Hangosan szülni vagy csendben "tűrni"? Fájdalomcsillapítással vagy anélkül végigcsinálni? (beszélgetős fórum)

hogy hogyan szülsz?

úgy szülj ahogy neked tetszik, ha kiabálni akarsz nyugodtan, ha csendben akkor csendben, senki nem fog téged ezért elítélni

sziasztok!

ezt majd a helyzet úgy is adja, nem?!

én lehet, hogy elmenekültem volna a szülés elől, ha valaki előre megmondja mekkora gyerekem fog születni...

4810g és 55 cm volt.

ennek ellenére olyan jól sikerült "elszuszogni" az egészet, hogy egy nyikk nélkül megvolt a bébi :)

(este 20h körül kezdődött a "buli" és másnap reggel 6.20-ra lett meg.)

amúgy meg mindenki szüljön úgy, ahogyan neki és a babának jó...ez meg abszolút egyéni...

mint ahogy az is, hogy életünk párja ott legyen - e a nagyeseménynél vagy nem...

sziasztok :)!

kricat: én is úgy gondolom utólag :), de köszönöm a megerősítést :)

Khatif: köszi:), hát nem sok választásom volt... utólag egyébként visszagondolva annyi fura dolog jut eszembe... pl hihetetlen mennyire magába tud fordulni az ember a vajúdás alatt.. pl egy éjszakát ugye szinte a vizsgálatokat, meg egy két kószáló anyukát, kismamát leszámítva egyedül (illetve ugye babócámmal) töltöttem, és utólag annyira furcsa, hogy eszembe sem jutott senkit felhívni, pedig lett volna elég ember,akik a telefonjukat szorongatva aludtak... valahogy azt éreztem, hogy csak mi vagyunk a babámmal, és ketten kell küzdenünk... persze nagyon jó volt, mikor reggel Apa már szorította a kezem :)

Zizisicc: én is azt gondolom nem a fájdalom tesz anyává,az a szükséges "rossz", ami együtt jár a szüléssel, hiszen nem kis melo :)... anyává az tesz, hogy minden döntésem a baba érdekét szolgálja... ja, és hidd el a gyerekeidnek Te vagy a tökéletes anya... mert szerintem ebben is úgy van, tök mindegy mit mond a környezeted, mi az elvárt nevelési elv, mit írnak a nagy könyvek, őszinte visszaigazolást úgy is a gyerekeid fognak adni :)

Abszolút igazat adok Neked! Teljesen mindegy hogyan szülünk - EDA-val vagy anélkül - de ne azért válasszuk egyiket, vagy másikat, mert ezt várják el tőlünk, vagy mert szülés előtt elhatároztuk, hogy így, vagy úgy teszünk, és mereven ragaszkodunk ahoz. Mint minden helyzetet, ezt is rugalmasan kell kezelni, aszerint, hogy a babának és nekünk az adott helyzetben mi a legjobb.

Én mindhárom gyerekemet EDA-ban szültem, de mindnek úgy indultam neki, hogy majd meglátjuk, hogy alakul ..... az elsőnél a nagyon erős fájások ellenére sem tágultam tovább, pont az EDA bekötése segített végül ebben. Mindhárom szülésemnél megtapasztaltam a fájdalmat is, de tudtam pihenni is, maradt erőm a végére, és egyáltalán nem érzem azt, hogy lemaradtam bármilyen élményről, vagy hogy emiatt ne lennék tökéletes anya. Persze így sem vagyok az, de ez nem az EDA-n múlott/múlik! :oDDDDDDDDDDDDDD

Sziasztok!

látom pant a forum, de hátha olvassa valaki...

Én szülés előtt annyit döntöttem el, mindent úgy fogok csinálni, ahogy a babámnak a legjobb... 40 órát vajódtam, sajnos nem tágultam úgy ahogy kellett volna, kaptam oxitocint az sem segített.. mivel már kiakasztotta a gépet a fájáserősségem csak úgy adták be az oxit, ha elfogadom az edát... mivel tudtam, hogy szüléshez tágulnom kell és egy egész éjszakás 1-2 perces fájásokkal 1 ujnyit tágultam gondoltam, hogy ez nem fog simán menni. Hát kértem... szuper volt, hogy nem fájtak a fájások, tudtam mikor jönnek, de nem fájt.. sőt kb 32 órás ébrenlét után tudtam egy kicsit aludni is a vajúdás alatt.. sajnos a szerekkel sem sikerült tágulnom, és az orvosok úgy látták ne várjuk meg, még a baba elkezdi magát rosszul érezni, császár mellett döntöttek...

