"Ha az út, amin jársz állandóan fájdalmat okoz, az nem a te utad." (beszélgetés)

"Ha az út, amin jársz állandóan fájdalmat okoz, az nem a te utad."

Nem foglak,nem akarlak meggyőzni az ellenkezőjéről,csak leírtam amit én vallok,én gondolok.:) Vannak sorsok és emberek.Van,akinek adott az az út,nincs lehetősége keresni a fájdalommentes utat,mégis az az ő útja.

A fájdalom meg mindig szubjektív.Mindenki maga tanulja meg a szó jelentését.És mivel szerintem a fájdalom egy üzenet a testednek és a lelkednek, így tapasztalatszerzésre nagyon jó.Öntanulás, önfejlesztés.

Én azt tapasztalom, hogy egyfajta harmónikus tudatosság esetén az életünk kb. 80-90% nagyon kellemesen telhet.

Ha nem tudjuk, hogy minek mi az oka és mi a következménye és csak élünk bele a világba, dodgem módjára csapódunk ide oda, akkor sok sok szenvedés vár ránk.

Valójában lehet kellemesen is tanulni és lehet fájdalommal is. Ha vakok vagyunk, akkor fájdalommal fogunk. Abban egyetértek, hogy fájdalommal sokszor mélyebb a tapasztalat.

Én azért szívesen tanulok lazán, ameddig meg tudom csinálni. Azaz nem hívom ki magam ellen a sorsot, csak néha :)

Hát akkor ne higgyj benne. Nekem nem fáj. Én arról beszélek, ami működik. Ahogy látom neked nem igazán működik semmi. Akkor persze, hogy ezt nem tudod elképzelni.

De akkor maradj csak a véletlenek birodalmában. Te dolgod.

Ez mero spekulacio es fatalizmus. Ezzel az erovel hozzuk vissza Aquinoi Tamas-t, illetve a skolasztika eleve elrendeles elmeletet, miszerint mindenkinek van egy utja.

Sokkal inkabb valasztasok vannak. Az ember azert szabad Sartre szerint, mert mindig van valasztasa. Az, hogy ez jo, avagy rossz iranyba visz majd, elore nem lehet latni. Vannak viszont olyan elethelyzetek, amikor csak rossz valasztasok vannak.

S vannak olyanok is, amikor nem tudod, mi lenne jo, mert mar nem latsz tisztan.

A veletlen is kozrejatszgat abban, hogy peldaul focista leszek es nem zongorista. Umberto Eco hires peldaja, hogy lehet, hogy valakinek isten aldotta tehetsege lenne a zongorazashoz, de sosem latott zongorat kornyezeteben. Mert mondjuk egy nyomortelepen nott fel es husz evesen egy golyoval a fejeben vegezte. Megtalalta az utjat? Koltoi ertelemben biztosan.

Ugy hogy szerintem hagyjuk ezt az atlagembereknek keszult "belso harmonia es ut megtalalasa" misztikus zagyvasagot. Hinni lehet benne, de attol meg nem lesz igaz.

Ezt igaziból már tapasztalatból mondom. Ha az utadon vagy, akkor megszűnik rengeteg negatív. Az élet ezzel inspirál a megfelelő irány megtalálására.

Az, hogy valaki rákerüljön, az van, hogy nehézségekkel és akár szenvedéssel is jár.

A másik szenvedés az, ha nem jó irányba haladunk, vagy nem változtatunk valamin, amin kellene. Az életnek ez a két eszköze van: Pozitív megerősítés és negatív figyelmeztetés. Mind a két eszközzel terelgetni próbál minket a megfelelő irányba.

...és a végén néha már nagyon utáljuk, hogy a miénk lett..nem örülünk neki, mert csak a szenvedés jut eszünkbe...

Sok itt a mazoista...:)

Nem az út talál meg téged, neked kell megtalálni azt. Nem nehéz szoftverfejlesztőből weblapkészítővé avanzsálni magad. Azok végülis rokon szakmák.

De sajnos a mai világban igen kevés lehetőség van arra, hogy azt tedd, amit akarsz. El kell fogadni, hogy ez van és megtalálni ebben az értelmet és a szépséget, különben soha az életben nem leszel boldog. Örülj annak, hogy süt a nap, hogy meleg szobában ébredsz, hogy van munkád egy fűtött helyiségben. Hidd el sokan összetennék a két kezüket, hogy ilyen legyen. Nekem is kellett egy év feketemunka fűtetlen lakatosműhelyben teljesítményre, hogy minden apróságnak tudjak örülni. Aki még nem vesztetett el mindent, nem is tudja értékelni, mije van.

Nem kreálok, butának érzem magam, lehangoltnak... nincs kedvem semmihez, egyedül az dob fel, ha "barátommal" filmezünk... meg tegnap a grafika... és ennyi...

Úgy érzem, ha megtalálnám azt a hobbit, amit szívesen űzök, kevesebb gondom lenne...

Akad egy-két, inkább továbbtanuláshoz kapcsolódó könyv, amikben az adott szakterülethez tartozó emberek mesélnek a munkájukról, nehézségekről, élményekről, tapasztalatokról.

Érdemes lenne egy ilyen könyvet felcsapnod, hátha az alapján megtalálnád a számodra legmegfelelőbb munkát. Jegyzetelj, állítsd sorba a legérdekesebbeket amikről azt gondolod, lekötnének Téged! Ezzel az alappal nem azt szeretném, hogy az eddigi 5-6 érdekes területhez hozzácsapj még másik 6 szakmát, mert az úgy tényleg teljes tanácstalanságot és szétszórtságot eredményez.

Azt hiszem, ha az én történetem elmesélném Neked, nem aggódnál ennyire amiatt, hogy csapongsz a területek között :)

(röviden: kézművesség > festészet > grafika > informatika > pénzügy > és most műszaki menedzsernek tanulok) XD

Szóval, nem vagy egyedül. :)

Jól érzed. Valószínűleg még nem az utadon jársz.

Nem az számít, hogy látszatra mink van. Pénz, kapcsolat, gyerek. Az számít, amit belül érzünk. Az megmutatja, ha valami nem oké.

Keresd meg az utad és minden értelmet nyer.

Nincs neked igazi problémád ezért kreálsz magadnak.

Gondolkozz el mire jó ez ? Ugye semmire !

Lehetséges, hogy azért nem vagyok boldog a magánéletben sem, mert nem tudom mi érdekel?

Még mindig nem találom önmagam... érdekel sok mindent, de egy idő után elunom... legalábbis amiket kipróbáltam, a többit pedig nincs alkalmam kipróbálni.

Szoftverfejlesztőként dolgozom, de nem igazán köt le, hogy fekete betűket nézzek. A weboldal fejlesztés jobban leköt, az adatbázist nem szeretem, de megszoksz vagy megszöksz. De abba is beleunok 1 óra szenvedés után. Tegnap elkezdtem photoshoppolni, azt élveztem, nem érdekelt, hogy barátom mit csinál, hogy szól nekem, csináltam, mert élveztem... de mi van, ha kezdeti fellángolás?

Érdekel az állatorvos, az autószerelő, a nyomozó... de ezeket már soha nem lesz lehetőségem kipróbálni...

A kapcsolatomban is túlságosan ráakaszkodom barátomra, elvárom, hogy ő okozzon nekem örömöt, ha szomorú vagyok, miközben nem miatta vagyok szomorú, és ha élvezném a munkám, akkor semmi bajom nem lenne... akkor tudnék neki energiát adni, amitől ő is felpörög, és élvezi a társaságom. De így lehangolom, és mivel piszok hangulatember ő is, így összeveszünk.