Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Gyermekkori traumák feldolgozása fórum

Gyermekkori traumák feldolgozása (beszélgetős fórum)


23. Guruljka (válaszként erre: 22. - Zeyra)
jún. 30. 15:09

Én anyámat akarom elengedni, de talán azért nem sikerül, mert legbelül még nem tudtam megbocsátani neki.


Két éve halt meg, teljesen leblokkolódtam azóta.


Ő nem hagyott el, és még a normális férjétől (apám) is elvált. Viszont egész életemben manipulált és magához kötött. Tudom, a döntéseimet én hoztam, de ő képes volt erősen befolyásolni.

Nem értem, ezen a halála mit változtatott, előtte már évek óta nem lehetett beszélni vele. És mégis, a halála óta vagyok pszichésen nem jól.

22. Zeyra
jún. 30. 14:49
Szinte biztos, hogy elmegyek a dokihoz... Egyre jobban érzem, hogy szükségem van rá...
21. Anyucikóni (válaszként erre: 19. - Csikil4ny)
jún. 26. 22:28
Ezt az ostoba, tanultlan nők csinaljak. Hányni tudnék tőlük. Sajnálom az így megszületett gyerekeket.
20. Antonov225 (válaszként erre: 1. - Zeyra)
jún. 26. 20:54

Vannak, amiken az idő segített és/vagy az, hogy felnőttem és máshogy látom az átélteket, de vannak olyanok is, amik a mai napig kísértenek, vagy kihatnak az életemre, pl. a molesztálás (főleg hogy fiú vagyok, bár a lányoknak sem könnyebb, sőt...).

Igen, ha valaki nem tudja feldolgozni a traumá(i)t, akkor ajánlott pszichodoki segítségét kérni.

19. csikil4ny (válaszként erre: 18. - Zeyra)
jún. 26. 18:45

Sajnálom, hogy ezt meg kellett élned!


Na látod, ezt nem tudom ép ésszel felfogni. Miért gondolja a nők egy része úgy, hogy bármilyen pasi megteszi, csak pasiból legyen? Aztán a gyerekeik kaparják össze magukat, ha tudják.


Ami volt, elmúlt. Próbálj meg teljes életet élni!

18. Zeyra
jún. 26. 17:59
Nekem molesztálás nem volt. Esküszöm úgy érzem, nem is jogos a fájdalmam. Engem anyum hagyott el 8 évesen..Összejött egy nagyon kellemetlen emberrel, aki verte. Aztán persze megint kellettem anyunak, amikor pénzről volt szó. Szült neki 2 gyereket, és elszabadult a pokol. Utána már engem is bántott, alkoholista volt, persze anyu is azzá vált.. Rémes gyerekkor volt...Én hisztrionikus személyiségzavaros lettem, anyu alkesz maradt, mostoha fater meghalt. Csodás gyerekkor... Kösz muter..
jún. 25. 19:10

.


Engem kétszer is majdnem megerőszakoltak. Igaz, már nem gyerek, hanem kamasz voltam, és szerencsére mind a kétszer sikerült nagy nehezen elhárítanom az erőszakos közeledést, de azért ijesztő volt.


Fura mód, ha ez egy férfivel történik, akkor mindenki csak röhög rajta.


.

16. Zájáná (válaszként erre: 15. - Csikil4ny)
jún. 25. 19:06
Most vásároltuk meg a házat ahova költöztünk, és kiderült, hogy majdnem szemben lakik.Nem tartózkodunk sokat itthon csak vasárnap van egész nap pihink a férjemmel.de ha gyakori lesz a találkozás akkor valamit lépünk ezt már beszèltük
15. csikil4ny (válaszként erre: 4. - Zájáná)
jún. 25. 17:56

Nincs lehetőséged máshova költözni?


Én szakemberhez mennék a helyedben, mert így hogy naponta látod, jelened lett, nem fogsz tudni egyedül túllépni.

14. Zájáná (válaszként erre: 13. - Zájáná)
jún. 25. 15:55

Tudtam amúgy, hogy hiába is mondanám sajnos az lenne a válasz,amiz a férfi jósolt, hogy úgy sem hinne nekem senki.Nem történt az meg,de amikor fürödtem bejött és mondta hogy ,szereti a csupasz,hamvas....

