Fiatalok! Gyakoroljunk egy kis önkritikát! (beszélgetős fórum)

A "pénz nem boldogít" témához: éltem már úgy, hogy egy kanyi vasam nem volt, és úgy is, hogy volt. Mit mondjak, sokkal boldogabb voltam, amikor volt:))))

Persze, vannak olyan dolgok, amiket pénzzel sem lehet megoldani (pl. 3 hete veszítettük el a kisbabánkat a 14. héten, mert Down-kóros volt), de azért alapjában véve a pénztelenség nem egy boldog állapot.

Hát sajnos igen.

Úgyhogy nem a gyerekvállalásnál kezdődik a baj.

Hanem egyáltalán...

Alig hiszek a szememnek, pedig magam látom, tapasztalom, hogy ma ha pl. elmész szórakozni, mint fiatal csaj, és ismerkedni szeretetnél, akkor esélytelen vagy, ha nem teszed szét a lábadat!

Azért, mert van rajtad kívül még 10, aki szét teszi még aznap este.

Teljesen meglepődtem, barátnőmhöz is a buliban oda ment egy pasi, és 10(!) perc után köszönés nélkül lelépett, mert nem ment fel a lakására... :D Gondolom hamar talált rá mást... De könyörgöm, a kakas is fut 2 kört, mielőtt a tyúk elesik, nem? :D

Igen, mert mindenki marha jól akar keresni. De manapság már nehéz is mást tanulni. Pl. ha valaki villanyszerelő vagy fűtés szerelőnek akar tanulni, hol teheti meg? Vagy asztalosnak?

Mert nem nagyon hallok ilyen suliról.

Amúgy megérné, mert akinek most esze van, és fiatal, az jó szakembert csinál magából, és a sok diplomás között, akik nem értenek ezekhez a dolgokhoz nagyon jól elél. Szerintem még többet is fog keresni.

Mivel az emberek megfizetik, hiszen szükség van rájuk. :)

Anyukám is dolgozik, csak ennyi a fizetése... Jó, mi? :)

Igen, ebben egyetértek vele. Mire mész a sok pénzzel, ha nincsen melletted valaki, akit szeretsz? Akivel boldog vagy? És mire mész a pénzeddel, ha beteg vagy? Mert az egészséget nem tudod megvásárolni...

Ezeken kívül meg boldogít. Szerencsére komoly pénzügyi gondjaim soha nem voltak, mindig volt mit enni, és hol aludni, tehát ezt nem kellett megélnem. Viszont ismerek embereket, akiknek ezt a létbizonytalanságot meg kellett, vagy naponta meg kell élniük - hogy fizetem be a számlát, mit fogok enni -, és akkor jövök rá, hogy milyen jó dolgom van.

A legtöbb ember számára természetes, de másnak maga lenne a boldogság... Van, akinek a számlák befizetése is lényegi változás lenne. :(

Tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy nehéz. Nagyon. Hála istennek nincsenek (még) ilyen gondjaim, mindkét szülőm dolgozik középvezetői beosztásban. Nem kell támogatnom őket.

Hidd el, attól, hogy van pénzed boldogabb nem leszel, mert attól ugyanolyan lesz minden, csak épp a számláidat tudod kifizetni. Persze a mai világban ez nem rossz dolog, sőt. De ha rossz párkapcsolatban élsz, attól ugyanolyan rossz marad, hogy van pénz a bankban, ha nem lehet gyereked, attól semmi nem változik ezen a téren. Ha pedig szingli vagy, nem lesz attól pasid, hogy pénzed van. Szóval... talán rossz a közmondás, de lényegi változás nem történik. A számlákon kívül.

Nekem volt egy barátom, 2 diplomával. Kirúgták. Állást keresett munkakörében... De nem talált. Ahová elment, még 20-an ültek rajta kívül, egyszóval, esélytelen volt, hiszen a 20 ember között ült legalább 1, aki valakinek a valakije.

