Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Szex & Psziché fórumok » Férfiak mennyire könnyen fogadják el más gyermekét? fórum

Férfiak mennyire könnyen fogadják el más gyermekét? (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6
161. 5e1b581a2e (válaszként erre: 158. - c130f7eb3b)
2011. jún. 12. 09:27

A fogadatlan prókátorok is teljesértékű hoxatagok és abszolút joguk van hsz.-t küldeni,privit-t küldeni,véleményt formálni,gondolkodni és érezni és csatlakozni ahova,ahogy és amikor nekik tetszik!Az egész hoxa egy nagy magánvélemény-osztás,ha nem vetted volna észre!

Most sajnálod?Már az első tiltakozásra kellett volna ezt tenned,de minimum akkor,amikor priviben is figyelmeztetve lettél,hogy mekkorát mellélőttél!

160. 4fb42254b6 (válaszként erre: 159. - Várhegyi Márton)
2011. jún. 11. 23:44

Figyelj Márton!

Te még fiatal vagy és naiv:)

Itt nem kell bizonygatni semmit!

159. Várhegyi Márton (válaszként erre: 158. - c130f7eb3b)
2011. jún. 11. 19:00

Nem miattad tettem föl a képet, hanem mert így láthatja a többi fórumozó, mekkora bakot lőttél azzal, hogy azt állítottad, hazudok.


A "komoly kételyeidet" - amiknek megalapozottsága abban merült ki, hogy mégis hogy van időm vizsgaidőszakban fórumozni - biztos igazságként adtad elő ("Ha ez a fiú valóban az lenne, akinek hiszi és kiadja magát[...]").

Így jár az, aki nem tudja, mennyi bizonyíték alapján mondhat ítéletet.

158. c130f7eb3b (válaszként erre: 157. - Várhegyi Márton)
2011. jún. 11. 18:23

Nem áll szándékomban feléleszteni ójra ezt a vitát, de mivel nyilvánosan írtál, nem hagyom válasz nélkül a hsz-ed. A megnyilvánulásaid alapján komoly kételyeim támadtak, amiket most eloszlattál. Kívánom, hogy jó és sikeres orvos legyen belőled, és jó tanácsként, kérlek fogadd el tőlem, hogy a szakmai tudásod mellett azért vedd számba az emberi tényezőket is. Nem lehet mindent a tudomány oldaláról megközelíteni... Sajnálom, ha megbántottalak.

Részemről ezt a nyilvános vitát lezárom, a fogadatlan prókátorok pedig kíméljenek meg a magánvéleményüktől!

157. Várhegyi Márton (válaszként erre: 128. - c130f7eb3b)
2011. jún. 11. 17:56

"Ha ez a fiú valóban az lenne, akinek hiszi és kiadja magát, besz@rni se lenne most ideje, nemhogy itt okoskodni egész nap."


Ill. egy másik hozzászólásodból:

"Vagy nem is vagy orvostanhallgató?! :)))"


"A rólad készített diagnózisom a következő: messziről jött ember azt mond amit akar."


Kijózanítóul: [link]

156. Noarashi (válaszként erre: 154. - Anka71)
2011. jún. 7. 15:26
Elhiszem hogy nem lehet/ett könnyű. A 13-14 amúgy is olyan kor amikor az ember gyereke a saját édes szüleivel is harcban áll. hát még egy mostohával aki a szemükben sokszor csak az aki elvette aput, vagy pótolni akarja anyut.
155. c130f7eb3b (válaszként erre: 152. - Noarashi)
2011. jún. 7. 14:58
Bizony, ez sokemberes játszma. :( Volt egy fiatal, özvegy főbérlőm, aki csak titokban találkozhatott a barátjával, mert a 14 éves fia olyan cirkuszt rendezett, hogy nem mert miatta kockáztatni. Pedig a férfi két kamasz fiúval együtt is elfogadta volna nőt. :(
154. Anka71 (válaszként erre: 152. - Noarashi)
2011. jún. 7. 14:58

Ne is mondd:((

Én özvegy férfihoz mentem feleségül, volt két gyereke, 13 és 14 évesek. Utálatos, ellenséges volt mind a kettő, az első pillanattól kezdve.

Sokat szenvedtem miattuk, bevallom, én nem szeretem őket, az ítélkezzen, aki jobban helyt tudott volna állni ebben a szituban.

A férjem, ha panaszkodtam, volt, hogy azt mondta, ha nekem lenne első házasságból gyerekem, ő elfogadná és szeretné.

Könnyű ilyet mondani, két okból is: egyrészt, mert nekem nem volt első házasságból gyerek, másrészt pedig, az is az én gondom lett volna, ahogy az ő hülye kölykei is az én gondom voltak.


De tény, hogy a tesóm egyedülálló anya, és az új párja imádja, sajátjaként szereti a hugom fiát.