Kérte hogy vegyem a combjaim közé a ... és szoritsam össze a combommal,vagy erőszakosan megcsókolt mikor senki nem látta 🤢

13. Zájáná (válaszként erre: 9. - 31bc25d879)
jún. 25. 15:51
Nem, később aztán elmondtam nekik,mikor az illető kikerült a csaladunkbol,mert a párja elhagyta.... akkor fel akarták jelenteni de mondtam nem szükséges.mar túl vagyok rajta csak hányni tudnék ha meglátom az utcán menni a két gyerekével meg az új asszonyával
12. Anyucikóni (válaszként erre: 1. - Zeyra)
jún. 25. 10:33

Igen, nem ártana. Felnőtt fejjel túl kellene tudni lépni az esetleges sérelmeken. Ha nem túl borzasztóak (mint molesztálás, verés, lelkiterror).


Én amúgy sorra bosszulnám meg a sérelmeimet azokon az embereken akik engem bántottak. Akár fizikailag, akár lelkileg. De mindenképp bűnhődnie kéne annak aki gyereket képes bántani.

11. tumbo (válaszként erre: 4. - Zájáná)
jún. 25. 09:54
sajnos régen az ilyet a gyerekek szégyellték,vagy ma is.talán 12 éves hogy lehettem,mikor a tanítónőm férje,az anyám barátnője mondta,hogy én mit tudnék tenni veled.senkinek sem mondtam,talán pedofil volt,mert kinéztem vagy 8 évesnek.
10. tumbo (válaszként erre: 7. - Guruljka)
jún. 25. 09:50
hasonló cipőben,boldog gyerekkor.hát nevetni tudnék,ha tudnék.az anyám azt mondta mit várnánk tőle,az ő anyja sem dédelgette.érdekes,a nagyapámat,aki pedig iszákos volt,igaz hogy olyan mesélős,hogy mindenki szájtátva hallgatta,az anyám jobban szerette.pedig néha borzalmas dolgokat művelt.
9. 31bc25d879 (válaszként erre: 4. - Zájáná)
jún. 25. 09:23

Hát ez szörnyű! Én az ilyet kitudnám herélni és még finom voltam és nőies. Szüleid nem vettek észre semmit?

Az meg tényleg iszonyat balszerencse, hogy a szembe szomszédod:(

8. Mireille71 (válaszként erre: 1. - Zeyra)
jún. 25. 09:14

Nem szükséges, de sokat tud segíteni.

Én más miatt jártam szakemberhez, de a beszélgetések során szó volt a gyerekkorról is. Nem mondom, hogy elfelejtettem, csak már más érzés ha eszembe jut, könnyebb...

jún. 25. 00:38

Nekem az egész gyerekkorom egy trauma-halmaz. Molesztálás azért legalább nem volt benne.


Én cipelgetem, talán kezd oldódni.

6. Piroska52 (válaszként erre: 1. - Zeyra)
jún. 24. 21:44
Ha tudsz fordulj szakemberhez, de úgyis mindenki cipeli magával az emlékeit.
jún. 24. 21:40
Nem gondolsz rá. Lassan az emlék próbál fakulni, picit álomszerű lesz. Persze mélyen bent mindig tudod, hogy nem az. Ha elég erős vagy együtt tudsz vele élni, ha nem, akkor sajnos nem....
jún. 24. 21:05
Próbálom elfelejteni.Kiskoromban kb 12 lehettem mikor Édesanyám húgának az èlettársa molesztált.Akkoriban meg is fenyegetett hogy úgy sem hisz majd nekem senki,mert kicsi vagyok,ő a felnőtt és majd neki hisznek.Èn nem mertem szólni senkinek róla.Elfelejtettem amilyen gyorsan csak tudtam.Most meg sajnos ugyanez a férfi majdnem a szembe szomszédom. A gyomrom felfordul tőle ha meglátom
jún. 24. 20:48
Megtanulsz vele együttélni?
2. Piroska52 (válaszként erre: 1. - Zeyra)
jún. 24. 20:43
sehogy,
jún. 24. 20:09
Hogy dolgoztátok fel az esetleges megrázkódtatásokat, kudarcokat?? Mindenképpen szükséges szakemberhez fordulni?

Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook