Félek, a félelem úrrá lett rajtam és nem tudom hogyan szabaduljak meg tőle. Segítsetek. (beszélgetős fórum)

Köszönöm a szavaid.

Az elmúlt két nap könnyebb volt, esténként imádkoztam pedig rég nem tettem és reméljük segített is.

Ma délután derül ki, hogy hazaengedik-e hétvégén.

Gondolom, már nincs ott az vérömleny ! Persze,hogy elege van a férjednek, nehéz ez a dialízises időszak.( Volt a közeli családtagok között egy idős férfi, akit kb. 8 évig vitt a mentő heti 3X dialízisre.)

Tényleg kellene valami nyugtató Neked, mert csak kikészíted magad. Kipihenten kellene haza várnod a férjedet.

Fel a fejjel, gondolj jó dolgokra ! Örülj, hogy van egy olyan férjed, akivel szeretitek egymást ! Rengeteg nő maradt egyedül. Ismerek olyat, aki a negyvenes éveiben maradt özvegy, és még két serdülő gyereket is taníttatnia kellett évekig.

Minden relatív, minden helyzetnél lehet jobb, de rosszabb is. Tudom, mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb, nekem is az enyém.

Ha az segít egy picit, minden nap csak annak a napnak a teendőire gondolj ! Ne filózz azon, miért kellett ennek történnie, semmi értelme !

Dehogynem tudsz segíteni ! A férjed mellett vagy, az önmagában óriási segítség !!! Képzeld, mi lenne vele, ha egyedül élne ?! Szörnyű helyzet lenne !

Amikor ápoltam a férjemet, többször megjegyezte :" mi lenne velem nélküled ? Nem is tudom, mit csinál az, aki egyedül él, hogy éli túl az ilyen helyzeteket ? "

Szóval nagyon fontos vagy !!! :)

Jobbulást a férjednek !

Szombaton jobban volt de tegnapra nagyon fájt a karja, azóta is, ma csináltak ultrahangot és egy 11cm-es vérömlenyt láttak, újra felnyitják és kikaparják.

Úgy volt ma hazaengedik. Ma már elsírta magát a telefonban, próbáltam biztatni, erősíteni és nem mutatni felé mennyire padlón vagyok. Úgy érzem büntet minket az élet csak azt nem tudom, hogy miért :-(

Annyira sajnálom és annyira fáj a fájdalma és hogy nem tudok neki segíteni sehogy sem.

Próbálom tartani magam de ma egész nap sírtam a munkahelyemen habár sok munka van és közben csinálom. Egyszerűen már egyikünk sem bírja idegekkel,természetesen neki sokkal rosszabb csak nekem ez a tehetetlenség örjítő és borzasztó.

Az első pár nap a legfájdalmasabb. Engem is műtöttek már. Próbáltam úgy is pozitív lenni, hogy örültem annak, hogy túl vagyok rajta, és arra gondoltam esténként : 1 nappal megint kevesebb a szenvedésből. És tényleg úgy volt ! Kb. 3-4 nap után rohamosan gyógyultam.

Mikor engedik haza a férjedet ? Te ne akarj helyette szenvedni, hanem légy lelkileg erős, érezze, hogy segítesz, amiben csak tudsz, mert fizikailag is bírod. Ha nagyon magadba roskadsz, könnyen beteg lehetsz. Ezt nem engedheted meg magadnak !

Jobbulást a férjednek ! Gondolkozz el : fordított esetben Te egy szomorú,sírós társat szeretnél látni, vagy olyat, aki lelket önt beléd, és szépnek látja a jövőt ???

Szuper!

Akkor nyugi!

Eddig a műtét miatt aggódtál, most ne keress mást!

Sziasztok. Túl van a műtéten. Sokat nem beszéltünk, nagy fájdalmai vannak, megszakad érte a szívem. Sikerült a műtét, úgy volt altatásban teszik be a centrális katétert is de egyelőre nem tudjuk miért nem így történt, utólag tették be mikor már magánál volt csak helyi érzéstelenítéssel és nagyon fájt neki, nem tudjuk miért kínozták pluszban :-(

A keze is jobban fáj mint máskor de remélem lassan enyhül a fájdalma. Bárcsak tudnék neki segíteni, bárcsak atvehetném a fájdalma egy részét :-(

Igen, vese. Már volt hasonló fórumon más műtét előtt is, valahogy úgy érzem segít kiírni magamból.

Az előző kéz műtét ami a dializishez kell jól sikerült de a hónapok alatt tultagultak az erek és terheli a szívét, ezáltal sokat fullad éjszaka. Most lezárják azt az erszakaszt amit kialakítottak és mivel számtalan próbálkozás volt már ami nem sikerült kap egy centrális katétert a mellkasaban, hogy tudják továbbra is dializalni. 4 éve várjuk a csodát és hogy csorogjon a telefon, hogy riadó van. A dialízis nem kellemes de ha nem lett volna ennyi kezmutet és érműtét akkor sokkal könnyebb lenne minden.

