Felháborodtam, mikor olvastam egy kutyás csoportban, hogy a... (beszélgetős fórum)

Ki nem ért és mit??

Azért, mert nem egyezik a véleményünk? Na és akkor mi van?

Nekem ez a véleményem, neked meg más. Ennyi!

Ezt nem értem.

Tudom hogy példát írtál de maradjunk a zoknis példánál.

Hogy van az (nem létezhez), hogy egy tulajdonképoen ragadozó állatot megtaníttotok arra hogy a fogai közé benyúlhattok (akár egy gyerek is akinek pedig a kis keze/csontjai ingerelhetik a harapásra mert könnyű préda), de arra nem tudjátok megtanítani hogy zoknit (bármit) ne vigyen el?

Na erről meséljetek.

Arra nem gondoltok hogy a kutya csak egy állat, más fajhoz tartozik még akkor is ha családtagként bántok vele? Ahogy az emberek között akadnak kítűnő nevelést kaptak ám mégis dührohamuk lehet, ugyanúgy az állatok között is.

Én csak olyan állatot vennék magamhoz akit egy rugással helyre tudok tenni ha megtámadná valamelyik szerettemet. Nekem az ember az első.

Megint csak a gyerekkoromra emlékszem vissza. Dédszüleimnek mindig volt kutyájuk, nem is egy, és általában elég nagytestűek. De soha nem volt abból gond. Pedig nem volt külön eligazítás sem nekünk, unokáknak, dédunokáknak, se a kutyának. Fociztunk, bújócskáztunk, sátrat építettünk az udvaron a kutya ügyet sem vetett ránk.

Persze tudtuk, hogy ne húzzuk a farkát, ne húzzuk a szőrét, ne rúgjunk bele. Illetve békén hagytuk, ha evett.

Ugyanakkor, biztos vagyok benne, ha bármelyikőnket a kutya megmorogta, megharapta volna játék közben, úgy hogy mi nem bántjuk, az addig lett volna ott házőrző.

Hagyd, nem értik. Kutya és kutya között óriási különbség van.

Ha lenne kutyánk és rámordulna a gyerekemre egyértelmű, hogy a kutyának menni kell.

Sokan agyontenyésztett, ösztönétől telejsen megfosztott kutyákból indulnak ki, bár nekem az ideggyenge kanapékutyákkal több rossz tapasztalatom van, mint a többivel.

Olyan fajtáknál ahol még erős a falkaösztön, ott bizony mindig lesz próbálkozás, hogy hogy jusson előrébb a falkában és előfordul, hogy a gyengébbekkel (gyerekek) kezdenek böllenkedni. Ne hasonlítsunk össze egy önmagában életképtelen bulldogot egy olyan északi fajtával, aki még mindig megélne a jég hátán vagy egy őrző-védő vagy vadászó ösztönt erősítve tenyésztett fajtával.

Én a nagyszüleim kuvasza mellett nőttem fel! Na ő egy önfejű, makacs kutya volt, de engem soha nem bántott, az udvaron simán kinn hagyhattak vele, ment be anyámhoz, húzta a szoknyáját, hogy jöjjön ki, amikor sírtam,mert lehömbölödtem a plédről. A bundájába kapaszkodva tanultam meg járni. Egyszer nagyapámat megharapta a karján elég csúnyán, nagyapám azt mondta, az ő hibája volt, mert úgy nyúlt a kutya felé, ahogy nem kellett volna.

Ilyen is van.

Egyetértek!

Igaz, hogy nem egy nagytestű vérebem van, csak egy idétlen francia bulldog, de bármikor benyúlhatok könyékig a tűhegyes fogai közé, ha pl elrohant a zoknimmal.

Sehogy, az ellen nincs gyógyír 😕

Nekem egy németjuhászom volt, akit irritált minden ami gurul. Volt hogy meglépett és a forgalomban megtámadott és lebontott egy autót, csak a szerencsén múlt hogy nem sérült meg senki.

Ha sétáltunk rákapott biciklire, még babakocsira is.

