Hogy 'éltétek' túl az abortuszt? (beszélgetés)

Nem tudom kitől idéztél, de én mindkét fájdalmat átéltem fél éven belül. Az egyik már nem fáj, mert begyógyult a seb. A másik retenetesen tud fájni, nap mint nap. Egyre jobban. Én már tudom, mi az az érzés, hogy a szíved hasad belé. Mert nekem hasad. Állandóan. A kézzelfoghatótól.

Ami nem volt kézzel fogható, az mára már csak rossz érzés, egy pofon a lelkiismeretemnek. De túlélhető és továbbléphető. A saját életem érdekében.

És nem tudom, mi fáj majd jobban:

Mi itt örökre elveszett,

Vagy ami él a multban, s onnan

Kivenni többé nem lehet?

Idézet:

A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.

És ő biztos, hogy boldog lenne?

Felnevelné egyedül a gyereket, feláldozna érte mindent, és ő boldog lenne? Tudna tüske nélkül élni a szívében?

És ne hidd, hogy esetleg a bíróság nem dönthetne rosszul. Sőt a gyámügy is dönthet rosszul.

Elég büntetés neki a tudat, hogy így kellett döntenie. Ezt pont olyan nehéz feldolgozni, mint egy gyereked halálát. Felesleges még plusz lelkiismeret furdalást okozni ezért bárkinek.

Az árvaházakban és gyermekotthonokban leginkább kisebbségi gyermekek vannak, és nem pont ebből az okból! Nem előitéletből irom, hanem tudom!

A hugom szociális munkás!

Igen de mint írtam a gyerek két egymást szerető emberből jön létre. Ha az egyik kiszáll, a másik ezáltal olyan sérüléseket szerez, amit nehéz feldolgozni. Terhesen pláne. Szerintem ott a hiba, hogy a nők egy része úgy gondolja, a gyereket magának szüli. A pasi csak a biorobot, aki segít létrehozni a projektet. Ez nem így van! Ez társasjáték. És tényleg van aki egyedül nem tudja vállalni. És ebben nagyon sok körülmény játszik közre.

Kérdezném, miért vannak tele a gyerekotthonok, az árvaházak?

Az a baj, hogy tul önérdeküek a pasik! Fenyegetöznek meg minden,de áltanában csak a szájuk nagy!

Már hogy a fenébe vehetné el tölled a gyermekedet?

Nincs az a biroság aki neki adná!

De most komolyan ha esetleg nem te nevelhetted volna fel, akkor ne is éljen inkább? :(

Az a baj, hogy tudom irtó sok idő lesz mire ezt feldolgozod, és én még azt se zárnám, ki ha visszafogadnád! Láttam már karon varjut!

És tudod mit még azt is megérteném, mert egy szerelmes szív sok mindenre képes! :(

KOMOLYAN nem célom senkit se megbántani, senki ne vegye magára! Oké? Csak a véleményem modnom el.

Én csak a saját példám tudom felhozni!

Anyám engem és a 2 testvéremet egyedül nevelt fel, és kimerem jelenteni ember lett belölem!

Mind a két testvérem diplomás ember, és igyekszik, igyekszünk élni és becsületesen dolgozni!

Nyilván én sem egyedülálló anyaként szeretnék majd egyszer élni, csak tudom, hogy, ha babám lenne, ő lenne a világ legnagyobb kincse :)

Nézd! Én szintén pályakezdő pedagógus vagyok, szerintem ugyan annyit kereshetünk...

De tudom, hogy valahogy megoldanám! Biztos van családod és barátaid vagy bárki!?

Azt gondolom az a gyerek a te gyereked, a te tested, véred! Nem pedig Ö!

Ez butaság!

Ha szeretsz valakit, és nyilván szereti, ha gyereket akart neki szülni, akkor nem örül annak, hogy kiderült, hogy egy köcsög! Akkor ettöl kiborul, hogy hogy lehet ez az ember köcsög????Kiborul, hogy te jó ég kivel éltem?

