Fiatalok! Gyakoroljunk egy kis önkritikát! (beszélgetés)

Megint sarkítás.

Nagyon kevés az, aki félre tud tenni mostanság. Tologatni az ideális pillanatot? Nem hiszem. A legtöbb nőben (hangsúlyozom a legtöbb-ben) meg van az anyává válás érzése. Ami elkezd kialakulni nem tudom pontosan hány évesen. Nagyon kevés az az ember, aki biztonságban, nyugalomban azt mondja, hogy hejj, inkább még várok várok, és 60 évesen arra döbben rá, hogy unokázni szeretne. Az akkor erre sem döbbenne rá, hanem élné a maga saját kis életét.

A legtöbb nő nem ilyen szerintem.

Amúgy meg, nem kell nagy indok hogy kirúgjanak. Egyik barátnőmet azért rúgták most ki, mert az irodában, az ő asztalához legközelebbi sarokban körömdarabokat találtak. Ráfogták, pedig az egész iroda tudta, hogy a nagyfőnök nyirbálta ott a felesleget. Na ennyit erről. Egy biztos könyvelői állásból kipenderíteni májusban. Szupi, mi?

Általában..

Persze mindig várni a megfelelő pillanatra. Aztán amikor ott lenne, akkor eltolni még egy-két évvel későbbre. Aztán megint és megint. Mígnem egyik reggel arra ébredsz, hogy hipp-hopp most már unokázni kellene, de hogyan amikor nem is szültem? Se párkapcsolat se gyerek, mert jaj-istenem-mi-lesz-ha-kirúgnak? Az általános létszám leépítéseket kivéve azért csak úgy nem rúgnak ki senkit. Annak azért oka is van általában. Mondom: általában.

A kismamák meg persze nem az égből potyognak le mellém, de óhatatlan hogy ne ismerkedj meg eggyel sem, amikor olyan közösségekbe kezdesz járni.

HA CSAK AZÉRT NINCSEN, HOGY MIBŐL TARTOM EL???? Ez komoly? Tudod Te, hogy pénzből veszed az ételt, a mindent? Te jó ég... A pénz önmagában nem boldogít, de ha nincs, NEM TUDSZ ENNI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Jó lenne végig nézni, ahogy a gyerekednek nem tudsz ételt adni? Pelenkázni, ha beteg gyógyszert venni, csak mert úgy gondoltad, hogy a gyerekneveléshez elég az önállóság és a nagy szeretet?

Te be mernél vállalni egy nem biztos állásra, tanulás, és diákhitel mellé egy gyereket?

Manapság mi az, ami biztos? Sokszor még az apa másnapi otthon-léte sem az. Nem hogy a munka, és a kenyér ára..

GYerek pedig nem csak abból áll, hogy ruha, meg babakocsi (ami speciel szerintem marhára nem alapvető, hogy ha Te teherbe esel, akkor az égből fognak potoygni a baráti körből a kismamák). Etetni, PELENKÁZNI, orvoshoz vinni, OTTHON lenni vele. Nem annyira egyszerű.

Elképesztő nagy felelőtlenség manapság a nagyvilágba szülni. Mindenki akkor tegye, amikor biztos alapokon áll az élete, és csak akkor, ha tényleg akarja. Van elég elhanyagolt gyerek, és CSP-ért, meg gyes-ekért szülő anyuka. Hát ez tényleg extra jó kilátás:S

A diákhitelt akkor kezdték nyomni, mikor én kezdtem az egyetemet. Örült nagy mák, hogy nem vettem fel, pedig az akkori feltételek kecsegtetőek voltak, csak már akkor ott volt az egyoldalú módosítási lehetőség.

Most valahol ott tartunk, hogy pont a leginkább rászorulókat nyomja még mélyebbre

Nyilván nem elég, de valahogy azt érzem ki a sorokból, hogy mindig más a hibás. Hol a munkáltató, hol a szülők, de soha nem mi. A legegyszerűbb mindig másra hárítani a felelősséget. Én is jártam főiskolára, dolgoztam is mellette, és láss csodát elő tudtam teremteni a havi 210.000 forintot, pedig nem volt jól fizető állásom, és a szüleim sem voltak milliomosok. Annyi könnyebbség volt, hogy otthon laktam. De ahogyan itt olvasom, ez a fórumozók 90%-ról elmondható. Mégis mindig valaki más a hibás. Hogy is van ez?

És továbbra is tartom magam ahhoz, hogy elég sokan nem születtünk volna meg, ha csak azért nincsen gyerekvállalási kedv, mert majd miből tartom el?

Normál felállás szerint egy gyereket két ember egyöntetűen szeretne. Tehát az már rögtön nem 105.000,- havonta hanem minimum a duplája. A gyereknek pedig igazán nem kell sem márkás babakocsi, sem márkás cumisüveg, és ilyenkor az ismertségi körében hirtelen rengeteg kismama lesz, babaruhát cserélhetnek.

Ha pedig elmész gyesre, nem rúghatnak ki elvileg. Persze tudom, ez csak elmélet, de azért szerintem egy vesztett munkaügyi pert egyik munkáltató sem szívesen vállalna be.

Szóval szerintem alapvetően mi festjük ilyen sötétre a dolgot, pedig nem az. Ha régen ez téma lett volna, akkor ma sokkal kevesebben lennénk, mert szerintem az itt hozzászólok egyike sem palotában személyzettel nőtt fel.

Én ez a korosztály vagyok, 3 diplomát raktam össze, a szüleimnek ez pontosan 0forintjába került; az első 2 ment párhuzamosan, államin, 2helyről jött az ösztöndíj+tudományos díjat is kaptam és melóztam; a 3.-at saját szakállra vállaltam be, már családdal...

Ergo 3 helyen voltak évfolyamtársaim, ez cirka 500ember durván. Amit a cikk ír az elég elnagyolt... ennek az 500 embernek max. 5-6%-a aki így él, és többnyire azért, mert a szülők tehetősek és bőven megtehetik.

Igenis rengeteget rágódnak a jövőn, tesznek érte, igyekeznek, de sajnos a többség mellé nem áll a szerencse... és persze nem rögtön milliós állást kapnak, de van olyan ismerősöm aki summa cum laude diplomával 105ezret keres Pesten... Mennyi is egy albérlet? egy kosztüm? egy cipő? 26 éves, esélye sincs rá, hogy az elkövetkező 5 évben családot vállaljon... és itt nem 30fős személyzetről meg 2 limuzinról van szó... hanem arról, hogy ebben a hónapban belefér-e a budget-be egy cappuccino.

Ebből a pénzből nem lehet félretenni... akkor hova gyereket szülni... és persze a drága munkáltató meg érezteti az emberrel, hogy pótolható vagy, szóval eszedbe se jusson génjeid továbbadása

Amíg a nyugdíjasok dolgozhatnak biztos nyugdíj mellett, addig 1 új munkahely se nagyon lesz ebben a válságban, nem hogy 1 millió.

Így viszont 120 ezer munkahelyet lehetne teremteni, és nem kéne fizetni a munkanélküli segélyeket, átképzéseket, szociális támogatásokat.

Vagy maradjon a mohóság, azt is lehet...

Sok mindentől függ, hogy egy fiatal el tud helyezkedni vagy sem.

Az Ő javukr írható, hogy még lehetnek mobilisabbak is, mint egy középkorú.

Oda kell menni ahol munka van.

A nyugdíjukért megdolgoztak becsületesen, ám 65-70 évesen a fiatalok elől vették el a kenyeret, mert ők mohók.

Munkájukkal nem volt gond, de itt nem is arról van szó.