Félek, a félelem úrrá lett rajtam és nem tudom hogyan szabaduljak meg tőle. Segítsetek. (beszélgetős fórum)

Azt gondolom, hogy az ilyen megpróbáltatásokba nem szabad teljes nem szabad teljes valónkkal, minden érzelmünkkel belemenni. Nem szabad átadni magunkat érzelmileg.

Úgy kell tekintenünk, mint egy újabb feladat, ami megoldásra vár. "Kivülről" kell látni, kezelni. Bármilyen is lesz a "megoldás", a kifejlet ráérünk akkor, már higgadtabb fejjel, kisebb amplitudójú érzelmekkel megélni, értékelni és gondolkodni azon, hogy mi lesz a következő feladatunk.

Meg kell tanulnod kezelni az érzelmeidet!

Privát úton próbálkoztam de senki sem fogad új beteget, arról nem beszélve, hogyha heti 1 alkalom az heti 10.000Ft, nagyon megterhelő.

Ha elmegyek első körben ezzel a házi orvosomhoz vajon mi van tovább? TB támogatott valamin keresztül egyszerűen tartok tőle nem is vesznek komolyan, pláne ennek a városnak a korháza, sztk szakrendelés elég rossz sajnos :-(

Nagyon próbálom megállítani őket de egyszerűen nem sikerül, jön a következő, nem tudom elhinni hogy nem tudok parancsolni nekik :-(

A minden rendben lesz vagy nem lesz baj mantrázása nem megy, minden alkalommal amikor ezt tettem jött a következő baj, már félek ezektől a mondatoktól :-(

Teljesen megértelek. Nem tudod kikapcsolni. Túl lesztek rajta. Próbáld valahogy elhessegetni a rossz gondolatokat. Amikor jönnek, mondd, hogy állj és erőltesd magad, hogy másra gondolj. Mantrázd magadban, hogy nem lesz baj. Én ezt tettem.

És fel a fejjel!:)

Nem vagyok híve a gyógyszereknek,de ebben az esetben írathattál volna valamit a háziorvossal,,,csak átmenetileg.

Sajnálom ,drukkolok nektek.

Sziasztok. A férjem beteg, évek óta. Volt jó pár év amikor a betegsége nem okozott különösebb gondot. 4 éve újra jelen van az életünkben, sokszor volt rosszul, sokszor volt korházban és sokszor műtötték. Minden alkalommal féltettem, minden alkalommal nehezen viseltem illetve mindig nagyon nehéz látnom a szenvedését.

Az évek során a félelem hol csitult hol erősödött, az elmúlt egy hónapban amióta tudom, hogy új műtét vár rá sokkal intenzívebbek lettek.

Borzasztó forgatókönyvek születnek a fejembe amiket nem tudok kikapcsolni, csak a legrosszabb kimenetel jut eszembe és bármit csinálunk a következő gondolatom az, hogy utoljára. Szörnyű leírni is. Máskor is volt hasonló de nem ennyire intenzíven.

Próbáltam már nagyon sok féle gyógynövény alapú nyugtatót de úgy érzem egyik sem segít.

Próbáltam szakembert keresni de a covid miatt itt a városban senki sem fogad új pácienst, nincs rá kapacításuk.

Novemberben én is covidos voltam, akkor egyérteműen megtámadta az idegrendszerem is mert nem tudtam hetekig aludni, ez már helyre jött. Próbálom azzal vígasztalni magam, hogy az egy hónapja tartó sírás valószínűleg attól is van.

Abban kérnék segítséget, hogy milyen trükkök, módszerek, bármi van amivel meg tudnám állítani ezeket a szörnyű gondolatokat? Bármi ami segíthet :-( a műtét holnap lesz és rettegek tőle, folyamatos a gyomorideg és sírás, nem tudom hogy tompítsam, hogy nyugtassam magam, hogy kapcsoljam ki az agyam.

Köszönöm.