153. 92422a8764 (válaszként erre: 152. - Noarashi)
2011. jún. 7. 14:56
Ha nem akarsz az apja lenni ,nem nehéz elfogadtatni velük vagy vele magad :)Persze nem mentes az akadályoktól semmi sem:)
152. Noarashi (válaszként erre: 151. - c130f7eb3b)
2011. jún. 7. 14:50
Persze az sem mindegy, hogy az a gyerek hány éves. És még sok minden máson is múlik. Egy kisgyerek mindenképp érezheti úgy hogy elveszik anyut vagy aput. Gonosz mostoha stb...és a gyerekek azért eléggé undokok tudnak lenni, ha akarnak :)
2011. jún. 7. 14:20

Én úgy gondolom, hogy sok minden múlik a gyereken is. Pl. hogy mennyire fogadja el a szülője új boldogságát. Meg azon is, hogy az "elhagyott" szülő mit duruzsol a fülébe...

Véleményem szerint a férfiak könnyebb helyzetben vannak az elfogadással, mert a gyereknevelés "terhe" még a mai világban is a nőkre hárul.

150. e417245f24 (válaszként erre: 142. - jstefan)
2011. jún. 7. 10:38
Erre vannak köztes megoldások:ahol megoldható,nagyszülő is elviheti a gyereket,mikor nagyobbak,akkor már mennek önállóan,a lakásba nem muszáj beengedni a volt férjet.Az új partner meg szerintem vagy megbízik a választottjában,vagy ha nem,akkor gyerek nélkül is megette a fene az egészet.
149. Noarashi (válaszként erre: 147. - csajszika890721)
2011. jún. 7. 09:33
Hát igen, sokan nem úgy gondolnak egy gyermekre, hogy hát jaj de jó dolog is gyereket vállalni, hanem ÚRRRRRRRRRRRR ISTEEEEEEEEEEEEENN csak azt NEEEEEEEEEEEEEEEEE. És azért az sem mindegy, hogy ma kicsiny hazánkban, aki gyereket vállal, sanszos hogy hátrányosabb helyzetbe kerül, mint aki marad magának. Mármint anyagilag. Ma meg szinte mindenkinek az az első.
148. sitecom
2011. jún. 7. 09:32
férfi válogatja......
147. csajszika890721 (válaszként erre: 145. - Noarashi)
2011. jún. 7. 09:29
Van abban valami amit mondasz... Sokan vannak körülöttem akik 30 felett vannak és úgy élnek, viselkednek, mint a 18évesek... Szinte azt veszem észre, hogy felelőtlenek, csak saját magukkal foglalkoznak, minden héten szórakozni járnak, isznak nem is keveset. Persze nyugodtan el lehet menni, bár én nem vagyok az a típus, én alkoholt kb. 1 évbe 2-3szor iszom... (jó nagy szócsaták voltak itt, nem győztem visszaolvasni.:-))
2011. jún. 7. 09:21
Azt nem tudom, hogy elfogadta volna-e a férjem a gyereket ha az édesanyja én lettem volna, de mi a nővérem gyerekét neveltük és állíthatom hogy 100%-ban elfogadta.
145. Noarashi (válaszként erre: 143. - csajszika890721)
2011. jún. 7. 09:19

Talán nem is az összeköltözés a lényeg. Régen sem költöztek össze, és csak össze csiszolódtak. Csak régen még volt az emberben vmi olyasmi, hogy felelősség. Persze akkor is voltak hűtlen férjek, és mindent elnéző asszonyok.

A másik meg ma még egy 25-30 éves ember sem igazán felnőtt, mégha dolgozik is meg diplomája is van. LEgtöbb még keresi önmagát stb...meg anyu nyakán.

Azért akár 50 évvel ezelőtt is egy 18 éves fiú már férfi volt, tudta a dolgát, és felelősséget is bírt vállalni.

Ma hamar érünk testileg, de lelkileg nagyon későn.

Látom körülöttem a 38-40 éves független pasikat, úgy élnek bele a világba mintha 18 évesek lennének, és a családalapítás és egyebekről az a véleményük, hogy ráérnek még.

No eltértem a témától, elnézést.

