Félelmek a terhesség előtt, alatt (beszélgetés)
vááá, tiszta hülye vagyok. Én a második rész címét írtam le neked, még jó, hogy írtál. :) Az első rész a "Szeresd önmagad, és mindegy kivel élsz", erre gondoltam. A második részt még én sem olvastam, de állítólag az is nagyon jó, úgyhogy majd megveszem.
Be is raktam a webes kívánságlistámra, ha legközelebb könyvet rendelek, ezt is megrendelem. Találtam olyat is, hogy Szeresd önmagad és mindegy, kivel élsz. Ezt is olvastad?
Nekem is nagyon bejön. :)A combrésztől én is kikészülök, de hatásos, az biztos... Egyébként ha elolvasod azt a könyvet amit javasoltam,az tutira segít a súlygondjaidon is, nyugi. Ha pedig így eszel,és mozogni is szeretsz, akkor szerintem tényleg ne aggódj!:)
Én is szeretem, az összes nem terhes, kismamás DVD-je megvan. Brutál a csaj! :-) A combrész az ki tud készíteni.
Amúgy igyekszem már vagy két hete csak egészséges kajákat enni, nem is a fogyás a célja, hanem hogy egészségesebben étkezzek. Csomó gyümölcsöt, zöldséget, natúr joghurtot eszem, míg a fehérkenyeret, tésztát, krumplit száműztem. Remélem, nem leszek kívánós. :-D
Rékára tornáztam, szerintem nagyon jó a terhes DVD-je. Úgy módosítja a gyakorlatokat, hogy végigköveti a harmadokat, és egyre könnyít. Ha az első részt nehéznek találod, akkor csinálhatod a következő harmadét. Én nagyon is Rékára tornázok, csak most már nem a terhes verzióra, nekem nagyon bejön. Sok mindenkinek nem.
Ha hormonokkal tömnek, az azért más helyzet, mint egy terhesség. Az sem baj, ha az ember szeret enni, csak nem mindegy, hogy mit eszel. Sok mozgás, odafigyelés, ezzel kapcsolatban tényleg csak ezt a tanácsot tudom adni. De egyébként a barátnőm 30 kiló súlytöbblettel lett várandós, és egy dekát sem hízott a terhesség alatt. Ilyen is van... De ha ennyire félsz tőle, próbáld a súlyodat még a babavárás előtt csökkenteni. És normális, anyának való leányzó vagy, ezen tényleg ne aggódj! Hidd el, ezen rengeteg nő keresztül megy. Mindennek az az oka, hogy félünk a változásoktól. Attól, hogy felborul a megszokott életünk, és nem tudjuk milyen lesz utána. És valóban megváltozott az életem. De pozitív irányba! Semmi sem olyan már mint régen, vannak dolgok, amelyek eltűntek az életemből, de mivel a baba érkezésével megváltozott az életszemléletem, ez már nem is hiányoznak... Persze van sok negatívum is, idegeskedés, de mindez eltörpül, amikor magamhoz ölelem a kisfiamat. Ha ez nem így lenne, akkor mindenki csak egy gyereket vállalna, és azt mondaná: soha többet. :)
Jaj, hogy milyen édes a kisfiad! :-) Egy tünemény.
Jártál valahová, vagy DVD-t vettél? Tudsz valami jó DVD-t? Én RRéka tornáira szoktam tornázni, de kihagytam vagy 4 hónapot, most csak szobabicajozom, de ezt pocakosan nehéz lenne...:-) Állítólag Réka terhes DVD-je nehéz, hát nem tudom, lehet, h beszerzem és kipróbálom még így, pocaklakó nélkül...:-)
Gratulálok a babához! :) Nyugi, ne félj a hízástól.:) Ha nem extrémen sokat eszel és mozogsz, semmi gond nem lesz. Én úgy tapasztaltam, hogy sokkal inkább a szülés után hízik el az ember. A szoptatáshoz kell a kalória, és a rendszertelen evések miatt sajnos felugrik egy-két kiló. :( De ez aztán le is megy, ha az ember odafigyel.
Nyugodtan egyél sokat! :) Csak válogasd meg, hogy mit. Én egyébként most már megbántam, hogy túl sokat törődtem a súlyommal, mert majd meglátod, ha meglesz a baba, újabb "súlyproblémát" találsz. Csak akkor már nem a sajátod, hanem a picié fog izgatni. már a kórházban belénk nevelik, hogy minden etetés után mérjük a picit, jó ez utána már csökken, és már csak naponta, hetente, aztán havonta méred/mérik. De mindig stresszes, hogy na, vajon eleget hízott-e. Nekem pl. bűntudatom van, hogy ha többet ettem volna a várandósság alatt, akkor a kicsi nagyobb súllyal születik, és talán nem sárgul be. Viszont elég pici vagyok, és így is nagyon nehezen kaptam már levegőt a végén, mert nagy volt nekem a súly...Szóval egészséges egyensúlyt kell tartani szerintem, odafigyelni, és közben a picinek is mindent megadni, amire a pocakban szüksége lehet. De tök jó terhestornák vannak, én annyira élveztem a várandósság alatt a mozgást! :)
Sziasztok!
