Hogy fogadtátok el, ha nem jött be az élet? (beszélgetés)

Ebben a hozzászólásodban - amiben azt bizonygatod, hogy nem a pénzről szó az egész neked - is csak a pénzről beszélsz. Érintőlegesen, említés szintjén használod a család szót is.

Nincsenek anyagi gondjaim és sokkal többet költhetnék mint amennyit költök, de minek?

Az ilyen típusú emberek mint te vesznek hitelre nagy autót, nagy házat, hogy villoghassanak vele a szomszédnak. De sose lesznek boldogok, mert a szomszéd fűje mindig zöldebb.

Aztán lehet, hogy arra is rájöttök idővel, hogy a ház nem is biztos, hogy nagy közös álmotok és szépen felőröltétek a nagy vágykergetésben a kapcsolatot. Ez így szokott lenni egyébként.

Hát igen, valamit muszáj változtatni, ha egyszer az nem volt jó, amit eddig csináltál.

Jól át kell gondolni a dolgokat, az már biztos.

Sok szerencsét hozzá!

Ha másnak is rosszabb, lenne, akkor kevésbé szenvednél? Ha más sem tud fenntartani egy bérelt lakást, akkor könnyebben viselnéd, ha te sem?

Na ugye, hogy nem ;) Mindig arra törekedj, hogy jobban érezd magad. és ha úgy látod, hogy amit ő meg tudott csinálni, azt miért ne tudnád te is, bztos, hogy jobb lesz a hangulatod, mint ha azt gondolod, hogy bezzeg én milyen szerencsétlen vagyok, nekem sosem fog összejönni :)

Pedig az nem jó, ha az embereknek nem adják meg a boldogulás lehetőségét. Csak szét kell nézni körülöttünk. :(

A jobbik eset, ha megkeresik azt a helyet, ahol tudnak boldogulni.

Ez így van.

Egyébként több embert ismerek, akiknek egy tragédia, vagy egyéb nagy pofon nyitotta ki a szemét.

Nekem pl. egy pofon volt az élettől.

Anyukámnak a testvére fiatalkori halála.

Na én akkor vágtam volna fel az ereimet, ha traubi szódából és a márka meggyből kellett volna választanom, vagy ha minden évben a balatonlellei üdülőben kellett volna nyararlnom :)

Biztos megvolt annak a korszaknak is a szépsége, és szándékosan sarkítottam ki. Anyám sokat mesélt a fiatalságáról - de nem cserélnék vele. Lehet hogy most nehezebb - de én élvezem a lehetőségeket, a szabadságot. Azt, hogy gyakorlatilag egy nyelvet meg tudsz tanulni, ha van interneted, és azt a szabadságot, hogy ha akarod, és meg is teheted, reggelizhetsz rómában, ebédelhetsz Berlinben, és aludhatsz Párizsban :)

Én azt látom magam körül, hogy azok a legboldogtalanabbak, akik mindig valahol máshol vannak, csak nem a jelenben.

Nem ismered a részleteket. Ez a 3 szobás lakás volt a legeslegolcsóbb, amit találtunk, ennél csak drágább bérletek voltak, igen, a városban lévő garzonok jóformán többe kerülnek, mint a mi 3 szobásunk vidéken. Ennél olcsóbbat azóta sem találtunk, szóval nem érzem, hogy túlköltekezünk.

Hazaköltözhetünk, valóban, viszont itt albérlet mellett tudunk havonta átlag annyi pénzt félretenni, amennyit otthon összesen keresnénk. mire kifizetnénk belőle az albérletet, utazást, kaját ls minden egyebet, otthon már szinte semmit nem tudnánk félrerakni, akkor még a lakótelepi 1,5 szobás lakásig sem jutunk el 30 éves korunkig.

Szerintem sokan az idő sürgetését érzik...22 évesen állandóan azt hallgattam, hogy "bezzeg én már ennyi idősen rég nem itt voltam, már két gyereket neveltem, már férjem volt, saját lakásom..." Hol tartok én ehhez képest? Sehol. És még sokan vagyunk így. Azért elég nyomasztó ezzel szembesülni, főleg ha még kilátásban sincs a cél...

