Ha nem értek csak az "emberekhez", mint ápoló sosem leszek anyagilag stabil? (beszélgetős fórum)

Lehet, hogy te nyaraltál a vállalati nyaralóba, de mi pl. nem, pedig 3-an voltunk gyerekek és az apám párttag is volt.

Én meg az egy gyerekemmel végképp nem részesültem semmibe, hiszen egy gyerek nem gyerek. Ja, de! Nekem kellett mindig lemondanom sok dologról (két ünnep között szabi, előbb hazamenni, stb.), mert nekem csak egy gyerekem volt nem kettő, három vagy több. Persze, egy gyerekkel foglalkozni sem kell...

A témához sajnos nem tudok hozzászólni. Köztudott, hogy vannak szférák, ahol bármit és bárhogy tesz az ember, akkor sem fog többet keresni.

Kevés az a pénz, de abból is meg lehet élni, ahogy ezt bizonyítja sok-sok ember, aki az eü-ben dolgozik.

Nem ajánlgatok semmit, mert mindennek van árnyoldala, így nem tudhatom, hogy neked a több pénz jelent e annyit, hogy ne találkozz pl. a családoddal és barátaiddal akkor, amikor akarsz. Nekem nem.

A pénz nem minden! Nekem pl. elég sok minden többet jelent a pénznél. Mindig van valahogy, olyan nincs, hogy kevés a pénz és nincs semmi...

30 éve sem volt könnyebb lakáshoz jutni. Akkor is együtt kellett élni a szülőkkel évekig vagy albérletet kellett fizetni. Akkor sem voltak magasabb fizetések, csak nem akartunk rögtön kacsalábon forgó kastélyt, lapos TV-t, autót, telefont, nem rakattunk műhajat, műkörmöt, nem fizettünk ki több tízezret fitness bérletre, nem éreztünk kényszert arra, hogy wellness szállóba menjünk, meg külföldön nyaraljunk, stb., hanem szerényebbek voltunk.

Éveken át szerény albérletben vagy a szülőknél éltünk és gyűjtögettünk a jövőnkre.

Sokan akik akkor vagy előtte házasodtak még sosem voltak a Balatonnál sem, nemhogy külföldön.

Remélem érzed a különbséget az akkori és mostani igények/életszínvonal között...

Ja, és a tanulás: abban az időben a szülők heppje nem az volt, hogy ezerféle különórára járjon a gyerek és akkor is egyetemre menjen, ha pont agya van, hanem a cél az volt, hogy szakmája legyen a gyereknek, amiből meg tud élni, ezért volt az, hogy sokan estin szerezték meg munka és család mellett az érettségit, majd a diplomát. És mennyivel több tudás volt a mögött, mint sok most szerzett diploma mögött...

Nem tudom, a csoporttársam mennyit keresett, de többféle szakmai képesítéssel, a szerződésben rögzített állapotú beteg mellé szerződött, szabályozott munkaórával és szabadidővel.

A takarítás nem tartozott a munkakörébe. Ennyi.

Hogy a jelenlétében lekicsinylően beszéltek róla, mert valahogy nem hitték el, hogy érti, az is rosszul érintette.

De nagyon németül nézed!

A főbérlőnknek egy lengyel csaj a házi ápolója.

Ő is csinál mindent.

Cserébe hazavisz vagy 3000 eurót.

Én nem húzgálnám a szám,ha ennyi pénzért néha ki kéne takarítani.

Alapvetően az én álláspontom az, hogy a kérdező mindenképp tanuljon, fejlessze magát a szakmájában.

Nem kell mindjárt kivándorlásra buzdítani. Tudás nélkül kint sem lesz boldogabb.

A megfelelő tudással és elkötetezettséggel pedig itthon is boldog lesz.

Persze, így is lehet, de azért 20-25 év munka után nehogy már kb. 150 ezer Ft-ból kelljen megélni, a nyugdíjról meg ne is beszéljünk... az egészségügyben a fizetés nem elég semmire. Nem kell szerénykedni, ami jár, az jár, és itt nem fényűzésről beszélek. Nem szabad belenyugodni, ki kell mondani, nem hagyni!

A mai világban, ha most lennél pályakezdő 30 év múlva nem írnád ezt, hogy mindenem megvan, stb., mert már éhen haltál volna. A fiatal pályakezdőknek ma sokkal nehezebb bármilyen szakmában, mint 30 éve. Gondolj bele, ennyi pénzből élni, lakást venni, család alapítani, semmi extra, csak simán megélni. Azért 30 éve mások voltak az arányok.

Svájcot milyen tapasztalat vagy ismeret alapján írtad?

Komoly szakképesítés és nyelvtudás nélkül, ápolóként Ausztriába sem érdemes menni.

Félreértettél, nem a főnök volt gyökér, hanem sok család, akikhez kiközvetítették.

Könnyen megkapja az ember a németeknél.

Biztos olyan is előfordul,de fölösleges elrettenteni ezzel bárkit is.

Én a vendéglátásban dolgozom,itt is valakit megbecsülnek,valakit még utolsó kapcarongykent kezelnek,függetlenül a származásától,nyelvtudasatol.

Magyarországon is van gyökér főnök,meg a világon mindenütt

Én a helyedben igyekeznék felsőfokú szakképesítést szerezni és nyelvet tanulni.

Tiszteletre méltó a törekvésed.

Az az igazi, ha valaki azt csinálja, amit szeret.

A nyelvtanulás mindenképp fontos lenne. Nem kell feltétlenül kitelepülnöd, de előfordulhat, hogy ápolóként külföldit kell ellátnod. Akár gyógyszállóban is.

Csoporttársam, aki már akkor is elég jól tudott németül, szakképzett nővérként vállalt ápolási munkát Németországban. Nem települt ki, de heteken át kint volt, majd 1-2 hétre hazajött. Ügynökségen keresztül dolgozott, otthoni ápolásra szoruló időseket, betegeket ápolt.

Anyagilag nem járt rosszul, de megbecsülésben éppen nem volt része. Cselédként kezelték sok helyen, takarítást is vártak volna tőle.

Itt nálunk/Nemetország/elég nagy hiány van ápolókból,és tisztességesen megfizetik és megbecsülik őket.

Ha hajlandó vagy más országba költözni,akkor lehet szép életed,anyagilag stabil jövőd ápolóként.

Ez otthon kb lehetetlen.

Nem tudom, hogy hol élsz, hány éves vagy, de azért vannak lehetőségek. Sok ember szorul házi ápolásra és vannak családok, akik meg tudják fizetni, vannak magán nyugdíjas otthonok, ahol jobb a fizetés, külföldön nagyon jól kereshetsz ezzel, illetve tanulhatsz még hozzá mondjuk gyógytornát (OKJ képzés), amivel magánúton nagyon jól tudnál keresni.

Ne félj kérdezősködni, tanulni, továbblépni, ajánlani magad, pénzt keresni olyan szolgáltatásért, amit a rendes bejelentett munkádon kívül csinálsz (itt nem a hálapénzre gondolok).

Sok sikert! Ne légy kishitű! Keress sok pénzt!!