Örülök, hogy ilyen gyors válaszok érkeztek. :-)
A súlyfóbiáról annyit, hogy én már egyszer nagyon meghíztam, kórházban kezeltek depresszióval egy baleset után, folyamatosan feküdnöm kellett, és kaptam a hülye hormonbogyókat, na akkor 30! kilót híztam. Azt sikerült leadnom, de azóta állandóan hadilábon állok a súlyommal, ha egy kicsit nem figyelek oda, és úgy eszem, mint pl. egyik barátnőm, akivel sokat vagyok együtt, és nem hízik, na akkor én felszedek 10 kilót, ami most is megtörtént. Persze tudom, hogy önuralom kérdése, de állandó súlyproblémával küzdőként, ráadásul úgy, hogy szeretek enni, hát nem egyszerű. Már látom előre, hogy egy bálna leszek. :-S
Kittycat2, máris utánanézek ennek a könyvnek, érdekelne, remélem, még most is beszerezhető.
Timcsillag, remélem, nálam is elmúlik ez az ájulósdi, sajnos nem először fordult velem elő a héten, hogy tűszúrástól ájultam el. És fájdalomtól is fordult már elő.
Viszont az megnyugtató, hogy más is érez így, ahogy én. De tényleg félek attól, hogy nem vagyok anyának való "anya-g" :-), normális az is, hogy tényleg pánikszerűen öntöttek el engem ezek a félelmek?
Köszi, hogy ezt leírtad! A hízással kapcsolatban szerintem is igazad van!Önuralom kérdése, nem szabad arra gondolni, hogy most várandós vagyok és kettő helyett eszek és egyfolytában enni.
Szia, én 12 hetes terhes vagyok, és ki nem állhatom a tűket. Mégis amikor kaptam beutalót a vérvételre, illetve a körzetihez EKG-ra, amit szintén nem jól viselek, nem szeretem hallani a saját szívdobogásom, nem tom mért, úgy mentem mint a világ legboldogabb embere. A vérvételre is mosolyogva mentem be, és a nővérkének mondtam, hogy beszélgessen velem, mert én nagyon félek. De pikk-pakk végzett. Legközelebb már nem fogok annyira félni. A hízásról meg annyit, hogy én az első 3 hónapban csak fogytam, mert sokat hánytam. Pedig én is féltem a hízástól is, most is félek, minden nap mérem magam. De bíznunk kell magunkban, hogy ha meg is hízunk, szülés után leadjuk!!A párunk meg ha szeret, addig megérti azt a pár kiló felesleget szerintem.
Semmi baj, ezen az anyák nagy része keresztülmegy! Én legalábbis túlestem rajta... Nem tudom, hogy mennyire tudlak megnyugtatni, de azért írok pár dolgot, hátha.:) Aztán lehet, hogy kapok majd érte a többiektől...Elhízás: csak rajtad múlik. Lehet tornázni a várandósság alatt is, és utána is. De mivel a cicid is hatalmasra nő - legkésőbb a szoptatás alatt - az alkatod nem lesz aránytalan. Ráadásul ez a legkevésbé sem fog érdekelni sem téged, sem pedig a párodat, amikor a kezetekben tartjátok a kicsikéteket. Alkatfüggő, hogy nálad hogy alakul majd, van akiről már a szoptatás alatt maguktól lemennek a kilók, rólam a szoptatás befejezése után pillanatok alatt eltűnt. Jó anya leszel, mert az anyai ösztönök mindenkiben benne vannak. És amikor a kezedbe adják a kisbabádat, ezek elementáris erővel előtörnek. El sem hinnéd, mit fogsz akkor átélni, én még most is meghatódom, ha arra a percre gondolok. Ha a világ legcsúnyább gyereke lenne, akkor is imádnád, mert a tiéd. De miért lenne az?! nem szabad ilyen negatívnak lenni. :) Alvásproblémák: terhesség alatt a pocak és a hormonok miatt előfordul, de akkor segíthetnek a Bach-cseppek. Anyukaként pedig átalakul az alvásod, amíg pici a baba és szoptatsz,addig kimarad a mélyalvás fázis (ha jól tudom), így a gyerek minden rezdülését észreveszed. Nekem nem az volt a legnagyobb gond, hogy fel kell kelni a picihez éjszaka, pedig én is imádok aludni, hanem kitalálni, hogy miért sír. Szülés: a természet ezt okosan elrendezi. A terhesség vége felé már alig fogod várni, hogy kibújjon a pocakból, és csöppet sem fog érdekelni, mennyi fájdalomtól járhat a szülés. Párkapcsolat: figyelmedbe ajánlom a "Szeresd önmagad és készülj örömmel a következő válságra" című könyvet, sokat segít. :)Ha még a várandósság előtt/alatt elolvasod, a szülést követően sem lesznek párkapcsolati problémáitok. Bocs, hogy hosszú lett...
Sziasztok! Látom, hogy régen nem járt erre senki. Örülök viszont, hogy rátaláltam erre a rövidke ki s fórumra.
