Gyerekkori szexuális abúzus áldozatai (beszélgetős fórum)

Anonim, csak FI. lehet, vagyis te. Az áldozatoknak a "saját" nevükkel kell megnyilvánulni, de 2014 óta itt vagy, nem kerülhette el a figyelmed.

Remélem csak egy troll vagy és nem gyermekekkel foglalkozó "szakember"

"Jelenleg a gyermekvédelemben dolgozom, ahol a szexuális bántalmazás mind a kollegaim, mind a családok körében borzasztó tabutéma"

Aki ilyen helyen dolgozik, hogy lehet ez tabu??? Hihetetlen.

Ha igazán ennyire érdekel, a témában, hogy jobban betudd ásni magad továbbtanulnál.

Te is megosztod netán, hogy mi történt veled, vagy csak a tagoktól várod, hogy teregessék ki a szennyesüket?

Egy tinikent tapofatsz serve.

Remelem, egy vicc, hogy a gyamugyon dolgozol, hacsak nem takaritast.

Hat, en nagyon sok mindenkivel talalkozom, akiböl egyszer csak evek utan, felnött korban kibukik. De a kivalto okok nagyon elteröek, az idözites is. Az ilyen emberek szerencsere vigyaznak is, hogy ne "öröklödjön" tovabb az abuzus.

Csak a gyerekek azok, akik nagyon ritkan tudnak beszelni...:(

Ajánlom figyelmedbe:

Perintfalvi Rita: Amire nincs bocsánat c. könyvét, meg a könyv keletkezésének történetét. Nagyon érdekes, de felzaklató. Nem mindenki tudja elolvasni. Ez kimondottan a katolikus egyházra koncentrál, de a forgatókönyv nagyjából egyforma mindenhol, csak mások a szereplők. Nem csak történetek, hanem azoknak elemzése is.

Azt tapasztaltam, onnan is kihozza egy-egy ember az információt.

Bárki beléphet, mint érintett, vagy érdeklődő. Emberből van mindenki, csak ezzel, csak azzal megosztja és a titok már nem titok többé.

Igaz ez pont olyan téma, amiben igazán nem lehet hibáztatni az áldozatot, de attól még sajnos, de megesik, hogy hibáztatják.

Köszönöm Halao12,

ez egy nagyon fontos informacio. Valahol lattam egy anonym komment funkciot. Meg varok egy kicsit es ha kell, akkor lezarom a forumot!

Üdv!

Most értetlenül nézel ki a fejemből, akkor most gyermekekkel foglalkozol, vagy sem?

Ha felnőttektől szeretnél segítséget, beszámolót kérni, mint állítólagos szakembernek, tudnod kellene, hogy némelyekben ez olyan komoly nyomokat, traumát hagyott, hogy ennek a boncolgatásához pszichológus, vagy pszichiáter segítsége kell, hogy ne boruljon ki újra és újra. Persze lehet olyan is, aki itt megosztja és megkönnyebbül, de én nem vagyok ennek a szakértője csak, mint laikus gondolom, hogy ez egy olyan mezsgyéje az életnek, amivel könnyen vissza is élhetnek, tuti nem osztanám meg a virtuális világban.

Még évekkel ezelőtt volt egy fórum, amiben kiderült hogy nagyon sok ember érintett ez ügyben sajnos.

Viszont Hoxa olyan mint egy kisváros, ahol a tagok már 5-10 éve regisztráltak és "ismerik egymást", senki sem szeretné világgá kürtölni a többiek előtt hogy mi történt ővele. Mivel anonim nem tudnak válaszolni, és a szabályzat tiltja a többször regisztrációt, így nem nagyon fogsz választ kapni. Talán akkor ha a klub zártkörű lesz.

Kedves Varigigi,

köszönöm a hozzaszolasod! Termeszetesen szivesen lezarom a forumot, ha az internet igy nem nyujt kellö anonimitast. Ez az eslö forum amit nyitottam es azt gondoltam, hogy többen jelentkeznek, ha a forum nyitottan indul.

Az en tapasztalatom az, hogy egy idö elteltevel (neha evtizedek), az emberek elkezedenek beszelni az öket ert fajdalmakrol...Ez lenne a forum celja - tovabbra is. Ha van kedved, esetleg jelentkezhetsz a klubba, ugyanilyen neven nyitottam, egyenlöre az is nyitott viszont.

Minden jot kivanok!

