Harag 1 év után is? (beszélgetős fórum)
vannak emberek akik sosem bocsatanak meg.
mit vártál h boldog lesz na akk az lenne a baj,talán elöbb kellet volna cselekedni mint enyi idöt várni.
Chhh, a haraggal magdnak artassz...
Nem is keveset.
Engedd el :)
Ez még nem tolakodás és nem puncsolás, hogy egy év után valakit felköszöntenek szülinapján. Jól néznénk ki, ha ez a mai világba nyomulásnak számítana. A Fórumnyitó dobta ki a srácot, ezek szerint az még kért volna belőle, ahogy olvasom.
Ez túlzás számomra továbbra is!
Biztos hogy a csalódott félben van a probléma?
Vagy lehet nem is annyira csalódott az a csalódott fél, csak a kapcsolatuk alatt kicsit megismerte a leányzót és többet nem kér belőle, semmilyen formában?
Amíg a kapcsolatban van az ember, sokszor nem is látja, hogy mennyire ki van használva, semmibe van véve, mennyire rossz és egyoldalú a kapcsolat, csak az idő távlatából, tiszta fejjel jön rá, hogy nagyon negatív volt számára ez az egész, meg hogy a másik fél mennyire szemét volt vele.
Akkor pont így hajtja el az ember a másikat, amikor az jönne puncsolni, röviden, velősen, mert semmit nem akar tőle az égegyadta világon. Tudod, végül mindenki azt kapja vissza, amit ad, ha valakivel szemét vagy, ne csodálkozz, ha aztán az az orrodra csapja az ajtót, mikor akarnál valamit...
Én szerintem nagyon sok 1 év után ennyire haragudni valakire. Itt a csalódott féllel van a probléma és nem azzal, hogy x idő után kapott egy szülinapi üzenetet. Szerintem is hagyd!
Lehet,hogy az "abnormális kicsit túlzás,csupán úgy érzem az én életemben ez abnormális lenne. :-)
Engem köszöntött fel olyan, akitől a legkevésbé sem számítottam rá a születésnapomon. Először meghökkentem rajta. De eszembe jutott, hogy mikor megtehette volna, és még barátok voltunk akkor bizony elfelejtkezett rólam. Holott én mindig köszöntöttem. Ennyit az ilyen köszöngetésekről és az őszinteségről. Egyébként jólneveltség okán természetesen fogadtam, és viszonoztam mikor neki volt. És egyébként szívből kívántam neki minden jót. :)
Nem értem miért lenne ez abnormális. Nekem pont az furcsa, amikor teljesen kitörlöm a másikat az életemből, mintha nem is lett volna és elfelejteném azt, hogy oka volt annak, amiért szerettem, mert biztos jó ember. És azért mert írok neki egy "isten éltessen" üzenetet egy évben egyszer még nem hiszem, hogy kevésbé tisztelném a jelenlegi páromat, mint más. :) Engem a fordított eset sem zavar, de mindenki különbözik. Ezért még nem mondanám azt, hogy az, amit én nem úgy gondolok, az már rögtön abnormális dolog. :)
Igen,erről tényleg mindannyian különbözően vélekedünk és tényleg ezt is "párja válogatja" :-)
Lehet, hogy abnormális, de én felköszöntöm az exeket, ha aznap épp ránézek a naptárra. Apró szívességeket is megteszek nekik, és fordítva. Nálunk ebből nincs féltékenykedés.
Igen,biztosan mindannyian másképp éljük meg a szakításokat.
Én is túl vagyok egy váláson,12 évig voltunk együtt.
Nem tartjuk a kapcsolatot és nem köszöntgetjük egymást.Neki is megvan a maga élete,újból megnősült.
Én pedig újból férjhez mentem.
Tiszteletben kell tartani a másik életét,de leginkább a jelenlegi párunkat.
"Amikor találkozol valakivel, tartsd észben, hogy minden találkozás szent esemény. Ahogy a másikat látod, úgy látod önmagad. Ahogy a másikkal bánsz, úgy bánsz önmagaddal. Ahogy a másikról gondolkozol, úgy gondolkozol magadról. Ezt sose feledd, hiszen a másikban vagy megtalálod vagy elveszíted önmagad."
/A Csodák Útja 8. fejezet, III. alfejezet - The Holy Encounter/
Mert nem éltél még eleget!
