Gyereknevelés, avagy adni, de miből? (beszélgetős fórum)

Nagyon sajnálom, hogy a férjed ilyen!

A saját családod, hogy lehet ilyen Veled?

Ne haragudj, de most nem jut eszembe semmi jó tanács:-/

csak együttérzésemet fejezem ki.

(Nem sok, de valami.)

Sziasztok! Szeretnék olvasni tippeket tőletek, hogy ki hogyan csinalja. Látszólag nagyon könnyű életem van. A mindennapok mégis nehezek, szóval senki nem lát bele, de hogy valójában majdhogynem kínszenvedés. Van két gyerekem, van férjem is, látszólag jóban vagyunk, de ilyen magányt nem tudtam, hogy egy férfi mellett is érezni lehet. A férjem látszólag “jó” ember, de ha történik velem valami, már nem is nehéz figyelmeztetni magam, hogy a férjemnek ne mondjam el, mert úgyis csak a csalódottságot, dühöt és magányt élném át. Nagyon röviden annyi a sztori, hogy az egyik gyerekünk nagyon boldogtalan, magányos, egyetlenegy barátja sincs. Belehalok. És egyszerűen nem tudom, mi történik vele. A férjemmel sem tudom megbeszélni. Ő annyival elintézi, hogy neki se sok barátra volt szüksége, és majd az iskolában jobb lesz. De ez nem igaz, egyrészt a fiam szeretne barátokat, csakhogy fél, és nem “kevés” van neki, hanem egy sem. Nem tudom elmondani az érzést, amikor néha meglesem az ovi udvarán, és órákon keresztül egyedül lődörög. Olyan kisebbség érzése van, nem tudom, honnan lehet ez ilyen kiskorban. Persze, hogy sok szakembernél jártunk már.. Én magamat pusztítom tehetetlen dühömben. Félek, hogy én hatok a gyerekeimre rosszul. Az biztos, hogy egyedül vagyok. Az anyám, a családom mindig lenézett (pedig úgymond sokra vittem), sőt megpróbálták tönkretenni az életem, aminek évek óta isszuk a levét - ezt csak azért írtam le, hogy saját magamban próbálom ezt évek óta feldolgozni, de ebben is egyedül vagyok, a férjem teljesen alkalmatlan, hogy elmondjam, mit érzek.

Minden felelősség az enyém. Minden, hogy hogyan élünk, hogy reggel elindulunk e időben, hogy a gyerek élete hogyan történjen. A férjem sokszor csak hátráltat, a legegyszerűbb szabályokat sem tartja be, példaul, hogy ne adjon a gyereknek cukrot vacsora előtt 10 perccel, vagy hogy reagáljon arra, ha a gyerek kérdez tőle valamit, vagy hogy ne ő öltöztesse a nagycsopirtos gyereket. Minden nap egy küzdés, nem mennek jól a dolgok, úgy érzem, nem tudom önmagamat adni a környezetemnek.