Férjem és a gyereke (beszélgetős fórum)

Én megértem azt, hogy féltékeny, hogy nem akarja, hogy jól nézzek ki, mert ott van a veszélye annak, hogy másnak is megtetszem, az első felesége pedig a házasságuk elején, gyerek mellett csalta meg és lépett le.

Éppen ezért, hogy bebizonyítsam neki, tényleg szeretem, más nem érdekel, csak ő van nekem nem öltözöm úgy, mint korábban.

Erőltette a házassági szerződést is, amit megint csak megértek, hisz neki van háza, amiért megdolgozott, amiért nyögi a hitelt és amiből egyszer már kisemmizték. Erre is mondtam, hogy jó, írjunk a házról papírt, bár nekem nem kell és nem is fog kelleni SOHA! És ami külön vagyon volt a házasság előtt, az a házasság alatt is az lesz és az is marad... Bár hozzáteszem azért azt, hogy közvetve valamilyen szinten bele megy az én pénzem is, hiszen a közösbe, ételre, italra, "szórakásra" én többet adok bele, hogy ő fizetni tudja a hitelt, gyerektartást + megtakarítást, amihez ugye megint csak semmi közöm nincs...

Abból, amit leírsz, nem a gyerek-probléma a legfontosabb a házasságodban. Hanem az elnyomás. Ha jól érzed magad benne, no prob, de ha nem (márpedig nem), akkor ezen bizony változtatni kell, mert a szerelmed el fog múlni, és ezek a dolgai akkor már idegesíteni fognak.

Beszélned kell vele. Hogy te neki akarsz tetszeni, meg magadnak, és fontos hogy jól érezd magad a bőrödben, hogy Ő csinosnak lásson, hogy másokkal is találkozz. Ha nem bízik, akkor el fog veszíteni.

Kitöltöm a sörét:-)))

Miért tartanák gonosznak? Én személy szerint inkább sajnállak egy picit, hogy ilyen gondolatokkal mérgezed magad.

Próbálj annak örülni, hogy milyen jó apa, próbálj abba belegondolni, hogy milyen jó lesz, ha a ti gyereketekkel is így fog viselkedni. Gondolj bele, ha le se tojná a gyerekét, mire számíthatnál, ha születne közös és netán elválnátok?

Egyébként én teljesen megértelek, én sem kezdtem soha gyerekes pasival. De ha már egyszer így alakult, neked kell megszokni (vagy megszökni).

és mit szeretsz benne???

Rövid jellemzésében nem sok szeretnivalót találok benne....

Akár mennyire is gonosznak tartotok, nem vagyok az, sem pedig számító p*icsa.

Igen, dolgozom. Számomra elég megalázó munkát végzek, de dolgozok. Sőt, még többet is adok bele a közösbe,pedig jóval kevesebbet keresek, mint ő, de neki hitele van, gyerektartása van...

Mellette pedig ellátom rendesen a házi munkát is, ami egy feleség dolga. Főzök, sütök, mosok, vasalok, takarítok... mire haza ér a munkából megmelegítem az ételt, hogy azzal se kelljen bajlódnia, majd elpakolok előle, elmosogatok, kitöltöm a sörét és soroljam még? Tényleg mindent megteszek neki...

De miért hagyod ezt?

Ringbe szállhatnál....!

Rakhatsz rá többet is, mert persze, hogy másképp látja a dolgot.

Egy férjes nő már ne sminkelje magát, ne csináltassa meg a haját, ne öltözködjön csinosan, mert ha mindezt megcsinálja, akkor biztos másnak akar tetszeni...

A barátnők, meg csak barátnők számára, nem fontosak. Holott mondtam, neki gyereke van, nekem meg barátnőim, akik már 20 éve mellettem vannak. Nézhetnénk úgy is, hogy ugyanaz, de szerinte mégsem ugyanaz. Neki joga van a gyerekkel lennie, nekem nincs jogom a barátnőkhöz...

Ajaj:-(

Verni szokott?

Te dolgozol végül is valamit vagy egy az egyben ő tart el?

Én is!

De lenne rá egy ezresem,hogy másképp látja a dolgokat!

Végül is a féltékenység közös...

És egye meg azt, amit főzött. :)

Eszem rendesen...

Jézusom!

Milyen kapcsolat/házasság ez?

Szívesen kint maradnék arra a hétvégére, de nem engedi, mert mi van akkor, ha megtetszik nekem valaki az idő alatt, amíg ő nincs mellettem???

Barátnőkkel is szívesen mennék erre- arra, de azt sem engedi, mert mi van akkor ha velük vagyok és találkozok egy másik férfival, aki megtetszik...

De elfogadtam, hogy ő ilyen, olyan vagyok, amilyennek látni szeretne, szürke, befásult egér, pedig korábban csinos és igényes voltam, de nem akarta, hogy úgy menjek az utcára, mint korábban. Ő ilyen, elfogadtam, és ha neki ez kell, akkor megkapja tőlem. És ha így nézzük, akkor nem csak én vagyok a gonosz és az önző...

Nem sminkelem magam, mert nem szereti, nem lakkozom a körmöm, mert nem szereti, nem húzok már csinos ruhákat, mert nem szereti, akkor mosok hajat, amikor "megengedi" és még sorolhatnám...

Tudom, az önzőség mellett még buta is vagyok...

Szia!

Nemhiába írtad azt, hogy neked a gyerekes férfi tabu... Ehhez kellett volna tartanod magad, hiszen annyira egyértelmű, hogy képtelen vagy megosztozni a szereteten. Fogadjunk, hogy nincs testvéred?:-)

Eléggé hihetetlen, hogy havi 1 hétvégét nem tudsz engedélyezni neki. A szüleidet, barátaidat emlegeted, miért nem töltöd velük azt a havi egy hétvégét?

A hiba a te készülékedben van, talán pszichológus tudna segíteni.

Debruyne megírt mindent, amit meg lehet. Ha meg akarod tartani, el kell fogadnod, így, a puttonyával együtt. Szerintem értékelned kellene, hogy jó ember a férjed, és attól, hogy elvált a gyerek anyjától, nem hagyta el a gyerekét, úgy, ahogy rengeteg más férfi(? vagy inkább aljadék) teszi ezt.

Én a helyedben, ha hosszútávra terveztek, megpróbálnék valami kapcsolatot kiépíteni a gyerekkel, hogy mondjuk téged is szeressen, te is szeresd egy kicsit, hisz ú a férjed életének a része, és az is lesz mindig, ezen nem tudsz, és nem is kell változtatni.

Az itthoni hétvégékre meg jó ötlet, hogy te menj a magad útján, barátnőzz, találkozz a családoddal, és ő is így láthatja a szeretett gyermekét.

odáig olvastam hogy nem lenne semmi baj ha nem lenne a gyerek... tovább nem megy.

a baj forrása nem a gyerek, hanem a fejedben van.

te miért nem tudsz két napot havonta nyugiban nekik adni, te maradj kint addig, vagy menj anyádékhoz, főleg ha hánysz is tőle.

bele fogsz betegedni. most 30napból 28 a tied, 2 a gyereké nemhogy örülnél a 28nak, hanem a kettő miatt keseregsz...

ki fogod csinálni magad, aztán meg a kapcsolatot is, és nem lesz majd egy napod se vele.

nem kioktatlak, inkább csak megprobálom felnyitni a szemed, ha így folytatod még el is hagy.

ha szereted akkor valahogy próbálj meg uralkodni magadon, találj ki más programot magadnak az egyik közös hétvégére, barátnőzés, vagy wellness vagy bármi, lehet ha nem látod közelről akkor nem bántana ennyire.

mi lenne ha csak kéthavonta lennél együtt vele és a gyerekkel, kéthavonta meg a szüleiddel.

így már csak 12 gyerekes napod lenne az évben.

egyszer neked is lesz tőle babád, ha elváltok esetleg te is szeretnéd hogy havi két napot legalább jöjjön a gyerekéhez, nem?

nem szeret attól kevésbé hidd el, sőt ha engeded neki, attól fog jobban becsülni

kitartást és tegyél rendet a fejedben, ne engedd hogy eluralkodjon rajtad a zöld szemű szörny:D