Hány hetes korig lehet elvetetni a babát? (tudásbázis kérdés)

Sajnos én is voltam hasonló helyzetben, nagy szerelem stb.. nem tartott ugyan soká, mert nálam is derültek ki dolgok az illetőről. egy világ omlott össze bennem.. aztán kezdtem rosszul érezni magam elmentem dokihoz és kiderült 6 hetes terhes vagyok, gyógyszer szedése mellett!... azt sem tudtam mihez kapjak, egy kedves barátnőm elszólta magát a gyerek apjának, aki egyszer csak beállított hozzánk odavágta a 20.000-et és közölte hogy nem akarja meghallani hogy mégis megtartom.. kétségbe voltam esve nagyon, azelőtt én is máshogy gondolkoztam az abortuszról, elleneztem... bár még nem tudtam mit tegyek nagyon vigyáztam a babára, rendesen elsírtam magam mikor jöttek a hányingeres napok, valahol szerettem volna megtartani de több dolog visszatartott pl- hogy mi van ha beteg lesz mivel gyógyszer mellett estem teherbe.. közben jártam vizsgálatokra és a 10. heti (3.) ultrahangnál kiderült hogy baj van, valószínű nem fejlődik a baba. pár napon belül kórház... 2 napig voltam bent, borzalmas élmény volt.aztán sokáig töprengtem a történteken, és hogy mi van ha derül ki hogy beteg... és csak arra jutottam volna hogy elvetetem. az indokok pedig: épp végeztem a sulival, nem dolgoztam még, egyáltalán semmi pénzem sem volt, apukám egyedül nevelt, tőle sem várhattam volna el hogy eltart minket, neki sem volt munkája...

szerintem ez a legkényesebb témák egyike, főként mert egy életről van szó. mindenkinek saját magának fel kell mérnie a lehetőségeit és nem csak pár hónapra előre... én elég szerény körülmények közt nőttem fel, nagymamám és apukám nevelt anyukám eldobott 4 hónaposan... én ezt nem szeretném a gyerekemnek. az én helyzetem teljesen kilátástalan volt akkor és ha megtartom a babát az ő életét is tönkretettem volna. igaz belebetegedtem és mai napig sajnálom de így volt a jó.

én sosem ítéltem el senkit ha megtudtam hogy abortusza volt (nem hobbi abortuszos, mert azokat én is elítélem). mások életét mi nem irányíthatjuk de szerintem kedves topik indító bizonyosodj meg róla hogy tényleg terhes vagy-e, ülj le a férjeddel beszélni, ki tudja, lehet épp emiatt fog helyre jönni a kapcsolatotok. Te ismered, és a reakciójából te tudni fogod a feltett kérdésedre a választ.

Sok sikert és boldogságot!

Tök jó ti ide jártok vitatkozni,feszültséget levezetni?:)

A topik indítónak:nekem 15 hetesen vették el.Nem mondom hogy nem fáj a mai napig pedig lassan 9 éve volt de nem bántam meg mert nem tudtam volna emberségre nevelni illetve fenállt a veszély hogy nem is lett volna egészséges.Jó döntés volt csak fájdalmas lelkileg.

egyet kell értenem... ha a végén egyedül marad a négy gyerekkel, nem fogja megköszönni, hogy a hoxán kért tanácsot.

nyilván meg kell próbálni mindent, hogy helyrejöjjenek a dolgok. nekem egy pici babám van, egyedül nem tudnám csinálni, én ennyit tudok. a hölgy kapacitását nem ismerem...

nem visszaszóltam, hanem reagáltam a hsz-edre.

És én legalábbis nem vitáztam, csak leírtam a véleményemet. ennyi, nem kell túlreagálni.

Éreztem ,hogy még vissza akarsz szólni.

Megpróbálom rövidrezárni ezt a kibontakozó vitát.

Egyik beszélgető oldalon így definiáltam magam a profilomban:Én vagyok az aki megkérdezi hogy vagy és a válaszra is kíváncsi.

Kb. ugyanez alakul itt is.Egyy aggódó anya kérdést tett fel egy életre szóló döntésről,én ezt véletlenül elolvastam,hozzászóltam.

