Ha gyermekedet bántanák az oviban, szó nélkül hagynád? (beszélgetős fórum)

Elmélet------------------------------gyakorlat.

Látod milyen messze vannak egymástól?:)

Amúgy meg szerintem abban semmi negatív nincs, ha 2 szülő normálisan megbeszéli a dolgokat!

(még akkor is, ha az óvónővel töltött idő alatt éri valamelyik felet negatív dolog)

Hiszen a szülő a fő nevelő.. nem az óvónéni!

..ha az én lányom lenne agresszív, én szeretném kézbe venni a dolgokat, nem szeretném, ha az óvónéni tenné ugyanezt.

(mármint, hogy nem szólnának, kihagynának a dologból)

Én ennek nem vagyok a híve: "erőszak, erőszakot szül"..

Szerinem at erőszakos gyereket kell "rendre nevelni" nem a szelíd gyereket "erőszakra" nevelni.

Szerintem is teljesen jól tetted. A gond az, hogy ha a szülők nem tudják, hogy mit kellene a gyerekükkel tenni, aki természetesen a nevelésük miatt lett "agresszív", és az óvónő sem tudja, hogy hogyan kell ezt a helyzetet kezelni, akkor sajnos hiába szól az ember, semmi nem fog változni és a felnőttek elkezdenek tehetetlenségükből kifolyólag hiusági kérdést csinálni a dologból és magukat védeni bármi módon. Például azzal, hogy a te gyereked a gond. Ez a legegyszerűbb.

Én azt tenném, hogy ha más oviba nem lehet átvinni a gyerekemet, hogy utána néznék, vagy beszélnék más óvónővel, hogy hogyan lehet a verekedős kisgyerekeket kezelni. Tehát megpróbálnám "megtanítani" neki, persze ne úgy, hogy mindezt tanításnak élje meg, hanem beszélgetni és ötletelni.

Szia!

Sajnos de ez van ha a gyerek közösségbe megy. Mi egy hete vagyunk bölcsisek, és volt harapás, arckarmolás és az orrát is megmarták.

Nem azt mondom, hogy ez igy normális, én is tök ki voltam akadva, de ez van ha ott van egy csomó gyerek együtt. Szerencsére az én lányom nem érzékeny tipus, de az biztos, ha a te lányod az, akkor nagyon nehéz lesz neki az egész ovi dolog.

Sajnos nem tudsz azzal mit csinálni, hogy van a csoportban egy durva gyerek, az ovónő sem fog tudni, sőt az anyja sem.

Inkább próbáld meg a lányodnak elmagyarázni, hogy lehetőségekhez képest védje meg magát.

Sziasztok!

Minden szülő át fog ezeken esni, hogy a gyerekét bántják. Tapasztalatból mondom a következőket: Nem a szülőt kell elkapni, hanem az óvónőnek szólni. Amennyiben másnap ugyanígy megtörténik, akkor még az oviban a gyerekkel együtt ismételten szólni, és rákérdezni mit tud, és tegyen ellene. Ha következő nap ismét ez a helyzet, akkor a vezetőt megkeresni.

Volt nekünk is hasonló probléma, és megtanítottam a fiamnak, ha ilyen van szólj neki, hogy ne csinálja, mert ez neked fáj és ha folytatja, menj az óvónénihez egyből.

Eredmény: a mai napig a legjobb barátok. De ha letámadom a szülőt, akkor lehet még jobban szekálja a gyerek. nem csak az adott napokra kell gondolni, hanem előre is. Tanulja meg a gyerek, hogy védje meg magát testi erőszak nélkül, mert sajnos az életben mindig kapunk "pofonokat", és ha nem tudjuk kezelni, akkor örökre el is bújhatunk.

Itt most nem vagy hibás,mert a gyerekeknek meg kell tanulni mit szabad és mit nem, de először mindig az óvodával beszélj és a gyermekeddel, ha nincs pár napon belül eredmény (3-4 nap, nem hetek-hónapok)akkor kérd az óvónőt, hogy együtt üljetek le 3-an és beszéljétek meg.

annyira könnyű azt kérdezni hol vannak az óvónők? Hidd el akármennyire is igyekszik az ember mindenhova nem tud egyszerre odafigyelni :(

Egy átlagos csoport kb 50 nm és előtted, mögötted, melletted is játszanak. Nem beszélve az udvarról. Sajnos az óvónőknek sem nő a hátukra plusz 2 szemük, pedig néha jó lenne...

Nem azért bízza rá az óvónőre az ember a gyerekét, mert annyira bízik benne, hanem mert valahova tenni kell azt a gyereket, ha vissza kell mennie a szülőnek dolgozni. Természetesen nem bíznék egy óvónőben, akit előtte egyszer láttam a nyílt napon.

Nem is íratom a gyerekemet óvodába amíg nem muszáj. És igyekszem alternatív megoldásokat találni (az iskolára is). A felnőtt életben már nincsenek ilyen atrocitások.

jaj ez jó :) Még hogy 10 gyerek mellett halálra van hajszolva az óvónő :D:D:D

Én 29 gyerekkel vagyok, és igen én vagyok néha, de mondom csak néha halála hajszolva.