Én is nem egy embertől hallottam, hogy attól fél, hogy nem fog előrébb jutni annál, hogy albérletben lakik a párjával. Sőt, folyamatosan ezt hallgatom az ismerőseimtől. Bár én ég őket is irigylem, mert én még itt se tartok.

Na, látod, mégsem buták a szépségkirálynők, hogy boldogságot és világbékét akarnak! :D

Nehéz kilépni, lépni, de én sokszor azt látom, hogy azzal van az igazi gond, hogy mindent és azonnal. A fórumindítónál is szerintem az a probléma, hogy nem rangsorol. Vért izzadva megcsinált egy képzést, és elköltözött oda, ahol ezt nem tudja hasznosítani. Azt írta, hogy 200-250 küröl tudna itthon keresni. Most dolgozik talán 350-ért (mennyi német minimálbér), de dágább helyen is él. A tudása kopik, a tapasztalata nem nő. Hosszú távon ez így megéri? Ketten élnek egy három szobás lakásban. Ez a spórolás? Minél előbb házat szeretne vagy most kényelmesen élni? A párnának mindegy, hogy hol dolgozik, de kint nyilván előnyösebb, mert nincs képzettsége (nyelvtudása nem tudom mennyire van). Most akkor mi a legfontosabb? Nekem úgy jött le, hogy a topikindító akkor lenne elégedett, ha itthon költhetné el azt a fizetést, amit ott keresne az itt használható diplomájával, miközben az álomházában él. Igen, ahhoz képest elkeresítően él. A tudásához képest alulválasztott, a hosszú távú célja szerint meg túlköltekezik szerintem. Nincs rangsorolás, és ezért nem halad szinte egyikkel sem.

Távol álljon tőlem, hogy bárkinek is azt mondjam, hogy menjen önkénteskedni!

Azt szerettem volna mondani, hogy korai még egyenleget vonni!!!

Sok időd van még hátra, a végső elszámolás még átfordulhat, és majd a végén elmondhatod, hogy mégis csak szép és tartalmas életed volt!!!

Ó, én 28,5 évesen sehol sem tartottam. Illetve de. Munkám az volt. És nem is zavart.

Aztán eladósodtam az építkezés miatt, lett egy férjem, egy gyerekem.

Nem könnyebb, mint akkor volt. Más. Így is szép. Jó is.

Néha kicsit fáradt vagyok, de süt a nap, szombaton osztálybuli, nyílnak a virágok és a lányom nevetése a legkedvesebb muzsika a világon, és a férjem ölelése a legbiztonságosabb dolog a világon.

Ne haragudj, de most hülyeséget mondtál. Azt mondtam, hogy egy ház a nagy, közös álmunk - ez nem csak az anyagiakról szól. Más egy jó autóra vágyik, vagy arra, hogy beutazza a világot, van aki sajt vállalkozást akar. Ez mind olyan dolog, amihez pénz kell, de nem azt jelenti, hogy az ember ebben méri a sikert, hanem ERRE VÁGYIK. Biztos te is vágy olyan dolgokra, ami pénzbe kerül .

Ahogy írtam, emellett vágyok egy normális munkahelyre is, családra is. De igen, én szegénységben nőttem fel, ezért számmora fontos bizonyos fokú anyagi biztonság, mert tudom milyen, amikor gyerekként gyomorgörccsel alszik el az ember a pénzhiány miatt.

Ha neked ebből csak az anyagiak jöttek le, az sajnálatos.

A jôvô mindig nagy kérdôjel.

Az én korosztályom pl. anno nem vehetett egyedül meg - - hitelre sem - egy minigarzont, hiába volt mögötte akárhány év munkaviszony, megfelelô jövedelem.

Pedig akkor százával-ezrével húzták fel a lakótelepeket.

Jó érzés, de egyben félelmetes is.

Az, hogy kitolódott, szerintem nem tragédia.

A jövő meg mindenkinek kérdőjel. Ma élünk, ezt kell élvezni, a mának kell örülni. Holnap akár elüthet egy kamion vagy fejünkre pottyanhat egy tégla.