Fontos-e, hogy a gyerek már pár hónaposan sokfelé menjen a szülőkkel? (beszélgetős fórum)
Egy pár hónapos babát jobb, ha nem hurcolgatunk sokfelé. Tudom én is, mikor nagybevásárlásokra vagy ügyintézésre magunkkal kell vinni, nem tud úgy aludni, ahogy arra szüksége lenne; kocsiba, buszba ki-be, felébred, elalszik, nem tud rendesen pihenni. Szerintem úgy 1,5 éves kor után már jól el lehet kalandozgatni a gyerekkel, élvezik a változatosságot. Ez nem azt jelenti, hogy otthon ülök a babámmal egész nap, általában napi kétszer is sétálunk másfél órát,de egy kényelmes babakocsiban a jó levegőn egész más, mint egy babaülésben a plázákban hurcolászni szegényeket. Azt olvastam valahol, hogy lehetőleg ne a gyereknek kelljen alkamazkodnia hozzánk, hanem nekünk a gyerek igényeihez. Én ezzel egyet is értek.
Tökéletesen eggyetértek veled.nem baj ha korán megmutatsz neki mindent,hagy járjon világot.Hálás lesz érte nagykorában hogy mindent megmutattál neki.az én gyerekeim már 1 hetesen a várost járták és a pici is mostmár 8 hónapos és kiegyensúlyozott,nem sírós,nagyon kommunikatív.
vadidegen emberek kinn az utcán elvannak tőle"ájulva"mert hihetetlen ahogy értelmesen figyel.minden érdekli,mindenkire mosolyog.Senki
ne zárja lakásba a gyereket,hiszen ő is
SZABADNAK SZÜLETETT!
Osztom a véleményedet!!!!!!!!!!!!!
Lehet, konzervativnak gondoltok, tán az is vagyok, de szerintem egy pár hónapos babának nem jó, ha ide-oda cincálják. Az állandóság és nyugalom kell a fejlődéséhez. Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy mi se mentünk néhány hónapig hosszabb utakra, maradtunk otthon a babával.
Mi is visszük mindenhova,kivéve a nagybevásárlás,mert az nagyon hosszú neki és elfárad.Egy hónapban egyszer nekünk is jár egy kis kikapcsolódás.
Szerintem még kicsi pár hónapos 2-4 addig ha magaddal viszed nem baj mert ők még csak esznek meg alszanak.De később jobb ha rendszerességet tanul értem ezt délutáni alvás megszokott időben.És este igenis 8körül alvás.Így sem kell lemondani a csavargásról.Azzal hogy szültél egy vagy több gyereket nem mondtál le nőként létezni.Nekem kettő gyermekem van de igenis van szabad csajos délutánom, mikor a párom vigyáz rájuk.Ezzel még ugyanúgy szeretem őket szerintem a gyereknek is tudnia kell létezni a szülő nélkül.
mindig vittük magunkal a gyerekeket!ugy voltam vele,nem másnak szültem,mindig a szüleivel legyen!de tudjátok,ez szerintem nem olyan jó!most olyan szinten vagyunk a kicsivel,aki 3 éves,hogy ha már csak egy ruhát probálok fel ordit,hogy -vegyem le,és ne menjek sehova!sosem hagytam egyedül!
Szerintem is az a jó ha visszük magunkkal a kicsiket. Mi a lányommal 7 hetesen megjártuk Bp-et (3órás út) semmi baja nem volt mivel a megszokott dolgai voltak körülötte na meg persze az anyja. Szerintem az ilyen picik nem a helyhez, hanem a közvetlen dolgaikhoz, meg az anyukhoz kötik a biztonságot. Én sem féltettem senkitől (nyílván a saját környezetemre gondolok), szinte mindenhova magammal viszem, hagyom hogy felfedezze a dolgokat, ennek eredményeként mosolygós, barátágos kiegyensúlyozott kis egyéves lett belőle (és ezt nem én állítom!!). Erről nap-mint nap megkapom a visszaigazolást vadidegen emberektől is.
Most ott tartunk hogy minden nap 11 és 2 között megy hozza a szandiját és húz az ajtóhoz hogy menjünk széjjelnézni a világban. :)
2 kisgyerekünket vittük magunkal mikor mentünk valahova babakocsival,buszzal az igazán nagy segítséggel AUTÓVAL.A hétköznapi intéznivalók is kiteszik a túra,tortúra minden élményét.pl csekkfeledás a postán gyerekekkel.Mert másra nem bizhatjuk a kicsiket.Most 2-4évesek nem félősek,közvetlenek, barátságosak ,mamánál is elvannak nincsenek hozzánk nőlve.Bölcsibe szoktatás=2nap.Őszre várjuk a 3.babát mire nagyobbacska lesz ott a hideg tél hm az autóban is van még hátul 1hely.Ha a 3gyerek összeszokik,idő engedi együtt vagy külön-külön visszük magukal azt hiszem.Bár addig még van időm gondolkodni ezen(is)
Az én babám 9 hónapos és megjártuk vele a napfényes Itáliát.Nagyon sok felkészüléssel jár, de megérte. Nem gubózhatunk be megfosztva a család többi tagját az élménytől, mert most 3 évig ki se mozdulunk, mert napirend van,. Egyébként én is napirend párti vagyok, de azt hiszem ezt rugalmasan kell kezelni.A fészekérzés csak erősödött benne a hosszú út során, mert ismerős arcok vették körül.Szükségleteit ugyanúgy elláttuk,próbáltunk mindenre felkészülni. Ezzel az erővel otthonról sem mozdulhatsz ki, mert váratlan dolog mindig történhet. Külföldön is van egészségügy, a gyerek pedig érzelmileg az anyához kötődik legjobban és ha az vele van, akkor minden oké.Egyébként a 9 hónapos gyerek bírta legjobban a csapatépítő tréninget, nem követelőzött, nem hisztizett, boldog volt! Nálunk jól sikerült! Az első két babámmal én se mentem 3 éves korukig sehova, de most megértem rá,hogy lehet okosan is kimozdulni és jól érezni magunkat.