Ha valaki ezt a pályát választotta, akkor bírnia kell.

Nem fújod fel,és egyéltalán nem Te vagy a "hibás".

Én azt nem értettem sosem,ilyenkor hol vannak az óvónők?!

Kisfiam egyszer úgy jött haza az oviból,hogy az arca végig volt karmolva!Elég csúnyán..

Kérdeztem az óvónőt,ez hogy történt?

Új gyerek jött az oviba,még be kell szoknia,és vitába keveredett a fiammal és ez lett a vége,de nyugodjak meg a fiam arcát lefertőtlenítették..

Bevittem a gyereket az óvodavezetőhöz,és kértem hogy beszéljen a másik gyerek szüleivel.

Sziasztok!

Végigolvastam a hozzászólásokat,sokra reagáltam volna,így egyben írom le véleményemet.

Az óvodában valóban jelen vannak ezek az "atrocitások".Már itt,kis korban elkezdődik a helyezkedés,az uralkodás,aki erősebb,az a kapitány és a többi.Ez biztos ismerős nektek,hiszen így van ez a felnőttek között is.Csak ott már nem így fejezik ki magukat az emberek,hiszen megtanulják kontrollálni az érzéseiket(már aki).

Az agresszió ezen formája nap mint nap jelen van a csoportokban.Lehet akármilyen összeszokott kis csapat,szinte mindig van egy kis lökdösődés,homokdobálás...ki áll elsőnek a sorba....ki csúszik le először a csúszdán....kinek a kezébe kerül a kedvenc játék...és még sorolhatnám.

Egyik szülő sem fújja fel a dolgot,amikor aggódik,hogy gyermekét bántalmazták,hiszen mindenkinek ők a legdágább kincsük.Félteni is kell őket...

Nagyon nehéz helyzetben vagyunk,mi pedagógusok-és most ne értsetek félre,nem mentséget keresek.Sok gyermek van,nekünk pedig csak két szemünk.Azért gondoljatok bele,hogy pl nektek sokszor csak egy gyerkőcre kell figyelnetek,mégis megtörténik a baj,megüti magát,elesik az orrotok előtt...

Sok féle családból,különböző nevelési közegből kerülnek egy helyre a gyerekek,így már maga ez is probléma.Az egyik szülő "örül",hogy ilyen karakán,bátor gyermeke van,a másik arra bíztatja,hogy védje meg magát,mert erre lesz szüksége az életben,mások pedig csakis a békés megoldásokra törekszenek.Én nem tartom jónak,hogy adassuk vissza,ha a picit bántották,hiszen az agresszó agressziót szül.Védje meg magát,de más formáben.Ebben a korban még visszatartó ereje van,ha a felnőttnek szólnak.Nem árlkodásra kell bíztatni,hanem határtalan bizalomra.Én erre bíztatom a csoportomat.

Olyat is olvastam,hogy ki a "büntethető"korú...vagy gondolom ezen azt értették,hogy még új gyerek.Ebben a korban a legjobb "büntetés",ha kivonom a játékból.Annyi percre,ahány éves.Ez bevállt nálam.Mert az ő fő és kedvenc foglalatosságuk a játék.Megvonom tőle,nem használom azt a szót,hogy megbüntetlek,hanem gondolkodnia kell,hogy mit tett,utána meg is beszéljük,és rögtön odahívom a "sértett felet"is,hogy béküljenek ki.

Többet tenni igazán nem tudunk.Közösen kell nevelni a szülőkkel,békés megoldásokat keresve.

A szülői értekezleten mindeig elmondom:először nekem szóljanak,én megpróbálom orvosolni a dolgokat.Még mindig jobb,ha én szólok a verekedős gyermek anyukájának,mintha a szülők kapnának hajba az öltözőben.Vagy előveszik a verekedős gyerkőcöt...ilyenre is volt példa,már a kezét szorongotta dühében a felbőszült szülő.

Sorolhatnám még...végtelen sokat tudnék mesélni.Egy szó,mint száz:szeretetben kellene nevelni mindenkinek gyermekét,talán ez a legjobb megoldás.

Igazad volt, hogy szóltál, én is ezt tettem annak idején, amikor már sokadszor mesélte a fiam, hogy valaki mindig bántja. Az óvónénik próbálták a gyereket visszafogni, de nem sikerült nekik. Én pedig beszéltem a szüleivel. Nem mondom, hogy megoldódott rögtön, de idővel igen. A kisfiú, aki verekedős volt, igen érdekes dolgokat talált ki. Volt egyszer, hogy a fiam zsákját beledobta a wc-be és rápisilt. Az óvónénik kimosatták vele, és a fiammal beledobatták a ő zsákját is a wc-be. A pisilés kimaradt, de a kisfiúnak azt is ki kellett mosnia. Az óvónénik próbálták ugyanazt visszaadatni azt, amit ő adott a többieknek, igy aztán elment a kedve a gyereknek ezektől a dolgoktól.

