Ha éjjel sír a gyerek... (beszélgetős fórum)

[link]

Nézd meg, hátha találsz jó tanácsot!

Mi is hasonló cipőben járunk. Még most is van, hogy éjjel sír, vísit és nem mondja, hogy miért...de talán nem is ez a fontos, hanem, hogy hogy lehet megnyugtatni őt. És tudom nehéz lelkileg nagyon...

CSak ugye nem mindegy, hogy milyen idős volt akkor nálatok a baba :)

Kiskorában a hasfájósságára ezek beváltak.

Most viszont olyan, mintha éberen álmodna.

Nincs erre jobb szavam.

Felül az ágyában és kiabál, imbolyog, rúgkapál mintha tiltakozna valami ellen.

Lassan 3 éves lesz.

Ha néha megesik, hogy feszült vagyok, az nem miatta/miattuk van, a gyerekhez pedig végképp semmi köze.

Az, hogy nincs, én idéztem elő.

Nem tudom, ha rajta/rajtuk múlik lehet mai napig együtt élnénk, miközben ő máshová (is) jár.

Döntöttem, eljöttünk, így könnyebb volt feldolgozni is.

Nem hiányzik, csak egy dolog kapcsán: hogy a fia életéből teljesen kiszállt, hogy nem is érdeklődik felőle.

Csak az a baj, hogy ha úgy veszem, "soha nem is volt apja".

6 hónapos korában kiment külföldre ilyen-olyan okok miatt.

4hónap alatt 1x volt itthon (azután hogy kiment 3 héttel) 4 vagy 5 napra.

legközelebb 3 hónappal később láttuk.

Akkor "együtt voltunk" 2 hetet, mielőtt eljöttünk.

Amit én gondolok: fél éves koráig nem igazán volt másra szüksége, mint az anyjára.

Utána 4hónapig ugye nem találkoztak.

létezne, hogy arra a 2 hétre emlékszik ilyen intenzíven, amikor hazajött külföldről, és vele voltunk?

Másfél éves kora óta nem alszik napközben.

Ha mégis, akkor 11-éjfélig ébren van.

Az a pihenés neki, hogy 5-10perceket fekszik az ágyban, és nézi a mesét, vagy könyveket lapozgat.

Egyébként egy hiperaktív gyerek, szóval mondom, én nem bírom a tempóját sokszor.

Én is sokszor meglepődöm,amikor beszélgetünk ezzel a kislánnyal (akit az előbb említettem).Mint mondtam,ő 10 hónapos volt,és elmesélte nekem ,hogy az apukáját elvitték a rendőrbácsik,és pisztolyuk is volt.Ki a fene gondolná,hogy egy ekkora picurka kisember ezekre emlékszik??? Hihetetlen milyen agyuk van,sokkal okosabbak,mint mi,felnőttek.(Sőt,ez biztos.)

A kisfiad érzi,hogy ebben az időszakban történt "valami rossz" vele,nem tudja pontosan megfogalmazni.Nyilván ezért zaklatott,és nem alszik jól.Én a helyedben sürgősen megkeresnék egy szakembert, gyermek pszihológust,aki megpróbálja helyre tenni a dolgokat a kis lelkében...Hidd el nekem,-saját tapasztalat-...

szerintem is lelki oka van, a lánykám is meglepő dolgokra emléxik :)

a nem alvásra:

a lányom akkor alszik rosszul éjjel ha nappal nem pihen eleget, tulpörög...

Volt olyan, hogy lefektettem, és közölte, hogy egy bajuszos bácsi mászik a földön.

Ez néhány hónapja történt.

Azóta ilyeneket nem mond.

De nem tűnt rémültnek, vagy valami.

Csak úgy tényként adta elő.

Aztán szépen elaludt.

Bátor... ők nem így gondolják :D

De a gyereket azóta nem látta.

Ez lehet baj szerintetek, hogy lévén nincs apja, és más gyerekeknél látja, ez okozza a bajt?

Mert ez ellen semmit sem tudok tenni.

Minden este úgy alszik el, hogy ad egy nagy ölelést és sok puszit, miközben megbeszéljük, hogy anya itt van nem messze, szépen aludjon, vigyázok rá.

Ideig-óráig nincs is baj.

Pedig már kislámpa is ég egész éjjel - egy időben azért sem aludt, mert hogy sötét volt bent, ezt megoldottuk egy lámpával, de újabban ez sem működik.

Vagy vajon érzi, hogy egy hónap múlva lesz 2 éve, és azért jönnek így elő azok a dolgok, hogy akkoriban sokat sírt?

bevallom, volt olyan mikor nyakonöntött egy pohár vízzel, és úgy elázva mentem be a gyerekhez, hogy megnyugtassam.

De ilyen durva dolgok azóta nem történtek vele, próbálunk kiegyensúlyozott gyerekkort teremteni a számára.

Nem, nem jár.

Ha betévedünk egybe mindig nagyon jól érzi magát.

Max annyi van, hogy mivel napok óta szakad az eső jóformán ki sem teszi a lábát, pedig imád kint lenni az udvaron.

Próbálok én kitartani... csak egyre nehezebb.

Másfél éves kora óta nem alszik napközben, úgy voltam vele, nem baj, legalább az éjszakát aludja át.

Nagyon ritka, mikor ez megtörténik...

Múlt héten velem is eljátszotta, hogy fél 3kor ébredt, és este 10kor aludt el.

Nem tudom, hogy bírja.

... simogasd fel olyankor, öleld... hogy "itt vagyok, vigyázok rád nagyon, senki se bánthat, melletted vagyok... mi történt?, ki bánt?... hol jön be? ... hogy néz ki? .... beszéltesd... és öleld, és mond el közben sokszor, hogy vigyázol rá, és nem engeded, hogy bárki bántsa...

(közben jönnek az emlékek, nekünk is volt ilyen időszak...)

Január közepén lesz 2 éve, hogy otthagytuk az apját. Akkor volt 10hónapos.

Már gondoltam rá, hogy talán azokat éli újra, mikor az apja hazajött, és az éjszaka közepén állt le ordítani...

De létezik, hogy ez most, majd' 2 év után jön ki rajta?

Az életünk azóta gyökeresen megváltozott, de nyugalom van, szeretet veszi körül.

Szóval ezért sem értem.

... amíg elfért a kispárnán, addig arra tettük... aztán már a nagypárnára és le-fel, le-fel... a szobában... és öleltük és pusziltuk felváltva.... és mindenki hülyének nézett bennünket. :)))

***

Azóta már megnőttek (és közben elfogyott az előre méretezett párna is), hihetetlenül önálló és saját lábon álló mindkettő a korához képest. :))

Ez sem segít.

Ugyanúgy sír tovább, és nem nyugszik meg hamarabb.

Beszélek neki, dúdolgatok, nézzük a csillagokat, amikor már nem bírom ülünk az ágya szélén és úgy ringatom, aztán egyszer csak elszunnyad.

De akkor is elszunnyad, ha az ágyában marad és kezd kifáradni.

Időben nem kevesebb egyik sem sajnos.

Menj oda hozzá, öleld át, próbáld megnyugtatni, ha nincs ébren, akkor ébreszd fel ..... nálunk is volt ilyen időszak ..... én sokat beszélgettem vele napközben, és kiderítettem, mi váltotta ki nála ....

Történt vmi változás az életében, életetekben? Esetleg vmi ijesztő, rossz élmény?