Én úgy gondolom, hogy már pár hónaposan nyugodtan vigyük magunkkal a picit. Sőt én persze megválogatva de nagyon sok mindenkinek az ölébe adom. Nem tudom, hogy ezért, de nagyon mosolygós mindenkivel és bárhová eltudok menni nélküle. Persze azért tudni kell vele bánni is. Anyósómnak ez nem sikerült. A fodrásztól haza kellett jönnöm.(Na de ez nem ide tartozik)
Én azt tervezem, hogy viszem majd, ahogy lehet, minél több helyre, mert ártani nem fog ártani neki, sőt az immunrendszerének is kifejezetten jót fog tenni.
Nekem muszáj vinnem mindenhová, ahová csak megyek. A hét napjaiból kb. 5-6 napot csak ketten vagyunk a lakásban. A fennmaradó napokon meg hárman, amikor a tesóm vagy a párom "csatlakozik". Természetesen igyekszem mindig úgy rendezni a dolgaimat, hogy a rendszeres tevékenységeinket otthon végezzük. Ebbe általában anyósom sz.rik bele.
Még vásárolni is muszáj elvinnem, mert nincs, aki vigyázzon rá, vagy ha van ilyen, nem szívesen hagyom ott. Próbálom barátságos, könnyen alkalmazkodó emberré nevelni. Szerintem nem olyan nagy baj, ha gyakran lát maga körül új arcokat.
Nálam négy gyerkőc van, úgyhogy mindennek nevezném az otthonunkat, csak ingerszegénynek nem :)
Ilyen szempontból az sem mindegy, hányadik gyerekről beszélünk. Érdekes, hogy míg egy babánk volt, gyakran utaztunk vele - igaz, csak nagyszülőkhöz. A harmadikkal már nem lehetett menni,mert utálta az autózást, idegen helyen nem aludt, hiába vittük még a kiságy matracát is, nem használt. Négy gyerekkel pedig nem fér el egy család egy normális kocsiba, így elmaradtak az utazások.
Ki mondta,hogy egy pici babának az a jó, ha mindenhova hurcoljuk magunkkal? Ha muszáj, az persze más, de én úgy tudom, hogy a nyugalom, a rendszeresség, és az édesanya azok, amire-akire szüksége van egy kisbabának. Ingerszegény környezet lenne az otthona?Kötve hiszem.
Mi is 6 hetes korától visszük magunkkal. Első utunk a szüleimhez volt, 3 óra autóval. Néha több szervezést igényel, de minden ügyet el tudok intézni, és a bevásárlóközpontokkal sincs problémánk. Nem tudom, mennyit fog fel ezekből a kirándulásokból, így 4 hónaposan, de látszólag élvezi. Egy dologra odafigyelek: alvásidőben megpróbálok otthon lenni vele.
Nem fontos szerintem, de ha lehet, akkor vigyük magunkkal a legtöbb helyre.
Nekem sincs kire hagyni a 2 éves kisfiamat...tulajdonképpen nem is szeretném. Néha anyukám vigyáz rá, de akkor sem szórakozni megyünk. Szóval mindenhova jön velem:-) de sebaj, olyan hamar felnőnek..
Most 9 hetes Trixi. Nincs kire hagyni. Édesanyám temetésére úgy tudtunk elmenni, hogy egy baráti házaspár hármas ikreiből egy nagyszülőknél volt, így az anyuka elvállalta. És vannak hivatalos ügyek, a párom dolgozik, nem hagyhatom egyedül itthon. Ennek köszönhetően nincs vele gond tanácsadáson, sem autóban, sem csípőficamszűrésen, sem társaságban. Múlt szombaton fél 10-ig grillpartyn voltunk, Trixi a babakocsiban a jó levegőn, szúnyóghálóval védve aludt. Bementünk enni a házba, semmi gond. De egy valahova nem visszük : bevásárlóközpontba. Azt megoldjuk úgy, hogy vagy egyikünk, vagy másikunk megy. És már 2-szer voltunk hétvégés kiránduláson apósomnál, kocsival másfél óra, amit végigaludt.