Nem szégyen, nyáron füvet nyírt, kertészkedett, és közben továbbra is kereste a munkát. Végül már tesc*-ba is jelentkezett, mint árufeltöltő, és egyéb helyekre, csak hogy valami legyen. Már mind1 volt neki! És ott pedig kinevették, hogy nagyon magas a végzettsége, és így nem vehetik fel. :(

Végül már ott tartott, hogy lefogja tagadni a diplomáját, mert különben sehol sem kell. Gyakorlatilag hátrányt jelentett a végzettsége.

Hagyjuk már ezt, hogy reális ön- ill. életkép. Mindenkinek az lesz a reális, amit otthon lát, és otthonról hoz. Amiben szocializálódik. Ha valakinek ez egy svábhegyi villa, 2 autóval és személyzettel, otthon léttel, mert nincsen szüksége a munkára, azt úgy sem fogod tudni meggyőzni arról, hogy neki bizony nincsen reális életképe. Dehogy nincsen! Csak éppen nekünk nem az. És ugyanez fordítva is igaz.

És nagyon egyetértek azzal, amit Fishyke írt, hogy kitartás nélkül és némi bevállalás nélkül soha nem lesz jobb semmi. Hogy miért nem mondták a szülők? Hogy mondták volna, amikor ők se tudták! Nekik természetes volt, hogy kikerülnek a suliból és lesz hol dolgozni. Nekik is új, ez az egész, egyelőre még mindenki tanulja. Viszont boldogulni, nem fogunk, ha nem teszünk érte semmit. Vagy csak nagyon keveset.

Tény az is, hogy sokan otthon ülve várják a sült galambot, mert diplomával a zsebükben derogál elmenni más helyre dolgozni. Más munkakörbe. Tudom, hogy nehéz, persze, hogy az. Viszont azért élünk, hogy akadályokba ütközzünk néha és azt le tudjuk küzdeni. Ha minket küzd le az élet, az azért elég ciki szerintem.

Igen, a motiváltság. De érdekes lenne megnézni azt is, hogy miért is vagyunk mindannyian motiválatlanok?

Na, ez nem akar üldözési mánia lenni, ne értsétek félre, de ha bekapcsolod a tv-t pl. akkor abból mi ömlik?

Tele van szennyel. Meg lehet nézni pl. a valóvilágot. És társait. Ezt sugározzák belénk. Azt, hogy a külsőségek mennyire számítanak. És a csillogás... De nincsen mögötte semmi, mert üres az egész...

Ha felcsapsz egy tini magazint, vagy egy olyan újságot, ami fiataloknak szól, akkor mi van abban? Mi van a férfi magazinokban?

Tovább mennék... Nem egy barátnőm, ismerősöm fiatal, csinos, komoly kapcsolatra vágyna, és egyszerűen nem találnak maguknak olyan pasit, amelyik normális lenne és nem csak 1-1 éjszakás valamire vágyna. Egyszerűen mindenki elkényelmesedett, és már mások az értékek. Illetve nincsenek is értékek...?

:( Nem lehet egyszerű neked, de kitartás:(

Látod, Te pont az ellenkezője vagy a cikkben leírtaknak, keményen megküzdöttél, hogy meglegyen a diploma, és mégis milyen nehéz minden...ez az ország hibája egyébként, hogy hiába teszünk meg bármit, mindenben hátráltatják az embert.

A pénz nem boldogít! Nos, ezt a mondást csak az hiszi el, akinek van. :) És ez jó. Nem a Velencei tóról vagy Szicíliáról van szó, szerintem.

Barátnőm 130 ezer forintból él a gyerekével úgy, hogy az albérlet 60 ezer + rezsi! Ezen felül kell még enniük is. Kb. 20-30 ezre marad kajára egy hónapban, de sajnos közben pereskedik is a volt urával, aki persze gyerektartás fizetése helyett havonta 1-2 pert a nyakába akaszt ezért-azért... Ugye, ha feljelentenek, akkor meg kell védened magadat valahogy, mert ha nem teszed, akkor téged büntetnek meg a bíróságon. De hogy védekezzél, ahhoz ügyvéd kell. És az ügyvéd pénz, nem kevés.

Barátnőmnek még szerencséje van, mert a szülei nyugdíjasok, így segítenek neki az ügyvédi költséget illetően. Nagyon idősek a szülei, öregek. Apukája nagyon beteg, és lehet, hogy hamarosan 24 órás ápolásra, felügyeletre szorul. Ezt a felügyeletet a felesége nem tudja ellátni, mert már ő is beteges, és nincsen ereje forgatni, segíteni neki. Tehát barátnőmnek kéne ezt a funkciót ellátni, de sajnos nem fog neki menni, mert a munkahelyéről nem léphet ki, nem kerülhet a gyerekével utcára. Talán lehetne lehetőség még az, hogy a gyerekkel a szoba konyhába költözik a papáékhoz?... Nem valami jó kilátások, nem?

Ápolót pedig nem fogadhat fel, mert az már megint, mennyi pénz? Akkor meg mit tesz? Beadja majd az apját az elfekvőbe, ahol megalázzák az embert, még akkor is, ha pénzeled a nővéreket és orvosokat...? Csakis a pénz miatt van problémája, mert ha lenne pénze, akkor ezek a kérdések nem lennének.

És nála nem az a kérdés, hogy hol nyaraljon, vagy hogy műkörme legyen-e. Ezek a dolgok már eszébe se jutnak. Örül, ha egyik hónapról a másikra tud rendesen számlákat befizetni. Mert élni kell.

Ezért a pénz igen is boldogít. A fontos az az, hogy meglegyenek az életedben azok az emberek, akikkel boldog vagy. A legfontosabb az egészség. Az egészséget pénzből nem veszed meg...

Viszont ha a mindennapi megélhetésed forog kockán, és lehet, hogy utcára fogsz kerülni, akkor jössz rá, hogy a pénz igenis boldogít, ugyanis létbiztonságot ad.

Édesanyám pl. 70 forintot keres. Nos, pontosan annyi a lakásnak a rezsije. És hidd el, marha boldogtalan emiatt. Egyenlőre nincsen gondja, mert tesóm dolgozik, és ad neki, illetve én is szoktam neki adni havonta, amennyit tudok, és soha nem megyek hozzá üres kézzel. De számára borzasztóan szar érzés, hogy nem tud minket támogatni, hanem még ránk is van szorulva.

Én mindig mondom neki, hogy ezt felejtse el, hiszen az anyám, felnevelt, és megtett értem mindent, ami tőle tellett, becsülettel. És azért vagyunk egy család, hogy mindenben segítsük egymást. Így nekem ez nem teher, bármennyit adnék neki... És igazából annak örülök ha minél tovább segíthetem... Ha értitek mire gondolok! :)

De őt pl. boldogítaná, ha nem lenne a gyerekeire szorulva 40 évesen. Nem a nyaralás miatt, hanem amiatt, hogy tudná, egymaga is megél a világban. És számra az a tudat, hogy nélkülünk éhen halna, az fáj.

Tavaly télen meghalt egy idős néni a házában vidéken, mert annyira nem volt pénze, hogy inkább ételre költött, mint fűtésre. :( És megfagyott egy éjszaka. Ezek nagyon szomorú dolgok.

Nem vagy rosszul bekötve, értelek, de sajnos ilyen világot élünk.

Szerintem a motiváltság hiánya a probléma, hogy ezek a fiatalok csak tengnek-lengnek, elvannak, mert nekik ez így kényelmes, hogy apuci-anyuci fizet mindent, és eszükben sincs változtatni rajta. Véleményem szerint itt nem a pénzről van szó, hanem azzal, hogy így kitolódik az iskolába járás (köszi, kredit rendszer), a fiatalok úgy érzik, biztonságban vannak a suli berkein belül, és sokkal kényelmesebb, mint állást keresni és külön költözni. Járnak inkább egy szakra 10 évig, mert nem képesek felnőni, és belátni, hogy az idő csak múlik és így soha semmi nem lesz belőlük. Inkább bulizgatnak 30 évesen is, úgy, mint 20 évesen, és csücsülnek otthon munkanélkülin, mert keresni is túl "depisek"...

Én 3 éve végeztem, rohadtul nem akartam Pestre költözni, de idejöttem, mert tudtam, hogy csak itt van esély állást találni. És nicsak, találtam is, mert minden reggel leültem a gép elé és végignéztem a hirdetéseket, kb. 100 jelentkezést küldtem el, és vagy 25 interjún voltam másfél hónap alatt. Nem mondom, hogy álom munka volt, mégcsak nem is vág a szakmámba, de 8 hónap múlva feljebb jutottam, mert látták rajtam, hogy fejlődőképes vagyok. Ezt csak így lehet. Elhatározni és kitartani.

Sziasztok!

A cikkhez annyi a hozzáfűznivalóm, hogy lehet, hogy van némi valóságalapja, de a dolgok korántsem ilyen egyszerűek...

Az én történetem dióhéjban: 28 éves vagyok, közgazdász diplomával... 10 éves munkaviszonyom van, a diplomát is munka mellett csináltam, mert a szüleim nem tudták volna fizetni, úgyhogy magamnak kellett megoldanom. Jelenleg könyvelőként dolgozom egy mezőgazdasággal foglalkozó cégnél - minimálbérért (70 ezer Ft-ért...). Anyukámmal élek (apám meghalt 10 éve), aki nemrég lett nyugdíjas (40 évnyi munkájáért kap 60 ezer Ft nyugdíjat), szóval ki lehet számolni, hogy ez mennyire elég... Folyamatosan próbálkozok más munkát találni - sikertelenül, mert a pályázataimat rendre azzal küldik vissza, hogy pont annyi idős vagyok, hogy biztosan gyereket akarok... Igazából kimehetnék külföldre is dolgozni, vagy Pestre, vagy akárhova, de akkor anyukám mégis miből fizetne mindent tök egyedül? Persze a munkáltatóknak hiába is mondom, hogy közel sem vagyok olyan helyzetben, hogy gyereket vállalhatnék, mert ennyi pénz jó, ha épp elég a megélhetésre, másrészt még egy jó darabig nincs is kivel... Ugyanis 2 éve férjhez mentem naivan, hogy majd minden szép és jó lesz, aztán 1 év után se szó, se beszéd, fogta magát és otthagyott a kedves férjem... Ugyan azóta van új párom, de vele még nagyon friss a dolog ahhoz, hogy ilyesmiről gondolkozhatnék, aztán meg már nem sokára tényleg idős leszek már mindenhez és nincs előrelépés semmiben...

Szóval a mondandóm lényege, hogy én pl. nagyon is tudom, hogy mit szeretnék (munkahelyet, ahol fizetnek, családot, külön lakást, stb.), de ha egyszer nem megy, akkor mégis mit lehet tenni???

Kemény munkával bizonyos szektrokban egészen sokra lehet menni itthon is.

ezekhez az állásokhoz persze olyan tudás, felkészültség és ismeret kell, ami nem adatik meg mindenkinek, illetve nem mindenki hajlandó tenni érte.

Ennyi.

nagyon jól tudom hogy nem erről szól, de ha már ezt emlegetted...

TUDOM :D

az előző példám pedig a reális életképről szólt, és megmondom őszintén

egyetértek magammal :D :D

Persze másokkal is mert jókat írnak.

Minden embernek más és más a rálátása az életre és mást akarunk. Épp ezért nem kötelezhetünk senkit az általunk elképzelt vagy bevált életformára.Ezen kár is vitatkozni. A pénz nem minden, de a hiánya elég kellemetlen:D. Próbálunk boldogulni és úgy ahogy és ahol lehet. Ismerek olyan fiatalt aki 18 éves kora óta dolgozik, egyedül él de még soha nem volt annyi pénze, hogy el tudott volna menni nyaralni. És nem panaszkodik. Most 25 éves.

Vannak szerencsés és kevésbé szerencsés emberek, de sem kioktatni , sem irigykedni nem szabadna.Élni és élni hagyni:).

magunknak reálisak.

a reális önkép pedig valóban más, én azt mondom hogy van reális önképem, mert mondjuk nemvagyok sovány és nem hordok miniszoknyát...

ez reális önkép.

( sok ilyet láttam, és bevallom őszintén hát...ezekben az esetekben nem tudom elhinni, hogy nem zavarja az illetőt a kilógó hasa.. ) :S