144. csajszika890721 (válaszként erre: 118. - e417245f24)
2011. jún. 7. 09:17
Hát igen. Nem tudhat az ember semmit biztosan...A te helyzetedben akkor derült ki valami mikor terhes lettél, de sokaknál még a gyerek előtt kiderül, és úgy gondolkoznak sokan, nem baj, majd megváltozik, ha lesz gyerek megváltozik...
143. csajszika890721 (válaszként erre: 117. - 9b2ec94d64)
2011. jún. 7. 09:13
Egyetértek. Sajnos sokan vágnak bele meggondolatlanul a családalapításba, úgy hogy össze sincsenek költözve...Lakva ismerheti meg egymást két ember. Ez nagyon igaz...
142. jstefan (válaszként erre: 1. - Panka78)
2011. jún. 6. 20:39
Általában a gyermeket könnyen elfogadják. A gondok akkor kezdődnek amikor a gyermek édesapja a láthatás címén az anyukát is szeretné meglátogatni,és megszeretgetni az új apuka vagy férj lakásában.
141. c130f7eb3b (válaszként erre: 139. - Várhegyi Márton)
2011. jún. 6. 17:50
Nem, tényleg nem szabhatom meg, és nem is akarom, csak elmondtam a véleményem. Mindezek után azt javaslom, ezt a vitát itt zárjuk le, és ne terheljük a többieket a személyes problémáinkkal. Amennyiben még van ezzel kapcsolatban mondanivalód, azt intézzük el privátban, mert nem akarok visszaélni mások türelmével. :)
140. Várhegyi Márton (válaszként erre: 138. - c130f7eb3b)
2011. jún. 6. 17:43
A tudomány számomra nem álarc.
139. Várhegyi Márton (válaszként erre: 138. - c130f7eb3b)
2011. jún. 6. 17:42

Azt gondolom, hogy a topik témájánál maradtam (a rákos topikban is). Ha neked nem tetszik, hogy a tudomány is vizsgálja a topik által fölvetett kérdést, azon nem tudok segíteni.

Nem szabhatod meg, hogy ki és milyen megközelítéssel szólhat hozzá a témához.

138. c130f7eb3b (válaszként erre: 136. - Várhegyi Márton)
2011. jún. 6. 17:25

Még egyszer írok neked itt, és most valóban nem akarlak sértegetni!!! A problémám az, hogy vagytok néhányan, akik 1-1 jól beindult fórumon tudományos fejtegesékbe és vitákba bonyolódtok, és ezzel szétziláljátok a fórumot. Tudom, nem rossz szándékkal teszitek, de nézd csak meg a rákos fórumot, mennyien elmentek onnan, és pontosan ezért... ott már gyakorlatilag megszűnt a beszélgetés. :(

És itt is pl. sokkal szívesebben olvasnám a saját tapasztalataid a témáról, mert gyerekként, rokonként, szomszédként biztos van ilyen, nem pedig a genetikai meg mittomén milyen vonatkozásokat kellene feltétlenül ecsetelgetni, mert ez sokakat elriaszt!

Remélem, így már érted a felháborodásom, ami azonnal el fog múlni, ha a tudomány álarca mögül előbújva a saját arcod mutatod te is, mint mi, itt mindannyian. :)))

137. b486c9cf7d (válaszként erre: 128. - c130f7eb3b)
2011. jún. 6. 17:11
Ennek semmi koze a forum temajahoz.
136. Várhegyi Márton (válaszként erre: 133. - c130f7eb3b)
2011. jún. 6. 17:08

"Nem szidkozódok, hanem bírálok."


Mindegy, hogy te hogyan nevezed. Nem én írok olyanokat, hogy "Na idefigyelj, nagyokos!", és nem én akarok neked BNO-kódot (aki nem ismerné: [link] ).


Felőlem folytathatod ezt a viselkedést, nem veszem föl a sértegetéseidet, és nem én fogok a többi fórumozó szemében esni.

A "Rákosnak lenni, élni akarni!" c. topikban egy klassz fórumozónak ismertelek meg, sajnálom, hogy itt nem ezt látom.


"Egyébként ha jobban kinyitnád a szemed, látnád, hogy nem bújok a nicknév mögé!"


A honlapodon valóban fönt van a neved (Ládi Zsuzsa), bár kicsit keresni kellett (a bemutatkozás általában a menüoszlopok tetején szokott lenni, én először ott kerestem).

135. e417245f24 (válaszként erre: 132. - 9b2ec94d64)
2011. jún. 6. 16:10
Egy gyerek nem lehet ragasztó egy kapcsolatban.Sokszor jobban szenvednek,ha együtt maradnak a szülők a látszat kedvéért.Ha meg ölik is egymást,arról ne is beszéljünk!
134. 54840f0fce (válaszként erre: 131. - 54840f0fce)
2011. jún. 6. 16:08
Az jutott eszembe erről, amikor a cunami idején anyukának muszáj volt elengedni egyik gyermekét... Mit érezhetett...brrr...
133. c130f7eb3b (válaszként erre: 130. - Várhegyi Márton)
2011. jún. 6. 16:07
Nem szidkozódok, hanem bírálok. Az teljesen más. Egyébként ha jobban kinyitnád a szemed, látnád, hogy nem bújok a nicknév mögé!
132. 9b2ec94d64 (válaszként erre: 124. - e417245f24)
2011. jún. 6. 16:07

Igen mert a leányzónak kényelmes a jól kereső emberke. Ki nem állhatja, de már baba is van mert ugye hát az óra...

Ez nem egyedi eset,s mivel semmi sem kötelező nem értem miért jó ez.

1 2 3 4 5 6

Minden jog fenntartva © 2005-2018, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Sitemap | Facebook