OK egy év után talán nem kellene nyomulni, pláne "visszanyomúlni"
Vagy 2-3 év után kezdtem üdvözölni régi b.nőmet ilyen és más alkalmakkor
Nem haraggal váltunk el, de nem ment tovább és más is összekötött akkor bennünket
A mostani b.nőmnek sem volt semmi kifogása ellene
Egy darabig köszöntgettük egymást, aztán elhalt az is, a jó kapcsolat megmaradt
10 év volt együtt
Valószínűleg nagyon megbántottad az önérzetét. Biztosan nagyon szeretett téged, és nagyon mély sebet ejtettél rajta. Teljesen normális reakció tőle ha ki akar radírozni az életéből, hogy elfelejtsen. Szerintem is hagyd őt békén. Talán már nem haragszik ő igazán, hanem védekezik, fél tőled. Felidézted benne a régi fájdalmat. Ha kedves neked valamilyen szinten akkor békén hagyod, ha ő nem akar veled beszélni. Más lenne a téma, ha szeretne egy tisztázó megbeszélést, és "békülést" veled. Ezt azonban biztosan közölte volna, mikor megpróbáltál vele kommunikálni. Egyébként nem értem miért keresed a társaságát, ha te dobtad ki, és ilyen mélyen megbántottad régebben. Azért tetted mert már nincs vele dolgod úgy gondoltad, nem felel meg neked a társasága. Egyébként hazugság, hogy az élet minden sebet begyógyít. Ez nem így van... talán megfakítja kicsit, de az emlék ott marad. Egyébként egyetlen meggondolatlan szóval, gesztussal is lehet soha el nem múló sebet ejteni valakinek a lelkén. Én nem vagyok haragtartó, A veszekedésnek még a gondolatától is irtózom. Úgy érzem megfojt ha a környezetemben nincs nyugodt barátságos lékkör. Törekszem is mindig a barátságos, nyugodt légkör megteremtésére. Ha azonban valaki hamis, hazug, irigy rám a környezetemben, vagy megtudom, hogy át akar verni.. elég a szándéka is. Vagy esetleg ki akart használni, az egy életre elveszíti a bizalmamat. Utána fejen állhat, földön fekhet soha többé nem nyújtok kezet, az empátia szikrája sincs bennem iránta. Aki megbánt attól én elzárkózom. Letlégyen az barát, barátnő idegen.. Tudom, hogy gyávaságból, nem akarok esélyt adni neki. Nem akarom, hogy még egyszer árthasson nekem. Haragudni nem haragszom én rá. Mert úgy gondolkodom minden esetben, hogy én ítéltem meg tévesen az embert, és az én hibám, hogy teret engedtem neki. Hosszú ideig ilyenkor magamra vagyok dühös. Mert saját megcsalatásunknak mindig mi magunk vagyunk az alapvető oka. Mivel nem jól ítélünk meg helyzeteket, embereket. Esetleg olyasmi pozitív tulajdonsággal ruháztam fel ami nincs neki. Aztán csak kihasználták ezek az emberkék esetleg a helyzetet. Lehet nem is szándékosan okoztak kárt, hanem csak így alakult. Na erre az "így alakult"-ra mondom én ilyenkor, hogy akkor teszek róla többé ne ismétlődhessen meg az eset. Vagyis menjen ő a b... fr.. ba Talán csak az ex barátod is így van ezzel. :))
Szerintem az ilyen az nem szakítás, hanem eltávolodás.
Foglalkozzon mindenki a jelenlegi párjával és családjával...
Miért ne köszönhetné fel?? Nekem rosszul esne ha elfelejtkezne róla. Évekig része volt az életemnek.Én is mindig felköszöntöm őt, sőt még a családját is.
Ezzel semmi gond nincs...
Én 8 évig éltem együtt volt párommal, már lassan 1 éve nem vagyunk együtt mégis felköszöntöttem a szülinapján, biztos ő is felfog engem. Mi haragban váltunk el de normális a viszonyunk ma már.
Mivel te szakítottál én ezen picit sem lepődöm meg...
Szerintem ott kezdődik, hogy az ex-emet nem köszöntgetem fel ilyen-olyan alkalomból.
Köszöntgetné a páromat a volt barátnője, megnézhetné magát!
Igen, sok. De ha valami mélyebb dolog van két ember között akkor érthető. Nekem is egy évig tartott a haragom, pedig velem "csak" a barátnőm babrált ki.
Sok egy év a haragnak. Valószínű, hogy jobban megsebezted,mint azt gondoltad volna.
De az is lehet, hogy csitult a sértettsége, de most fellángolt benne a keresésed hatására.
Szerintem is jobb békén hagyni...
Szerintem felesleges volt üzenni neki ennyi idő után.
Akkor úgy döntöttél,Ő ezt nagyon megszenvedte,érthető,hogy így reagált.
Nem hiszem,hogy vannak még érzései irántad.Abból,hogy elhárítja a közeledésedet,ne vonj le téves következtetést.
Hát, szerintem nem egészséges ennyi ideig dédelgetni a haragunkat-ha ennyire ki akar törölni, én nem erőlködnék.
Ő baja, ha haragot tart, te meg ne piszkáld, miután kiraktad a szűrét!
Elhagyod, egy teljes évig felé sem nézel, nem keresed, mégis mit vártál?! Nem értelek.
Nem értem, ha egyszer dobtad, akkor most miért akarsz megint vele lenni? :/
Valószínűleg azért akar kitörölni az egész életéből, mert összetörted a szívét. Szerintem jobb lenne, ha békén hagynád inkább. Az ő érdekében...
További ajánlott fórumok: