Férjem és a gyereke (beszélgetős fórum)

de ezzel mindenki így van, hogy addig szép és jó, míg a másik úgy viselkedik, ami jólesik neki :) te is biztosan másképp viselkedsz vele, ha valami nem tetszik vagy bánt

lehet, hogy pont azért passzol le otthon, mert nemnormális módon viselkedsz a gyerek jelenlétében és követelőzöl meg hisztériázol ugye, amit itt is leírtál

Medve Apám.................. :/

Eszter!

Te nem vagy normális!

Bocs, fel kell nyitnom a szemedet, mert nem te vagy neki az atyauristen, meg akkor sem, ha a gyerek nincs, hiszen lam, hazassagi szerzodes, stb. Te tobbet adsz bele a kozosbe, ahogy irod, de nem illet meg semmi a kozosbol... Ez nem gondoskodas a reszerol, anyagi reszrol egyaltalan nem. Van eletbiztositasa, ami teged ilketne, ha o meghal? Van vegrendelet, amiben te orokolsz utana mindent? Milyen atyauristenseg ez?

Talan ezek az okok sokkal nyomosabbak, nem a gyerek a gond, hanem meg egy sorozat mas dolog.

Éppen ezért nem értem én sem.

Mert a tenyerén hordozz, igaz addig,amíg azt csinálom, ami neki tetszik és ami neki jó. De ha ellenkezem, akkor megváltozik, nem beszél velem, elmegy... én meg olyan vagyok, hogy fordulok kettőt és megbocsájtok, elfelejtem és megy minden a régi kerékvágásba... a tenyéren hordozás, a hízelgés, a szeretgetés...

Te egy végtelenül önző emberke vagy! Jobban örülnél annak, ha a férjed nem is törődne az első házasságából származó gyerekével? Nehezményezed, hogy nem veled foglalkozik mikor hazajöttök, és hogy a szülei megkértek ne csüng rajta és ne ülj az ölébe. Ezt normális embernek mondani sem kellene. Szerintem felnőtt emberek mások társaságában nem nyalják-falják folyton egymást. Te olyan vagy, mint a ragadvány (már ha tudod hogy mi az). Az egy szúrós növény, ami belekapaszkodik az ember ruhájába,és nem lehet tőle megszabadulni. Nem szabad ilyen szinten rátelepedni a másikra! Folyton azt hangoztatod, hogy te mennyit teszel a kapcsolatodért, csak éppen azt az egyet nem adod meg a férjednek, ami neki nagyon fontos lenne, hogy elfogadod a gyermekét. De hiszen tudtad, hogy gyereke van, és akkor nem érdekelt. Én szülőként azt mondom, hogy ha válás után új kapcsolatot kezd az ember, akkor is első a gyerek marad. Ha a párom nem fogadja el, akkor pá! Akármennyire is szeretem, sose lesz elsőbb, mint a fiam/lányom. Ha te ezt várod el, akkor nagyon nagy baj van az értékrendedben. A fórum nyitásakor nem írtad le a férjed rossz tulajdonságait, csak miután elkezdted kapni a dorgálásokat. Ezek után hivatkozni a féltékenységére és a szabadságod korlátozására, kicsit úgy tűnik, mintha saját magadat mosdatnád. Persze nyilván a férjed se hiba nélküli ember, de ha téged elvisel, akkor olyan nagyon rossz nem lehet.

Ha te akarod ezt a házasságot, akkor nagyon meg kell változnod.

Mert kizár téged a szituból a hozzáállásod vagy hozzá nem értésed miatt. Amiben ő is segíthetne neked, hogy könnyebben alkalmazkodj, és ez figyelem nélkül megint gáz. Kérdezd meg hogyan tudod elégedetté tenni, mit vár.

Azért fontos neked is beleadni amit tudsz, hogy tanulj belőle, plusz tiszta lelkiismerettel szállj ki a dologból.

Még egyszer írom, ha te mégis képtelen vagy őt/őket így elfogadni, akkor ismerd fel, hogy neked márpedig más igényeid vannak és ez neked nem kell. Így legalábbis. Lehet a gyereknevelési elveivel van nagy gondod?

Látod, ha ezt így írod le, már nem is vagy ellenszenves! Így érthető, hogy fáj. De te nem ezt emelted ki, hanem, hogy mennyire gyűlölöd azt a gyereket, aki tulajdonképpen miről tehet? SEMMIRŐL!

Nézd! Nekem rengeteget utazik a férjem a munkájából adódóan. Örülnék, ha a hónap 28 napján a miénk lenne, de megértem, hogy mennie kell. Próbáld meg te is úgy felfogni a dolgot, hogy az életed 93 %-át vele töltöd. Egyet minden további nélkül megígérhetek! Ha lesz közös gyereketek, ez biztos, hogy meg fog változni! :) De kérlek, ne ezért szülj gyereket!

Te ha hazajöttök nem látogatod meg a szüleidet? Én örülnék annak a havi 2 nap szabadságnak, amikor a férjemen kívül más, számomra fontos emberekkel találkozhatok.

Amit írtál az elsőben, hogy még wc-re is együtt mentek, az komoly? Mik vagytok ti, sziámi ikrek?

Nem fogadod el a férjed. Része a gyermeke. Ha szeretnéd átéreznéd a fájdalmát, már nem is lenne gond.

