt el 2 évem. Hétköznap alig volt lehetőségem barmire is, ha éppen nincs órám és kedvem lett volna valamihez. Egy obiért kellett 1 órát utazni.

Majd a városban remélem az ilyen jellegű gondok megszűnnek és könnyebb is lesz baratokat találni, lehetőségeket keresni a problémákra. Beszűkült életet éltem itt nagyon és ötletem sincs,mi segíthetne.

Az írásaid alapján, ami kirajzolódik a személyiségeből, hogy nagyon erős realizmussal tekintesz magadra. Ami nagyon jó tulajdonság. Viszont ezt egy kicsit már a kritikus írányba is eltolod.

Az önkritikai is fontos, ha építőleg tudod használni a személyiség fejlesztésedhez.

Szinted mi tudna neked a legjobban segíteni?

Érthető, hogy telítődtél.

A tanulási kérdéssel inkább arra akartam célozni, hogy most indítanak olyan képzést, amit valóban szeretnél csinálni és nem rapid megoldás az adott helyzetben.

Az a komplexitás, amit eddig leírtál magadról utal, hogy szeretnél rövid távon és hosszú távon is megoldásokat találni. Rövid távon, így kivülről talán az segíthet neked a leghatékonyabban, ha olyan szakképesítésű munkába tudnál belekezdeni, ami a kognitív preferenciáidnak megfelelő. Az lehetőséget adna, hogy legyen egy szakmai/munkahelyi komfortzónád. Amitől stabilabban tudsz tervezni. A hosszú távú megoldás arra, hogy szinkronba kerüljél a környezeteddel, egy szakember fog tudni a leghatékonyabban segíteni.

Szivesen olvasnám, ha lenne egy foszlány gondolatod arról, hogy milyen lenne számodra az ideális élet, illetve azokat az gondolat alternatívákat, ami szerinted elvezethet odáig.

Xard le,ki mit gondol

Azt hiszed , másnak nem szólnak be?

[link]

Sőt,ha 35, akkor ő mondjuk 1 éves kisbaba 34 éve volt.

Kádár-kor vége. Főleg, ha vidéken volt...

Nem teszteltem.

Lehet megpróbálom az itteni munkanélküli által a szakmát. Állítólag be kell menni és jelentkezni rá. Ennyi. Kiderül majd.

Ebben a korban változik át funkcionális célrendszer az emocionális célrendszerre.

Ha elég motívált vagy, akkor be tudod hozni az általad vélt hiányosságokat, vagy lemaradást. Ismerek olyat, aki négy év alatt tizenöt iskolát végzett el, amiből négy egyetem volt.

Jó elképzelések. A hétvégi, illetve az esti képzés is eléggé kivitelezhetőnek tűnik.

Ha EU-s országban vagy, akkor a magyar bizonyotvány mellé kérhetsz europass-t és azzal teljes értékű bizonyítványnak számít az unióban.

Tesztelted már, hogy milyen kognitív preferenciákkal rendelkezel?

Az óvónőknek és a tanitó néniknek is van lehetőségük fakultációban vagy továbbképzés keretében választani az autista gyermekek segitését vagy felismerését stb.Az egyetemen már felvehető tantárgy is.

Az óvodában kiderül és az iskolaérettségi vizsgálatakor szintén kiderülnek a problémák.Fejlesztésre,gyógytornára és logopédushoz kell járnia a gyermeknek,ha a szülő vállalja a gyermek érdekében ezeket a foglalkozásokat.Valóban még gyermekcipőben jár az autizmus kezelése,felismerése,de szerintem 15-20 évvel ezelőtthöz képest fejlődés van.

A legnagyobb probléma a fiatal felnőtt autisták foglalkoztatása további fejlesztése,munkahely keresés segitése,a szocializáció erősitése nincs meg a háttere.Nagyon sok a "fehér folt" az országban ahol több száz kilométert kell ahhoz utazni,hogy megfelelő szakemberhez jusson az érintett.Igen,sajnos anyagi kérdés is.

Az a baj ,hogy ez még annyira gyerekcipőben jár Magyaroszágon, hogy borzalom.

A szülőknek gyakorlatilag maguknak kell diagnosztizálni a gyereket és keresni, hogy hol tudnak érdemben ránézni.

A nővéremék kedves gyerekorvosa azt mondta, hogy csak hisztis a gyerek, hol ott teljesen egyértelmű jelei voltak. De még itt helyben sem tudták eldönteni, Pestre kellett citálni a gyereket több alkalommal, mire végre kaptak róla papírt.....

Azt már csak félve említenem, hogy a pedagógusok sem tudnak kezdeni semmit ezekkel a gyerekekkel, mert nem ezt tanítják nekik. Nincs vagy csak kevés lehetőség van fejlesztésre, segítség pedig szinte egyáltalán nincs!!

Nem tudnak senkihez fordulni, hogy kiként kezeljék a gyerek viselkedésbeli zavarait.

Egyébkénként nem gondolom, hogy egyszerűbb lett volna, mert ugyan ezek a problémáid lennének.

Nem vagy buta, hisz aki buta egyrészt rá sem jön a problémára, másrészt írni sem tud így. Ha autista vagy, akkor ráadásul genetikalig sem lehetsz buta. Mindig magas IQ-val rendelkeznek.

De inkább "csak" aszpergeres vagy sztem. Nővérem fia is az. Nem lesz egyszerű élete ezt biztos.

Bizonyos mozgásokat ő sem tud megcsinálni, egyszerűen nem megy neki, ez van, el kell fogadni és olyat munkát keresni ahol ez nem zavaró.

Nem gondolom, hogy annyira szerencsétlen lennél, ha ki tudtál menni külföldre dolgozni. Ehhez azért kell önbizalom és erő is!

Párkapcsolat egy nehéz téma. Csak akkor lehetsz boldog, ha találsz olyat aki hozzád hasonló, aki nem szeret ölelkezni, szexelni, de magát a párkapcsolatot szeretné. Biztos vagyok benne, hogy más is van ilyen problémával, csak nem vallja be, mert ez kínos.

Érzelmek is másként működnek náluk, külső szemmel érzéketlenek, pedig igazából nem azok, csak egyszerűen másként működnek.

Ne írj így le magad, mert saját gondolataiddal döntöd romba a maradék önbizalmad.