Egy pillanatig nincs lelkiismeretfurdalásom, mert kértem fájdalomcsillapítást (illetve elfogadtam a felajánlást), mert ha sikerül kitágulnom, lett volna erőm kinyomni a lányom, mert tudtam pihenni..

És igen is büszke vagyok magamra, mert minden döntésemmel a kislányom érdekeit tartottam szem előtt... és szerintem nem attól válik valaki tökéletes anyává, mert kibírtam a fájdalmat, hanem hogy egyszerűen azt teszi ami a babájának a legjobb... nagyon szuper, ha valakinek annyira jó a fájdalomküszöbe, és kibírja, ugye két féjás között óriási különbségek vannak.. de nem kell mártírnak lenni, a baba a lényeg, és nem azt, hogy mit vár el a társadalom...

én ezt aláírom. akkor inkább úgy fogalmaznék, hogy ellopták a szcientológusok. úgyis az egész nagy tudományuk összelopkodott dolgok sokasága.

viszont nem hiszek abban, amit leírtál. szép dolog, de nem hinném, hogy ettől bárki nyugodtabb lenne.

az én babámnak nagyon nehéz születése volt, ettől függetlenül mindenki azt mondja, hogy soha nem találkozott még ennyire nyugodt babával. ja, hat hetes kora óta átalussza az éjszakát. szerintem nem ezen múlik. nem hiszem, hogy egy ilyen leboyeres baba nála nyugodtabb lenne. De komolyan. A vákumról is azt mondták, hogy nyugtalanabb tőle a baba. Hát az enyém alszik egyben 12 órát, és nappal is egy angyal. Remélem nem baj, hogy inkább a saját tapasztalataimban hiszek, mint ilyen-olyan módszerekben.-

biztos jól fog sikerülni, és úgy gondolom aki már egyszer szült az sokat tanul saját magából a testéből-talán meg is lehet tanulni szülni?ez mindig eszembe jut, mert azért az első mégiscsak az első alkalom...nem sokat tud az ember arról mi várja...érzések, fájdalom.

az az igazság hogy vajúdás közben én annyira el voltam foglalva magammal meg a fájásokkal-hogy külön a babára nem is gondoltam(olyan egyek voltunk)a párom nézte a szívhangot meg a fájás erősségét-engem valahogy nem is érdekelt, csak hogy mikor lesz szünet a két fájás között-nekem ez nagyon furcsa volt.azt hittem nagyon fogom félteni a babát-de valahogy ez elmaradt.és nem is kérdezősködtem sokat-azt a párom intézte a szülésznővel halkan beszélgettek.kb. 3 óra után megkérdeztem hogy áll a méhszáj mikor lesz baba-és örültem mikor mondták még kb. 1 óra.

de valahogy tényleg elhagyták az adatokat, ha meg is vizsgált nem mondta mennyire vagyok kitágulva én meg nem kérdeztem-mert türelmesen ráérősen ültek mellettem.valószínű ha látom a várakozásukat vagy hogy idegeskednek akkor én is kérdezek és én is idegeskedem-valahogy úgy jött ki hogy mindenki nyugodt maradt.

hát mindenkinek ilyet kívánok.amúgy anyukám is végig azt mondta gyors szülésem lesz...pedig én elképzeltem 10-12 órát is.

én is azért féltem rendesen a 8. hónapban ránéztem a hasamra és el sem tudtam képzelni hogy azon a pici lyukon majd kifér-aztán mikor elment a magzatvíz én voltam a legnyugodtabb ezen el is csodálkoztam.mert amúgy nem szeretek orvoshoz járni.

emiatt először úgy terveztem nem is sietek be, ha jönnek fájások szépen lassan összekészülünk-de a család ezen kiakadt, féltettek...szóval csak bementünk.

biztos te is nagyon ügyes leszel!tervezni csak annyit kell hogy rendben lesz minden.

te sorstársam vagy. 11 nappal hordtam túl a gyereket. nem elég, hogy mindenki csesztetett egész nap, hogy na mi van már, még ráadásul bedugtak a kórházba is, mert nálunk az a divat. pokoli volt. aztán a végén meg hát ez a szülés... ááh...