Mástól is hallottam már a fajtáról ezt.

Hiába foglalkoztam vele, járt suliba, a guruló dolgokat nem tudta elviselni.

Aztán egyetemre mentem, nem tudtam vele napi szinten foglalkozni és odaadtam egy őrző-védőnek, aki nem győzött hálálkodni, hogy ilyen okos, kitanított és gyönyörű kutyája még sosem volt. A kutyának is nagyon szimpatikus volt a pasas, így nem bántam egy percig sem. A fickó a tényeszetébe is bevonta a kutyát. Az első alomnál meghívott, hogy nézzem meg a kicsiket. Az a kutya akit én neveltem fel, akivel naponta legalább egyszer elmentünk futni/úszni, lefogott, nem engedett a kölykeihez, nem bántott de kilátásba helyezte, hogy ha közelítek baj lesz.

Ilyenek ezek.

Egy totyogó gyereknek magyarázd már el, hogy ne menjen közel a kutya kajás edényéhez, mert esetleg azt a kutya rossz néven veheti. Vagy ne markolja meg a kutya szőrét, úgy, mint esetenként az édesanyja haját.

Persze tudom, kutyával nem szabad soha egy kicsi gyereket egyedül hagyni az udvarban, de bármi előfordulhat, hogy az anyának, apának, testvérnek egy pillanatra más dolga akad.

Nehogy már attól kelljen félni, hogy a saját kutyám harapja meg a gyerekem.

Amelyik kutya egyszer is rámordul, legyen bármilyen ok is a gyerekre, annak nem lenne többet helye a portámon.

Én nem ítélem el az ilyet, mert nem tudni mi van a háttérben.

Anyuéknak volt egy óriás schnauzerük őrző-védőre kiképezve, kutyaiskolázva. Én voltam tizeneleje, mikor egy vékony pórázon vittem mindennap sétálni, húgom totyogós volt. Az a hatalmas állat úgy vigyázott húgomra hogy hihetetlen, óvatosan játszott vele. Aztán pár év múlva valami történt a kutyával. Ugyanúgy foglalkoztunk vele, ugyanazt a kaját kapta, nem változott semmi, de először húgommal szemben kezdett keménykedni, majd velem, aztán megtámadta anyámat, akiről nevelőapám lapáttal tudta csak leverni.

Állatorvost hívtunk, a korábban szófogadó kutyát meg se tudta közelíteni, boxon keresztül azonnal elaltatta. Azt mondta sajnos előfordulhat ez, megkattant, veszélyessé vált.

Nem csináltunk vele semmit másként mint korábban, idős korára valamiért befordult.

Nehogy a farok csóválja már a kutyát !

Azért csak legyen már több joga az embernek, mint az állatoknak.

Sajnos az unokáimat harapta már meg utcabeli kutya. Mindkettő súlyos traumaként élte meg a támadást. A kisebbikkel 3 éve történt az eset, azóta is retteg minden kutyától. Mindkét gyereket kerékpározás közben érte a támadás.

Nem tudom, hogy aki átélt hasonlót, az is ennyire lelkesen védi az állatok jogait ?

Többen is írtuk, hogy a gyereket úgy kell nevelni, illetve a kutyát is, hogy egymáshoz szokjanak! Soha nem az állat a hibás! Ha megfelelően foglalkozunk a kutyával, nem történik baj. Ha a gyerek rossz, menjen a háztól??

Jöhetnek a kövek, akkor is ez a véleményem!

Nehogy már egy gyerek, vagy a család bármely tagja ne menjen ki nyugodtan az udvarra, mert attól kell tartania, hogy a kutya megtámadja.

Az ilyen kutyának nincs helye a portán.

Biztos én sem tartanám meg tovább azt a kutyát, amelyik valamelyik családtagot megtámadja, azok közül, akikkel minden nap találkozik együtt él.

Az embernek ugyanakkor, ha gyerek van a háznál olyan kutyát kellene alapból választani, amelyik gyerek és emberbarát.