Sajnos manapság nagy problémát jelent, hogy a szülők a gyereküket félistennek tekintik, azt gondolják, hogy az ő gyereküket nem lehet megbántani. A pedagógusoktól elvették a fegyelmezési eszközöket. Már rá sem lehet szólni a gyerekre, mert akkor vagy megverik a pedagógust, vagy leüvöltik a fejét, stb. Sokan otthon sem szólnak rá a gyerekükre, mert azt gondolják, hogy sérül a jelleme. Pedig ez nem igaz. A gyerekeknek nincs félelem érzetük, nem tudják, hogy fájdalmat okoznak a másiknak. Meg kell tanitani nekik.

Én ledöbbenek mindig azon, hogy mit meg nem engednek a szülők a gyerekeiknek. Tegnap két 3 év körüli kisfiú a buszmegállóban torkaszakadtából üvöltözött, futkosott úgy, hogy közben neki futottak mindenkinek, időnként leléptek a járdáról, stb. A két anyuka mosolyogva szemlélte őket és nem szóltak rá. Gondolom azért, hogy nehogy sérüljön a jellemük. Ne csodálkozzunk, hogy a gyerekek ilyenek az ovikban, ha mi nem neveljük őket rendesen. Volt olyan ismerősöm, akinek a gyerekére nekem kellett rászólnom, ha nem akartam, hogy 5 perc alatt leamortizálja a gyerekem összes játékát és a lakást. Az ismerős szülő azzal magyarázta, hogy én vagyok otthon. Na ez is egy érdekes hozzáállás, nem? Én bárhol vagyunk rászólok a gyerekemre. Hiszen ha tönkre tesz valamit, vagy bánt valakit, akkor ez az én feladatom.

Tehát igen is jól tetted, hogy szóltál az anyukának. Mi mást tehettél volna? Még akkor is ha csak a fele igaz annak, amit a kislányod mesélt.

Az én fiam is kapott intőt elsős korában, mert meglökött egy kislányt, aztán mesélte, hogy a kislány előtte többször belerúgott a bokájába, és csipkedte. Neki meg elege lett. Én erről is elbeszélgettem a tanitó nénivel. Mert bizonyosodjon meg mindenről aztán büntesse azt, aki tényleg tesz valamit.

Sajnos ez legtöbbször zsákutca.:(((

Az érzelmi biztonság viszont fontos Mindenkinek,már csecsemőkortól kezdve ezt a Gyermeklélektan, Kereszténerkölcs többek között ezt is tanítja:hogy legyen Neki(k) idézlek Téged kicsit átfogalmazva:...hova bújnia, ahol védelmet kap(hat), vigyáznak kis Szent Életére.

Csak a Szeretet vezetne minden jóra-ez nagyon ideális lenne Mindenkinek természetesen, de a mai kor EmberTársaink erővel akarnak bátrak lenni,tovább megyek ölnek is érte, NEM tartják semmire a szelid, békés,önzetlen, Egymást elfogadó,segítő stb, és sőt... Embert/Emberi tulajdonságokat..

A hatalom Szeretete, fontosabb mint az Igazi Szeretet hatalma.

Kérlek ne vedd kioktatásnak a tapasztalatom, nézetem. Tisztelve a Te Véleményed is.Köszönöm

Nem lehet mindig mindenért szólni, balhézni.

Gondold el fordítva a helyzetet: te dolgozol az óvodában, te látod évek óta, hogy már a kisgyerekek hogy bánnak egymással. Amig az egyik éppen konfliktusba kerőt szétszeded, mert nem adja oda neki a lapát, akkor már a másik akarja a labdát elvenni a másiktól. És minden egyes mozzanat lehet nézeteltérés alapja. Próbálj meg csak egyetlen egyszer félk napot az óvodában tölteni. Az pedig természetes, hogy minden szülő a saját gyermekével szemben elfogult.

Szia, nem fújod fel, ki védné meg, ha nem az anyukája?!

Én bármeddig elmennék, hogy véget vessek a bántalmazásnak!!!

Jaaaa, éééééértem!!! Szóval ők "még egyenlőbbek", ugye?

Ismerős a lányom volt iskolájából a helyzet.

Nem minden gyerek egyforma nevelést kapott. Van ahol nem számít a hajtépés, rúgás.

Gondolj bele abba, is hogy a Te gyereked teljesen vétlen valamiben és a másik kisgyerek neki esik. A tiéd meg nem érti mi van hisz nem tett semmi rosszat, és még soha nem volt olyan körülmények között ahol akárcsak rosszul néztek volna rá.

Jól nevelt és tudja, hogy bántani nem szabad és nem is teszi. Akkor mit csináljon tűrje, hogy verik. Mert nem szólnak bele az óvónők?

Nem fújod fel! Én is utánajártam volna a dolognak.

A lányodnak mondd meg, hogy szóljon ilyenkor egyből az óvónéninek, ha bántják és ha nem történik semmi (bár szerintem ha észreveszik rászólnak ilyenkor a rosszalkodóra), akkor pedig ő is csapjon vissza. Ha most nem tanulja meg megvédeni magát, akkor soha.

Egyébként meg nem érdekel, hogy kis csípés- kis hajhúzós, kis ez, kis az...

Se kicsi, se nagy nem legyen!!!