Gombfóbiástól segítség kérése (beszélgetés)
Szia!
Oké,válaszoltam én is!
Igazán szívesen!
Szia!
Igen, nagy szükség lenne még a segítségedre!
Priviben írtam neked részleteket!
Köszönöm!
Szia/sztok
Döbbenet,hogy 30 év múlva derül ki számomra ,hogy létezik ilyen betegség másoknál is,mert én akárkinek mondtam eddig,hogy nekem ez van nem hitték el.Rengetegszer kerülök ez miatt kínos,kényelmetlen vagy nevettséges szituációkba és ha elkezdem magyarázni, az általában még jobban ront a dolgon mert sztem totál dilisnek néznek.Most kicsit megnyugodtam,hogy mégsem vagyok annyira őrült mint gondoltam,köszönöm!
Én szívesen segítek,ha tudok vagy még szükséged van rá.Bár nem bp-i vagyok de előfordulok ott néha.
Hihetetlenek, nem igaz? A legfontosabb, ha választ nem is kapunk rá, hogy emiatt ne piszkálja senki. Ahogy Te is írtad, inkább mi rendeztük át a dolgainkat úgy, hogy neki jó legyen.
Most egész furcsa, hogy a lányom odajön és piszkálja a kis kerek, színes műanyagokat. Néha félálomban átfordítom a párnám, ha magam mellé rakom, mert még annyira bennem van.
nagyon örülök, hogy ez most téma lett, mert amikor ez minket égetően érintett, akkor sok pszichológusnak írtam és választ nem kaptam.
nagyon nehéz volt rájönnöm, hogy éjszaka tőlem (gombos hálóing) miért nem fogad inni és a férjemtől (pólóban aludt) miért igen. Miért öklendezik, ha a mama gombos ruhában átöleli és miért hisztizik, ha gombos kardigánt adok rá. szép lassan rájöttünk és átalakítottuk e szerint az életünket. Amikor oviba került, akkor nagyon féltem, mert az ovónő akkor hitte csak el, hogy ez nem hiszti, mikor kinyomtattam a netről neki erről anyagot. És szép lassan szinte észreveétlenül kezdi a lányom kinőni.ma már elfogad attól is ételt, aki gombos ruhába van, szinte ránevelte magát, hogy ne vegye észre. Volt, hogy a szót sem volt hajlandó kiejteni (gomb), hanem csak szégyenlősen mondta, hogy Tudod anya...és mutogatott a gombra, ha nyújtottam neki az ételt és ő nem vette el és én értetlenül néztem. Ilyenkor átöltöztem és megszűnt a probléma. rajta deréktől felfelé most sem lehet gomb és a nadrággombot a polónak takarnia kell. Azt is akkor észrevettem, hogy jobban zavarta az a gomb, amin látszott a lyuk, ahol a cérna átmegy, mint a tömöttfejű. Ma már meg is fogja a gombokat, játszik is velük. Hogy ez honnan eredt, azt nem tudom, de nagyon rémisztő volt.
Lorka a koránál jóval intelligensebb, zseniálisan rajzol, jó a z6enei érzéke és maolyen elvarászolt királykisasszony ég és föld között. Hiperérzékeny, szorongó és lelkiismeretes. Szereti az állatokat, balkezes és képregényeket rajzol. Nagyon választékosan beszél de zárkózott és visszahúzódó főleg az idegenekkel. Nagyszerű kislány, megérte kibekkelni ezt a gombmizériát. A kisebbik lányom is tündér, ő öt éves, nála ez nem volt ilyen égető probléma, de ő sem szívesen vesz fel gombos dolgot. Feltehetően ez csak "utánzás" volt nála, mert csak néha pajkosan reklamált a gomb miatt. Szívesen megtudnám, hogy mi volt ennek az eredete!
Auuu, szegényke... Borzalmas lehet ezt így átélni, hiszen a gombok szinte mindenhol előfordulnak.
Nekem nincs fóbiám, egyszerűen csak utálom a gombokat, főleg az ágyneműn és ingeken. A fiamnak alig van inge, és csak nagyon ritkán (mondhatni, szinte sohasem) adom rá. Nekem nem praktikus, bosszantóak számomra. :S
Ez engem is érdekelne.
A fiam "szenved" tőle. Most már istenes, de korábban nehéz volt. Ő volt az egyetlen bármilyen ünnepségen az oviban, aki fehér pólóban és valami sötét mackóban állt ki szerepelni, mert nem lehetett ráadni a gombos ünneplő ruhát. Szerencsénk volt, hogy megértették. Nagyon nehezen találtunk ruhát, és az ágyneműje is tépőzáras volt. Emellett az én ruháim sem lehettek gombosak, mert nem bújt hozzám.
Most annyiban jobb, hogy az értelmére tudtunk picit hatni (8 éves), hogy bizony már nincsenek olyan nadrágok, amin valamiféle patent, vagy gomb ne lenne. Most ilyen beakasztós csatt féle van rajtuk, de kifelé gomb kinézetűek :S Ing szóba sem jöhet! Ágyneműt már eleve befelé gombolom (huzat alá)
A tévében láttam egyszer, hogy egy nőnek tollfóbiája volt. Ő is sírva fakadt, ha meglátta egy madár tollát. Valami terápia során szembesítette a fóbiájának tárgyával, és kigyógyította a hölgyet.
Gondolom nem ilyen egyszerű, de kitartás, és kívánom a legjobbakat!!!!!!!!
Igen, pontosan ezt. Egy gomb látványa, érintés ugyan olyan viszolygást vált ki az érintettből, mint mint másból a pókok vagy a lepkék...
Kicsit utána olvastam, és elég sokan érintettek kisgyerek korban de van akinél ez felnőttként is megmarad.
Nem lehet egyszerű az élet egy ilyen aprósággal, de felnőttnek sem. Csak ha belegondol az ember, hogy hányszor találkozunk naponta gombokkal, ruhán, ágyneműn.
Értem. Én nem nevettem rajta.
Ha nem vagyok indiszkrét, tulajdonképpen mit jelent ez a betegség?
Hogy valaki irtózik a gomboktól?
Sziasztok!
Szeretném olyan gombfóbiás segítségét kérni, aki ha lehet Budapesti, vagy nem túl nagy távolságban lakik, és felvállalna egy vizsgafilm erejéig egy interjút, ahol beszél problémájáról. A film sehol nem kerülne adásba, csak szűkkörű bemutatása lenne: a vizsgán. Nagy segítség lenne a lányomnak.
Köszönöm előre is: vadvackor