úgy, hogy problémamentes volt végig a terhességem, már-már annyira, hogy mindenki azt mondta, hogy tuti, hogy a kiírt napon szülök, minden annyira nagykönyv. még a pofám is nagy volt, mit nekem egy szülés, erre meg tessék. :)

de a biztatáson szerintem sok, pl a barátnőmnek előre azt mondta a doki nem képes úgysem szülni-hát hogy lehet ilyet mondani egy pocakos anyukának.minden erejét önbizalmát lerombolni-és ez ki is hatott a szülésére-mert már előre félt,így elég nehéz is volt neki majdnem császár lett.

amúgy a szülésznő azt is mondta hogy itt bármi megtörténhet és ne a viselkedésemmel legyek elfoglalva-őket nem fogja érdekelni.szóval minden gátlásomat félelmemet lerombolták.a páromról is azt hittem majd szégyenlős leszek előtte de nem...a szülésznő is csak annyit mondott apuka előtt nyitva az ajtó ha nem bírja.és így is egyeztünk meg ha szólok visszakérdezés nélkül kimegy, vagy ha doki kéri meg rá...de maradt mert befogták-egy ideig ő volt a szülésznő :D

igen tuti hogy sokat segit a hozzaallas. Ebben en is biztos vagyok. De mikor hetek ota nem alszol, tele vagy mas gondokkal is, tulhordod a gyereket, varod minden nap hogy kijöjjön, es ugy tünik nem akar, es azt hallod uton utfelen hogy keves a magzatviz, elöregedett a mehlepeny, ideje lenne kijönnie...aggodsz. Akarva akaratlan. Na ehhez jött hogy meg szar napom is volt a szüles napjan, elötte alig aludtam, ballabbal keltem, stb (sima terheleses tesztre mentem be, csak bennragadtam szülni :D) eleve rosszul indult. Meg vigyorogtam az elejen de aztan hamar megvaltozott a helyzet. Es mint mondtam en sem ugy indultam hogy na en ezzel fogok szülni, hanem ha lehet enelkül, de ha meggondolom magam akkor igen. ES lehet hogy ha nem azt hallom egesz vegig hogy ebböl meg majd csak holnap lesz gyerek es nem lettem volna mar hulla faradt akkor nem is kerek, mondvan kibirom (mert persze hogy ki lehet birni), csak feltem hogy a vegere nem marad eröm es nem akartam vakuumot, csaszart es egyeb "szörnyüsegeket" eröhiany miatt. Ha azt mondja hogy meg lesz a következö 3 oraban mikor megkaptam a szert en sem valoszinü hogy kerek.

De lehet marciusban megprobalkozom a te nezeteiddel, hatha nekem is bejön. Leirasod alapjan valoban szep szülesed volt, amit nem mindenki mondhat el.

Köszönöm a biztatást, nagyon aranyos vagy!

Mivel még nem tudom, milyen egy szülés, így mint mindenki én is úgy állok elébe, hogy félek minden vele kapcsolatos dologtól. Hajlamos vagyok rábízni magam a természetre és azokra az emberekre, akik értik a dolgukat, de lélekben készülök már arra, hogy ez kicsit más lesz. Itt nagyon nagy szükség lesz rám is, ez nem olyan, mint egy térdműtét, ahol csak odateszem a fájdalmas testrészt és majd tesznek vele valamit. Itt nekem kell tennem valamit. És nem kis dolgot.

Csodálok minden anyukát, aki fájdalom csillapítással, vagy anélkül, de átélte már egyszer vagy párszor a szülést. Remélem, hamarosan én is szép élményekkel gazdagodom. Szeretnék mindent természetes úton végigélni, de mivel nem tudom még milyen ez és mennyire fogom bírni, előre nem is tervezek. Kilátásban van a fájdalom csillapítás, ha szükség lesz rá, de majd meglátom. Hős nem akarok lenni, azt teszem, ami a babámnak és nekem a legjobb.

hát nem vagyunk egyformák.

nekem kegyetlenül fájt és ordítottam-másnap mosolyogtak is a lányok a zuhanyzóban.reggelre mindenkinek meglett aki éjjel bejött.

de a sok szenvedés fájdalom miatt mégis jó emléket őrzök.hiszen a párom végig ott volt-nem ijedt meg semmitől. a szülésznőm, dokinőm meg nagyon tapintatosan de szintén ott voltak.azért lett kellemes élmény mert a párom feltalálta magát-tudta mikor beszélhet, egy intésemből,nézésemből tudta most jobb ha leül, és nekem az is jólesett hogy a szülésznő ölbe kapott és tartotta a hátam...

én az ikreket fájdalom csillapitó nélkül szültem...akkoriba nem járt,ha nem volt fogadott orvos.a harmadikat epidurálva"igaz csak a fél oldalamon hatott.

nem az a lényeg,hogy azzal,vagy anélkül...éld meg a szülést,tudatossan csináld...ha orditani kell ordits ha jobb neked csendben tedd ugy..csak magadra figyelj,és ne az elvárásokra.

köszi. kis csirkefogócsaj. a tiéd is hamar megnő majd, figyeld meg :)))

bocs az offolásért.