Amikor eloszor mentunk haza magyaro.-ra a fiam 6 hònapos volt.Megàltunk hàrom napra Salzburgban is.Vittem cumi melegitot meg minden felszerelèst,ès nem volt semmi gondunk.Szerintem a szuloktol fugg,hogy mennyie felszabadultak ès nem vaskalaposak.
No jo, hat tomegbe en sem szivesen viszem, de akar egy 6 hetes babot is ossze lehet ereszteni vele egykoru masik 1-2 babaval. Tudom, akkor foleg az anyukaknak elmeny. Mi igy kezdtuk. Nem tomegbe mentunk, megvan az a nehany gyerekbol allo barati tarsasag akikkel osszejarunk. 1-2 havonta probalunk rendes nagy talikat osszehozni, 8-10 gyerekkel, de egy 1.5 evesnek ez elmeny. :) Mas a turokepessegunk, beallitottsagunk, de en tutira begolyoznek ha itthon kellene ulnom a fiammal. En ugy szervezek programokat, hogy nem magamnak, hanem neki. Pl. jatszoter, jatszohaz, hasonlo koru gyerekek, zenebolcsi, babauszas. Igy nem en huzom-vonom magammal a sajat programjaimra, hanem inkabb forditva, o visz engem. :)
Veled értek egyet, Pitz.
Az ilyen kicsi gyereknek szerintem sincs semmi szüksége arra, hogy emberek - értsd: tömeg - között legyen, sokkal inkább az állandó, nyugodt közegre, ahol mindennek megvan a napi helye, ahol biztosítani lehet, hogy időben egyen, aludjon stb. Én általában csak akkor vittem a fiaimat emberek közé, ha a faluban - Budakeszin, ami közben város lett - vásárolni kellett menni, és nem tudtam kire hagyni. De ez volt a max. Szerintem a gyereket fárasztja, hogyha pár hetes korától húzzák-vonják és minden programon részt vesz, amin a szülei. Tudom, nekünk is volt ismerősünk, aki 6 hetes babáját már nyaralni vitte, de mindig elfog a kétségbeesés, amikor a strandon pl. napozó csecsemőt látok.
Gyermekorvos nincs köztünk, hogy a "szakma" véleményét is halljuk?
Es nem csak a gyereknek kell a tarsasg, hanem a szuloknek is. Aki hozza volt szokva, hogy gyerek elott dolgozott, porgott, tarsasagban volt, annak kinszenvedes a 4 fal kozott ulni honapokig/evekig ugy hogy az egesz nap a kakis pelusok szamarol es a szopiztatasrol szol.
Ez szerintem nagy híba lenne mert a gyermeknek fontos a séta és hogy emberekközt legyen.(is)
nnna. ebből látszik,hogy nem vagyok gyakorló anyuka :) itt mindenki viszi a babucit mindenhova,én meg jól eldugnám otthon. Bár gondolom ha lesz majd,akkor nem azt fogom tenni :)
Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy vigyük a kicsit mindenhová. Először 2 hónapos korában vittük másfél órás odaútra egy bevásárlokörútra, és semmi gond nem volt. A kocsiban szinte végig aludt. 3 hónaposan egész napos kirándulás Szilvásváradra, ami tőlünk kb. 2-3 óra kocsival. Most 2 éves, és menni akarunk vele a Horvát tengerpartra. Ti mit gondoltok erről? Szerintem tök jó lesz.
Én is egyetértek a gyerektúráztatókkal, én is minél több programot igyekszek szervezni a 1.5 évesemnek. Mi 6 hetes korától a hasonló korú gyerekek társaságába szokattuk. Kb. 3 hónapos volt mikor először észrevett egy velekorú babát, hosszasan méregették egymást, sosem felejtem el. Mikor elkezdett kúszni-mászni, akkor egyre inkább igényelte az új helyzeteket, környezetet, élményeket. Pl. a bevásárlás nálunk mindig örömünnep volt, annyi látnivaló volt. Persze most 1.5 évesen már szivesebben tologatná a bevásárlókocsit. S annyi mindent tanulnak a picik egymástól, ellesnek ám észrevétlenül minden okosságot. Az én fiam imádja a nála kicsit nagyobbakat figyelni és utánozni, rengeteg mindent így tanult. Szóval kalandra fel!
Én is vittem őket mindenhová rengeteg dologgal csak így tudnak szembesülni, ha bezárjuk őket hol lesznek az élmények, mert hihetetlen mikre emlékeznek vissza. pl. most két éves a kicsi lányom ,egyévesen voltunk anyukámat látogatni a kórházban ahol kis madarakat látott a parkban, és a múlt héten szintén ott voltunk anyukámnál és fogta a kezét és húzta a parkba vezető ajtóhoz , hogy nézzék meg a "pipiket". Számomra is meglepő volt ,hogy így emlékezett az egy éve történtekre.
Mi is vittuk a gyerekeket mindenhova a kenguruban es a hatizsakban,es a mai napig is sokat megyunk egyutt kirandulunk.
További ajánlott fórumok: