Férjem és a gyereke (beszélgetés)

Nekem tisztára úgy tűnik,mint egy marionett bábú!

Egyszer mondaná meg a férjem hogy mikor mit tehetek....

Nekem simán összeáll. Ráadásul a topicindító ezeket nem mint negatívumokat sorolta fel, szerinte az együtt járunk wécére, kiszolgálom, engedéllyel mosok hajat teljesen érthető, nincs vele semmi baj. Páran kezdtük a pasit pszichopatázni, nem ő. Ő ezeket elfogadja, sőt, már igényli is.

Nekem a bántalmazó kapcsolat sablonja ugrott be az egészről. Ha igaz, a csajnak menekülnie kéne minél előbb, mert nagyon meg fogja szívni.

megtalaltam az idezetet; sajnos nem vagyok Muller Peter;

"Áldozatot az ember mindig olyan valamiért vagy valakiért hoz,

amibe vagy akibe "szerelmes". Ezért észre sem veszi, hogy áldozat.

Ez így van. Egy anya nem tudja, hogy áldozatot hoz a gyerekéért.

Egész nap, egész éjjel, egész évben, egész életében mást sem tesz,

minthogy mindenét odaadja érte - de nem tudja, hogy ez áldozat.

És amikor viszed a gyógyszert a beteg férjednek, és reggeltől estig dolgozol,

hogy meg tudjatok élni, valahogy - nem tudod, hogy ez áldozat.

Ha éjjel-nappal tanulsz, mert valamire akarod vinni az életben -

nem tudod, hogy ez áldozat.

Amikor lőnek, és odaugrasz a szerelmed elé, hogy téged érjen a golyó s ne őt -

nem tudod, hogy áldozat.

Ha már tudod, hogy áldozatot hozol, akkor már nem szereted igazán... sem őt,

sem a gyerekedet, sem azt, amit tanulsz, sem a családodat...

akkor már csikorogva működik az egész.

Nyögni persze szabad, gyakran jogos is, de ha nincs benned szeretet, nehéz csinálni. Mindent. Akkor élni is nehéz."

Müller Péter

én megrekedtem a sztoriban az együtt járunk vécére résznél :))))) felesben ülnek rá, vagy az egyik fogja a másik kezét, míg nyom?

egyébként az nem válási ok, hogy valakit nem nyalhatok végig havi egy napot, mert ott a gyerek. hogy a sztoriban a pasi végül egy pszichopata lett, aki a gyereken szexel és megtiltja a hajmosást, az számomra nem hihető :)

Pszichopata pasi, manipulálható nő, és meg is van.

Lehet, hogy a topicindító hazudik, de sajnos maga a helyzet simán elképzelhető.

Arra leszek kíváncsi, ír-e még, hogy mi lett mikor költözni akart.

baj van az anyossal, a ferjjel, a gyerekkel...

valami nagyon nem koser;

Mégis miből gondolod hogy a feleségnek kötelessége mindenben kiszolgálni a férjét??Nekem férjem van nem URAM!!!!Rám kifejezetten rámszól ha csak sima utcaiba mennék valahova,hogy rittyentsem ki magam inkább,mert büszke szeretne lenni!!Egyszer nem töltöttem ki a sörét,nem vagyok én senki cselédje!!

Ébredj fel!!Ez nem élet!

Az én páromnak is van egy 12 éves kislánya. nem volt könnyű megszokni a dolgot,de én mondjuk teljesen másképp látom a helyzetet.

Keveset vannak együtt, így teljesen természetes, hogy amikor velünk van, vele foglakozik. Most nyári szünet van, többet van nálunk, jön velünk a nyaralásra, sőt, lesz hogy ketten mennek le a Balcsira hétvégére.

Én örülök annak, hogy a párom a válás ellenére foglalkozik, törődik, kényezteti a gyerekét.

Ha nem így lenne, csalódnék benne, mint emberben.

Igen, ő az első az életében, aztán jövök én. DE ez így normális!! Egy gyerekre nem lehet féltékenynek lenni!!!

Nálunk egyetlen zavaró tényező, hogy a gyerek az apjával alszik. Így mondjuk a nyaralás alatt én külön szobában alszom, vagy én alszom a gyerekkel és apja külön. Ezt nehezebb lenyelni, de nem szólok érte.

Akár az is lehet :)

Off: Meg kéne csinálni a magyar horoszkópot, őshonos állatfajtákkal, szerintem hülyére keresnénk magunkat pl. a kurucon hirdetve.

nagy baj van, ha a dontes aldozat;

vagy teszek valamit onkent es dalolva szeretetbol kettonkert, vagy meghunyaszkodik valamelyik;

es a dontesemet nem emlegetem szemrehanyaskent;

Nem tudom, másnak is feltűnt-e ez a hsz-ed, de az elején azt írtad, minden happy köztetek, azt leszámítva, hogy amikor közönség is van, te több nyilvános nyali-falit, figyelmet igényelnél. Viszont, amit itt leírtál, ezek szerinte akkor sincs ez, ha kettesben vagytok, szóval kezd zavaros lenni, ezek szerint ilyenkor is hanyagol, nemcsak társaságban.

Hmmm, lekoptat, mert neki neteznie kell, frankó...

A történetben minden igaz. Nem találtam ki.

És nem tudom már hányszor írtam le, hogy ez a probléma, hogy ilyenkor amikor egyedül vagyunk így viselkedik, amikor meg ott van a gyerek, abszolút nem érdeklem, mintha nem is lennék... mintha megszűntem volna létezni... majd mikor visszaadja az anyjának ott folytatja, ahol abbahagytam és ezt nem értem, ha ennyire szeret, mint amennyire mondja és mutatja, akkor hogy bírja ki, hogy két napig rám sem bagózik????

De ki beszélt itt válásról?

Azt írtam, hogy mindketten hibásak vagyunk, és elköltözöm, de egyenlőre nem adom be a válást. És talán a külön töltött idő ráébreszt mindkettőnket arra, hogy mit kéne csinálnunk. Mert, ha mindig csak mondom, hogy ez lesz vagy lesz, közben pedig semmi nem történik, akkor kiröhög, hogy na a hülye mondja csak a magáét, úgy sem lép semmit... Úgyis fordul kettőt és elfelejt mindent...

Ha nem keres és nem érdeklődik utánam, akkor pedig mi más választásom van???

Igen, szeretem, mindennél jobban, de én sem tudok engedni, ő sem tud engedni. Macska- egér játszmát játszunk.

Nem azt vontam kétségbe, hogy vannak ilyen emberek. Sajnos nagyon jól tudom, hogy léteznek.

De a fórumindító története, attól még sántít.