Ha valóban a leírt munkakörben dolgozol és mint írod szenvedő alanya is voltál,tudnod kéne,hogy ezekről a dolgokról senki nem beszél szívesen, főleg nem egy nyilvános fórumon. Hogy éreztem magam? Szarul.......

Most hogy érzem magam? Eltemettem egy mély gödörbe a történteket,nem gondolok rá.

Kedves eddigi hozzaszolok!

Köszönöm a hozzaszolasokat. A forum celja az, hogy erintettek meseljenek, irjanak arrol, hogyan erztek /erzik magukat.

Varom ilyen hozzaszolok jelentkezeset!

Üdvözlettel: Nika

Én ezt nem hárítanám senkire, egy gyereknek bizalommal kellene fordulni a szüleihez. De hányszor hallani már felnőttektől, hogy a saját anyja őt hibáztatta, hogy ő kezd ki az apjával, nevelőapjával.

Ilyenkor kellene belépni az oktatási intézménynek, hogy valamilyen módon a gyerek elmondhassa milyen sérelmek érik.

Pl. lehetne egy szoba, ahol mondjuk a macinak,vagy egy tündérnek elmondhatná, mi történt vele, és ezt egy szakember visszahallgatná, aki segíteni tudna a gyereknek, közbeléphetne, hogy megszűnjön a testi a lelki és a szexuális bántalmazás.

Kedves Nika!

'ki vagy mi tudott volna esetleg segíteni, hogy ne váljatok áldozattá.'

Ez szerintem mindenkinél más kellene, hogy legyen, nem egyforma alakzatokként készülünk egy gépsoron.

Egy ami biztos, a gyerekek lány, vagy fiú, pont a téma tabu volta miatt nem is mer erről beszélni, sőt még magát hibáztatja, biztos vele van a gond.

Az első a család kellene, hogy legyen. Mát ott elkezdeni a nevelést a korának megfelelően, mi a normális és mi az, ami már nem fér bele, mi a tabu, hova nem érhet senki, még anya és apa sem, mert az már az intim zónája.

Következő az óvoda lenne, ahol szintén a koruknak megfelelően beszélnének erről szakemberek, majd az iskola.

De valljuk be ez hazánkban még nagyon nehéz, mert könnyen negatív jelzőket aggatnak a felvilágosítást adó szakember nyakába.

Ahol még sokaknál a gólya hozza a babát, mit is várunk?

Nem is kell feltalálni a fából vaskarikát, külföldön tőlünk nyugatabbra kellene szétnézni, a gyerekek milyen rajzfilmeket, könyveket kapnak a kezükbe és vagy azokat lehetne fordítani, vagy valami hasonlót itthon megvalósítani.

De itt látszik mekkora gond van az oktatásunkban, ha laikusoktól kell információkat begyűjteni.

A helyedben diplomámmal a zsebemben, bemennék egy pszichiátriára, felkeresném a vezetőt és tőle érdeklődnék van-e olyan betege, aki elszenvedte a zaklatást, aki beszélne is róla.

Már, hogy felmérted hiányosak az ismereteid, tenni akarsz ez ellen, szép gondolat.

Sok sikert hozzá!!!.....hogy minél kevesebb gyereknek kelljen átélni, amit egynek sem szabadna.

Kedves Hoxa tagok!

Régi tervemet szeretném ennek a fórumnak az inditásával megvalósítani. Szeretnék olyan már felnötekkel kapcsolatba lépni, akiket gyerekkorukban molesztáltak, szexuális abúzus áldozatai voltak.

Az érdekelne föleg, hogy felnött korotokból visszatekintve hogyan ítelitek meg az akkori helyzetet, ki vagy mi tudott volna esetleg segíteni, hogy ne váljatok áldozattá.

Arról is szeretnék veletek beszélni, hogy a hátrahagyott lelki sérüléseket hogyan tudtátok feldolgozni.

Engem több személy is szexuálisan bántalmazott gyerekkoromban. Jelenleg a gyermekvédelemben dolgozom, ahol a szexuális bántalmazás mind a kollegaim, mind a családok körében borzasztó tabutéma. Ha megosztjátok a tapasztalataitokat, talán több gyermeknek, fiatalnak, hamarabb, hatékonyabban tudok segiteni.

Mert én magam sajnos nem találtam megoldást arra, hogy mi segithetett volna abban, hogy ne történjen meg velem az a sok szörnyüseg.

Várom a kommenteket!

Üdvözlettel és szeretettel: Nika