Párommal babavállalás előtt állunk, és tegnap este, miközben olvastam, párom pedig a hasamon feküdt, simogattam a fejét, és el kezdtem pánikolni. Pont azokról, amiket már előttem leírtak. Hogy el fogok rettentően hízni, és a férjemnek nem fogok kelleni. Hogy a férjem már nem fog úgy szeretni, ha lesz egy babánk. Hogy nem fogok tudni aludni, pedig Istenem, de imádok aludni! Mi van, ha nem fogom szeretni, mert nem lesz olyan szép, mint a családban a gyerekek?! És egyáltalán, jó anya leszek-e ilyen gondolatok után? Most fikszen meg vagyok győződve róla, hogy nem, és teljes boldogtalanságba zuhantam tegnap este óta. Páromnak félek elmondani, nem hiszem, hogy megértené ezeket a kételyeimet.
Ja, és persze ott van a szülés miatt érzett félelem, ami inkább a fájdalom miatt érzett félelem, meg a tűktől való félelem, hiszen a héten már egyszer elájultam érzéstelenítő injekciótól. Sajnos ájulós vagyok, és nagyon alacsony a fájdalomküszöböm.
Szóval, mindössze ennyitől félek. :-) Pedig közben szeretnék saját gyereket, nem tudom, mi történt velem...:-(
Indítottam egy Budaörsi fórúmot,mert nagyon eltértünk az itteni témától.
láttam, hogy a te kisfiad már le tud mászni egyedül az ágyról. tanítottátok rá, vagy magától tanulta meg? a mienk egyenlőre fejjel előre lendületet vesz... :(
Sajnos nem tudok róla, hogy lenne... Pontosabban: nálunk a lakótelepen a rendelőben szokott lenni állítólag péntekenként de. 10-12-ig baba játszóház, de mi még nem voltunk, mert eddig pont a Barni alvás idejére esett. A közösségi házban szokott még ringató lenni, és valami manó-torna féle indul mostanában, de mindegyik az alvás időnkre esik nagyjából, sajnos. :(
Nekünk Kulin Enikő. Mi a templom tér felett lakunk. Nincs itt valami baba-mama klub?
Csányi a gyerekorvosunk, mi a lakótelepen lakunk.
Köszönöm! Én a Szent Imrét néztem ki,mert az van a legközelebb,de Demendi oda küldött. Ki a gyerek orvosa a picinek? Bocsi,h nem tudom a nevét,de a képeket sem tom megnézni a pda-n.
nahát, és nem is sokkal utánam, ráadásul most láttam, hogy ugyanott lakunk :) nagyon édes a kisfiad! én mindenképp ott szerettem volna szülni, mert ott olyan dokik vannak, akik mindent láttak már egy szülés kapcsán, amit látni lehet, és azt akartam, hogy ha bármi baj történne, jó kezekben legyek. nahát: még egy félelmem, csak most veszem észre, hogy leírtam.
Én is ott szültem. Nagyon jó volt az a pár nap,amit ott töltöttünk.
...és én is nagyon féltem a kórháztól, mert azt olvastam a netes fórumokon, hogy a SOTE II. koszos, szocreál, stb., és van amúgy is egy erős kórház-fóbiám. valóban nem a SOTE II. a leggazdagabb kórház, de a kórházban töltött napok nekem életem egyik legszebb élményét jelentik, nagyon jó csapat jött össze a szobában, azóta is tartjuk a lányokkal e-mailben a kapcsolatot. szülés/várandósság előtt álló lányok, fel a fejjel: látjátok mi is féltünk/félünk. :)
én császáros lettem, így nekem a szülés-élmény kimaradt (vajúdás viszont volt pár óra), de már előre lehetett a császárra számítani, magzati tér-aránytalanság miatt. úgyhogy én a gerinc érzéstelenítéstől is rettegtem, de nagyon ügyes volt az orvos, semmit sem éreztem. aztán féltem attól is, hogy fogom bírni szétvágott hassal, de sokat segítettek a homeopátiás szerek, amiket szedtem. én nagyon sajnálom, hogy nem tudtam rendesen szülni, pedig attól is féltem, de mégis csak az lett volna a dolgok normál menete...
Ha tehetitek és szeretnétek és a párotok is szeretné,akkor apás szülés mindenképp! Nagyon sokat segít,ha ott van az az ember akit szeretsz. És nem elsősorban neki is egy csodálatos élmény.
Így van,csak pozitívan! Kitartás lányok!
Sziasztok!
Szerintem minden kismamának vannak félelmei!Én a 18.hétben vagyok és én is tartok a szüléstől mi lesz majd ha... de bennem van a tudat hogy túl leszünk rajta és ott lesz velem a pici is!Ha már ott tart a leendő anyuka hogy rohannak a kórházba mert jön a baba akkor már ideje sincs félni szerintem de persze ehhez kell egy megértő társ is!Igaz ez csak az én meglátásom!Én magamat is és másokat is biztatni szeretném hogy fel a fejjel és mindig a pozitív dolgokra gondoljunk a rosszakat meg felejtsük el!
Köszönöm a biztató szavakat. Remélem velünk is minden rendben lesz. Jó ilyen pozitív élményekről olvasni. :)
További ajánlott fórumok: