Hány évesen engedtétek a gyereketeket egyedül hazajárni a suliból? (beszélgetős fórum)

Hiába bizonygatja hogy őt jobban "óvták",,bár nyilván így gondolja,,valójában, kicsit sarkítva ,életképtelen.

Vannak pillanatok sok szülő életében amikor legszívesebben vattába csomagolná gyerekét,aztán szerencsés esetben rájön ,hogy ezzel árt.

Az én lányom negyedikben ment egyedül és vele másodikos tesója is.Egy darabig, bevallom utánuk sündörögtem:D

Engem másodikos koromban engedtek.Onanntól a tízóraimat is magam vettem a boltan.

Nagyon emlékszem ,,imádott nagyapám szokott vinni hozni,,a táskámat is vitte.Hazafele mindíg vett nekem 10 dkg vaníliás karikát vagy pilótát:))

Rég volt amikor én elsős voltam.

a mamám mesélte, hogy 3 napig vitt el a suliba és haza, aztán nekem kellett egy másik korombelivel a házból egymagunkban menni.

Öt utcányira volt a suli tőlünk Budapest belvárosában.

Soha nem volt baj belőle, a mai mamák már mások szerintem.

De akkor nem volt ennyi autó mint most.

Tüzelőt, fát szenet, szódát, jeget akkoriban Pesten is lovaskocsival hordták.

ma Ford Transit-tal költöztetnek,akkoriban ez is lovaskocsi volt.

Ma már kiemelnének minket a családból...

Már régen voltunk gyerekek. A bátyámmal egyedül jártunk oviba, amikor 5 éves lett. Én ekkor 4 éves voltam.

Minden nap elmondták, hogy nem engedhetjük el egymás kezét, csak az oviban, nem állhatunk szóba idegennel.

Minden reggel bementünk a sarki kisboltba, vettünk 10 dkg nápolyit, ami 2 db volt abból a nagyobb fajtából, beletettük az ovis táskánkba és mentünk tovább. 3 sarokra volt az ovi. Végig figyelt minket valaki. Ezt persze, akkor nem tudtuk, csak később tudtuk meg, hogy pl. a Papp néni mindig adott nekünk egy kis gyümölcsöt, ő is elmondta, hogy fogjuk egymás kezét és ne álljunk szóba idegennel, ahogy a boltos néni is tette, ő ráadásul mindig kikisért minket és figyelte egy darabig, ahogy ballagunk...

A mi időnkben viszont szinte csak gyalog és bicajjal jártak az emberek. Talán havonta egyszer elment egy autó is a környékünkön;) Budapest egyik kerülete.

Mi a gyerekeinket negyedikesként engedtük egyedül menni iskolába. 5 percre volt, egy szerviz úton kellett átmenniük.

Edzésre viszont vittük, mert az messze volt.

Ráadásul! a gyerekem egyedül kelt és indult el otthonról, és amikor hazament, akkor sem volt otthon senki, azaz otthon is egyedül volt még órákig.

Sem mi, sem a gyerekeink nem nőttek fel ridegtartásban.

Manapság nem tudom, hogy csinálnám...

Hogy melyik a jobb azt sem tudom megítélni. Van akinél ez, van akinél az. Kár ezzel foglalkozni...

Ja, hogy a kérdésre válaszoljak. Idén töltötte a 12.évet, hatodikos, már jó ideje egyedül jár haza, oda együtt megyünk félútig, mert szeretemprogram együtt menni reggel.

Negyedikes korában már biztos,hogy egyedül jött, de nem nagy ügy, öt perc a suli, egy gyalogátkelőhellyel.

Edzésre is egyedül megy. Az azért messzebb van.

Azert ők már bandáznak, eljárnak bringázni, korizni, fagyizni stb.

Eljött már egyedül HÉV-el a munkahelyemre a szomszéd városba. Tud önállóan vásárolni stb.

Elvárom,hogy ne legyen életképtelen kirakati baba.

Számomra a bútor összerakás azért nem tartozik az élet nehézségei közé, mondjuk nem is a kedvencem, de pl.fát hasogatni szeretek, meg sütni-főzni is.

Nem akarok annyira könnyű életet, hogy semmit ne kelljen csinálni.

Amúgy aktuális a kérdés.

9 éves az alany, 5 perc séta, nincs úttest.

Osztályából sokan laknak így, senki sem jár még egyedül.

Nem tudom, engedjem-e vagy ne.

Elrabolják.

Erről csak annyit, hogy férjem egy kollágával ma Pestre kellett utazzon. Azért vonatoztak 3,5 órát csak oda, mert mint kiderült, a srác (30 közeli) nem mer telekocsival menni, fél hogy elrabolják.

Nekünk a gyerek negyedikes kora óta egyedül járt iskolába. Mellette volt a kicsinek a bölcsi és az óvoda, de inkább az út túloldalán közlekedett, mint velünk, mert anya, az ciki... Nem volt nagy táv, 800 méter, forgalmas úton egyszer kellett átmenjen. Ma már tömegközlekedéssel is egyedül jár, bár azóta 14 éves.

Óvoda utolsó évében ment a fiam egyhetes táborba :DDDD

Amúgy ezen mit idegesíted magad? Így látják jónak. Hiába farokság szerinted meg szerintem, de ez az ő dolguk. Senkinek nincs köze hozzá.

Az én gyerekkoromban más világ volt.

Attól is függ, milyen messze és milyen útvonalon kell suliba és haza menni.

7 évesen pár hét után egyedül jártam suliba és haza, de 1 úton kellett átmenni, ahol alig járt autó akkor és a többi utam a panelházak közti járdán vezetett, ahol nem volt autóút.

10 évesen elköltöztünk, 2 busszal jártam egyedül suliba. De ez a 80-as évek 2. fele/vége volt.

Most más világ van. 5 éves kisfiam van. Még nem aktuális, de biztos jobban félteném.

Komolyan elszáll az agyam. Én 2.-os voltam mikor 10 napos táborba mentem. Túléltem. Aztán minden évben jártam. Aztán jártunk a környékben bicajozni nyaranta, vagy kint bandáztunk a játszótéren. Ő meg úgy nőtt fel, hogy zárt kapuk mögött, max átjött hozzá valaki.

És azt bizonygatja, hogy vele jobban törődtek mint velem. De mai napig. Budapestre életében nem ment fel egyedül. Vonat? Busz? Sosem ült rajta. Valaki mindig viszi.

Egyébként a fiam általános harmadikban már hazajárt egyedül vonattal.

A lányomért mentem, mert a szomszéd városba járt suliba, ahova cefet vacak a tömegközlekedés.

Szerencsétlen gyerek.

Inkább akkor legyen a ridegtartás.

Ti hány évesen jártatok haza egyedül?

Beszélgettem egy rokonommal. Aztán mondta, hogy őt sosem engedték a szülei, hogy egyedül menjen haza. Még a gimiben is vagy a szülők, vagy a nagyszülők jártak érte. Én kb. 11 voltam mikor már cikinek éreztem ha mentek értem... Mindig oda lyukadunk ki, hogy őt úgy nevelték mind egy búra alatti virágot. Féltették a táboroktól, a napközitől, a kirándulásokra csak Anyuka kísérővel mehetett. Engem meg ridegtartáson neveltek kb.

Neki jelenleg van egy 11 évese, és mennek érte mindig mert mi van ha elrabolják, szervkereskedők áldozata lesz, vagy pedofiloké. Ugyanúgy nem mehet kirándulni stb. Ti mit gondoltok melyik nevelés a jobb?