És akárhogy is akarja utálni nem könnyü... :(((

úgy gondoltam mérlegelnem kellett. itt vagyok pályakezdő pedagógus, szolgálati lakásban. egyedül hogy csinálom végig a terhességet és egyedül hogy fogom nevelni? leginkább most az anyagiakra gondolok. mivel elment, így ott hagyott arra gondoltam, pénzzel sem támogatna minket. és egyszerűen bepánikoltam, nagyon megijedtem.

most nem védekezek, hidd el. és épp ezért érzem, hogy meghasonlok magammal, mert annyira akartam és mégsem mertem egyedül vállalni. ebbe döglök bele.

Egy gyereket az ember nem csak magának szül. legalább is normális esetben...sőt, általában szerelemből teszi /szerelem gyümölcse/.

Ha elhagyja akit szeret és akiben bízott, és ráadásul a gyerek miatt, akkor biztos, hogy rosszul tette, amit tett. Nem ismerjük a körülményeit, nem ítélkezhetünk fölötte.

Én sem vagyok híve az abortusznak, én sem gondoltam volna, hogy valaha nekem is lesz, de az élet így hozta, hogy döntenem kellett. Nem tettem szívesen, de muszáj volt.

ez a baj hogy sok van ! nekem még pszichológus mondta anno és nemkell ehhez orvos hogy attol mert egy nö ugy gondolja hogy fel tud nevelni egy gyereket az korántsem biztos hogy ugyvan.fel lehet de tuti h lelki sérült lesz. egy gyereknek 2 szülö kell.

(pont én mondom)

Most feletsd el a pasit, míg friss a seb! Barátnőm hasonló szituba keveredett, mint te, igaz ő egy kissé bonyolult lélek. Elhagyta a férjét, egy másik pasi miatt. Indok: a férje magtalan lévén, nem jött össze a gyerek és nagyon szerettek volna. De a gyerekhiány megölte a kapcsolatot. Elváltak, dúlt a L'amour kettejük között. Gyereket akartak. Meg is fogant. A pasi (úgy mint nálatok) rájött hogy hát nem akar gyereket és lelépett. Ő meg már annyiara várta az anyaságot, de elváltként pénz nélkül végülis úgy döntött nem tartja meg. Elvetette a gyereket. Majd megjelent a pasi, hogy mennyire bánja a dolgot, bocsásson meg stb. Ő meg volt olyan marha hogy megbocsátott. Eltelt 2-3 év, megint szóba került a gyerekvállalás. A pasi mondta, OK., vágjunk bele, már megérett rá. Sikerült teherbe esni, a pasi megint csak úgy gondolta, hogy ő még sem akarja. Na ekkor már berágott a barátnőm. Nem volt hajlandó elvetetni, hisz az elsőnél is tudta, hogy nagy hibát követett el, mikor elvetette. Úgy volt vele, hogy nem érdekli, megszüli. A pasi cserben hagyta, és csak azért kereste fel időnként, hogy vetesse el a gyereket. A sors fintora, hogy elkezdett vérezni. Mivel élő magzatot nem találtak benne, kivették a halott magzatot. De továbbra sem volt rendben, állandósultak a hasi fájdalmak. Kiderült hogy méhen kívül is volt egy gyerek benne. Ikrek lettek volna. De ezeket a pasi nem tudta, de próbálta visszaédesgetni a barátnőmet és már a gyerekben is benne lett volna. Akkor azt mondta hogy elvetette a gyerekeket és ha van lelkiismerete az életben fel nem keresi és eltakarodik jó messzire. Aztán a végső pofon: a barátnőm kibékült a volt férjével. Az is szerencsétlen már annyira akart gyereket, hogy "fiúk-szaporító" kezelésen esett át. Igaz többszöri próbálkozás után, de sikerült teherbe esnie újfent. Azóta többmint egy éves kisfia van. De egy életen át kíséri a meg nem született gyerekek emléke, mert egy pasi miatt rossz döntést hozott, a másik, hogy bélbeteg is lett és mivel az első szülés is borzalmasan rizikós volt, nem szülhet többé.

Szerintem tanulságos történet és elgondolkodtató.

Hány egyedül álló anya van a világon? De attól még annak a kisgyermeknek az élete, akit egyedül nevel nem ér kevesebbet! Attól még belőle is ember lesz, és lehet boldog emberke is! Sőt igazából akkor már az anya sincs egyedül!

És ha egy pasi igazán szereti elfogadja a gyermekét is. Aki meg nem fogadja el az nem az igazi...