Sőt jeleztem ,hogy egy döntés éve múlva is bűntudatot okoz.( legalábbis a normálisabb embereknél)

Csak annyit akaram mondani eredetileg,de itt egymással vitatkozunk,miközben a fórumindítóval már senki nem törődik.

Ezennel én el is köszönök innen.

Igen, ez a döntés 2 emberé kellene, hogy legyen.Csak amikor magára hagyja a nőt, aki úgy dönt ezek után, hogy nem tartja meg, majd X idő múlva visszajön a pasi, hogy mekkorát hibáztál, hát az nem férfi.

Úgy gondolom, hogy a fórum indítója majd eldönti, hogy neki mi is lesz jó.Ebben mi nem tudunk segíteni.Sajnos.

Amint az látható, én nem a 63.-ra, hanem a 71-re reagáltam.

Miért zavar az, ha valaki reagál a hsz-edre?

Nem vagyok én idevaló fórumozó.

Valahogy válaszra provpkálnak a bejegyzéseim.

Neked is ajánlom a lényeget ,amit mondani akartam a fúrumindítónak.

A 63. bejegyzésem a dolog lényege,és nem az hogy kinek kell a "döntést" hozni.

A lényeg,hogy az elkeseredettségben hozott döntés az nem biztos hogy a helyes döntés.

"Én sem kérdezném meg az apját, akarja-e"

Éreztem,hogy megint osztottam az észtés valaki reagálni fog.

Na igen-...

Nem kérdeznéd meg.Erre sokat nem tudok mondani.Mindenféle sértő szándék nélkül csak annyit ,hogy nem egyformán vagyunk bekötve.

Tehát ha leírom a véleményemet a bejegyzésedről,első reakciód az lesz,hogy csakis Neked lehet igazad,de javaslom mielőtt válaszolni akarsz,csak gondold azt ez afószer egy másik bolygóról való ,nem is értheti az én mai,"modern "

nézeteimet!

Az én véleményem az,hogy már a fogantatás előtti pár percben is van valami felelőség.

Vagy azt is egyedül csinálod szívesebben?

Akkor félreértettelek, bocsánat.

Na, ez jobban hangzik...

Már ha van ilyen :S

Jesszum... Hát...Az lehet, hogy akkor így volt. 2006ban kezdtem el kórházban dolgozni (kemény 2 és fél évig) és akkor már ezek voltak a szabályok.

A régebbiekről nem tudok.

Sajnálom, hogy neked még a rosszabbik jutott :(+

Tudod miért "sajátítják ki" a nők ezt a témát?

Nézz picit körül a világban... Sokkal több a gyerekét egyedül nevelő anyuka, mint apuka (hatalmas tisztelet a kivételnek).

Sajnos a pasik nagy része úgy gondolja, Ő megteheti, hogy otthagyja a családját, az anya boldoguljon a gyerekkel, ahogy akar.

van egy barátnőm, anno 18 évesen terhes lett. Az akkor 25 éves pasija rábeszélte, ne vetesse el, eltartja, tanulhat közben, boldogok lesznek, kell az a baba. Mi történt? 30 hetesen közölte, hogy mégsem kell a gyerek, meggondolta magát.

Sajnos az ilyen férgek miatt van kisajátítva ez a téma. Én sem kérdezném meg az apját, akarja-e, ha úgy érezném, nem tudom vállalni...

"hidd el nem könnyű döntés!!!"

Sokáig gondolkodtam beleokoskodjak-e ebbe a majdnem női dilemmába férfi létemre.

De érzem ha megteszem megint itt ragadok válaszolgatni.

Csak azért teszem meg mert az ilyen témát a nők,az anyák ,anyajelöltek kisajátítják maguknak,mondván ezek női dolgok senkinek (pláne az apának semmi köze hozzá)

Láttam a szép családod képeit.

Most nehéz elképzelni mert kilátástalannak látod a jövőt.

DE!

Most halgass rám, az idegen férfire egyébként apára!

(Reprodukciós qvóciens:2)

Nekünk is volt az életünkben egy hét, mikor úgy éreztük most itt a vég,dönteni kell.

És most évek múlva bűntudatunk van.

Lehettet volna az qvóciens 3 is.(((

Sajnos most úgy érezzük ,rossz elhamarkodott döntés volt.