Eleve abból a helyzetből indultál, hogy mi mindent megteszel, csak hogy vele lehess. Ha a behódolást választottad, akkor ez így is marad. Ha behódolsz, vállalod, hogy megtanulsz más értékrend szerint élni. De ha mégsem megy, akkor szembe kell nézni azzal, hogy képtelen vagy ezzel azonosulni. A férjed változni nem fog legfeljebb szeretlek is meg nem is kapcsolat lesz belőle, ha erőszakoskodsz. Akárhogy is nézzük, ő diktál. Mert ő annyit ad és úgy, hogy te a fájdalom ellenére tűrsz. És az ember lányának is van büszkesége. Az egészben ilyenkor az a legrosszabb, mikor érzed, hogy te nem tudsz ennyit nyújtani (lelki sérülés miatt), szeretetből, érdeklődésből, megértésből.

Rengeteget kell fejlődni egy nőnek, ha fel akar érni arra a szintre, hogy a férfitől azt kapja amit vár anélkül, hogy ezt a kapcsolatra menne. Ahhoz adnod is kéne értéket, pl. hogy kellemesen töltöd az időt gyermekével, segítesz nevelni.

De ha a vele kettesben töltött időben téged nem kérdez semmiről, látványosan unja, ha beszélsz, és csak a saját dolgairól fecseg folyton, hogy érzelmileg neki mi bánata van, akkor jobban jársz, ha hanyagolod. Lehet bánata, de keressen mást arra, hogy fájdalomcsillapító legyen.

Bár ez azért is lehet, mert ilyen a hozzáállásod.

Először tehát illeszd bele magad a világába, ha ezek után sem kapod meg azt a figyelmet, akkor otthagyod.

Ne mártírkodj, a szabadideje 90%át veled tölti és te féltékenykedsz arra a picire ami a szegény gyereknek jut havonta egyszer!

Másrészt nem látom, hogy te milyen áldozatot hoztál érte már az elején is, hiszen ha szerelmes voltál, a saját szükségleteidet követted, ezért hagytad ott a régi kapcsolatodat. Nem olyannal jöttél össze, akit utáltál és miatta otthagytál valakit, akit szerettél, hanem fordítva. Márpedi ez nem áldozat, mindössze követted a vágyaidat.

A beteges féltékenységedet kezeltetném, mert nem látod, hogy ez nem normális. Körülötted mindenki utálatos és önző, csak te nem, gondolod te. De nem veszed észre, hogy ebben a kontesztusban te mennyire utálatos és önző vagy. Ferde tükörrel látod a világot.

Elrontottad az elején, mikor féltékeny voltál a gyerekre.Nagyon bután viselkedtél; ahelyett, hogy szeretted volna a gyereket, amivel magadat is jobban megszerettetted volna a férfivel.

Te taszítottad egyre messzebb magadtól azzal, ahogy a gyerek miatt viselkedtél.:(

Hány éves a gyerek?

S mit nem lehet szeretni , elviselni egy gyereken, -nem is veletek él.

Nem értelek.

Nem volt gond a gyerek. Nagyon szerettem, sokat játszottam vele, sőt többet, mint az apja. Én voltam az, aki leült vele társasozni, kártyázni, rajzolni, addig amíg apuka aludt mellettünk, névnapi, szülinapi ajándékokat én vettem (saját pénzből) a tortát én intéztem.. majd a vége az lett, hogy minden apától van, holott én jártam utána dolgoknak és én fizettem. Annyit legalább mondhatott volna, hogy TŐLÜNK van.

Az első gond akkor kezdődött, amikor kértem, hogy most már jó lenne, ha kettesben is eltöltenénk egy kis időt, de erre nem volt hajlandó. Most őszintén ez olyan nagy bűn, ha friss kapcsolatban vágyik valaki arra is, hogy külön töltsenek ketteseben egy kis időt?

A harmadik pedig az, amikor kiköltöztem hozzá és mentünk haza. Én úgy gondoltam és elnézést, de még most is úgy gondolom, hogy ha valaki egy párt alkot, akkor az egy pár akkor is, amikor otthon vannak, még akkor is ha csak ritkán és ott van a gyerek. Nem tartom fairnek, hogy mivel mi itt kint együtt vagyunk, ezért ha haza utazunk, akkor én ne legyek a férjem mellett, hanem maradjak otthon a szüleimmel, majd ha indulunk vissza, akkor vegyen fel a ház előtt... Mondhat itt bárki bármit, ezt akkor is így érzem. És semmi probléma nem lett volna, ha akkor ezzel nem állnak elém és nem vágják a fejemhez és nem éreztetik velem, hogy egy fölösleges púp vagyok...

Én nem hiszem, hogy ez a férfi ilyen lenne. Már maga az a tény, hogy a gyerekéhez ragaszkodik, - pedig a legtöbb férfi valóban úgy dobja el a kapcsolatot a gyerekével, mint a piszkos alsóneműjét, ezt valaki jól megfogalmazta,- sem ezt mutatja. De emberből vagyok, én is tévedhetek.

Még annyit azért hozzátennék, illetve megkérdeznék, hogy a férj ezen rossz tulajdonságai az egyébként terjedelmes fórumindító hozzászólásból miért maradt ki?