Feltettem a vonatra, közben bármilyen gondolat eszembe jut azonnal próbálok magamba kimondani azt amit éppen látok magam körül. A jelenben lenni vagy mi, olvastam a neten ezt hátha segít, adott aktuális gondolatot lezárja csak lassan mintha már bolond lennék

Fel a fejjel, tudom, vagy legalább is sejtem min mész keresztül.

Remélem minden a legjobban alakul és akkor sikerül kimásznod a gödörből.

Köszönöm mindenkinek az eddigi hozzászólásokat.

Próbálom most annyira összeszedni magam, hogy ne lássa rajtam mennyire kivagyok mert vinnem kell a vasútra, ma már befekszik a holnapi műtétre és legalább előtte valahogy azt kell mutatnom nem aggódom ennyire csak ilyen téren sosem voltam igazán jó színésznő :-(

Sajnálom, tényleg nehéz ilyenkor pozitívnak lenni. De muszáj ! Mindig reménykedni kell ! Biztos látja a férjed is, mennyire szomorú vagy, és ez rossz hatással van rá, nehezíti a gyógyulását. Ahhoz, hogy ő reménykedjen, rajtad is látnia kell, hogy optimista vagy. A szavaiddal és a testbeszédeddel is éreztetned kell, hogy bízol a gyógyulásában !

Már volt rá példa, hogy nekem is szükségem volt a reményre és arra, hogy bízzak a dolgok, betegség jóra fordulásában. Naponta sokszor mondogattam a helyzethez legjobbnak érzett mondatot, pl." minden nap jobban és jobban érzem magam " vagy ha másik családtagról volt szó, akkor " minden rendben lesz, folyamatosan gyógyul a férjem",stb. Azt olvastam, hogy ezekben a mondatokban ne legyen benne a " NEM" szó, tehát az nem jó, hogy ne legyen beteg, mert az agy nem jól reagál rá. Csak pozitív szavak ! ( Tehát, hogy mit szeretnék, nem az, hogy mit szeretnék elkerülni.)

Most úgy érzem, szükséged lenne valamilyen nyugtatóra, nem hosszú ideig, de pár hétig valószínű. A Xanax, Frontin nem nyugtató, inkább depresszióra való, de ha ennek a szélén vagy, akkor megfelelő adagban talán segít túljutni ezeken a heteken. Beszéld meg a háziorvossal, esetleg pszichiáterrel !

Köszönöm.

Nem rutin műtétnek számít de sok embernek van hasonló, a betegsége által benne vagyok egy faces csoportba és ott akinek volt nem esett tőle baja.

Szoktunk róla beszélgetni sokat. Marcangol a lelkiismeret amiért miattam kell aggódnia, hogy én hogy viselem és mennyire aggódom.

Ő egy hős a szememben és mindenki szemében aki ismeri, egy igazi harcos aki mindig küzd és mindig pozitív és mindig megy előre.

Egyszer megkérdeztem tőle hogy bírja és azt mondta mert bírnia kell, mert nincs más választása. A legtöbb ember már rég depressziós lenne a helyében.

Sokszor úgy érzem sok mindent nem mond el pont amiatt, hogy ezért ne aggódjak pluszban de nem csak nekem, senkinek sem. Évek óta nem tudom megfejteni, hogy valóban ennyire pozitív vagy csak ezt akarja mutatni.

Egy nagyon jó ember, a betegségétől függetlenül mindenben megállja a helyét, próbál teljes mértékben teljes értékű életet élni és várni, hogy egyszer újra a régi lesz mert van rá remény csak többnyire sok év.

Nagyon nagyon sokszor próbálom titkolni előtte, hogy rosszul vagyok, hogy sírtam, stb... de hihetetlen szenzorai vannak, mindig tudja és nem olyan mint a legtöbb férfi, hogy rám hagyja hanem megpróbál róla beszélgetni, nyugtatni, lelkizni stb. nagyon nehéz mást mutatni neki mint ami zajlik bennem :-(

Volt benne részem.

Ezt azért írom, hogy tudd, nem csak úgy idelökök valamit.

Holnap lesz a műtét. Nem tudom, hogy milyen betegség, de ugye azt tudjuk, hogy egy egyszerű rutin műtétnek is lehet rossz vége, és egy bonyolult, súlyos betegségnek is lehet pozitív kimenetele.

Neked, erre az utóbbira kell fókuszálni.

Nehéz, főleg így, hogy holnap lesz a műtét. Ilyenkor viszont szinte lehetetlen, de amikor majd a műtét után kitolják a műtőből, akkor már könnyebb lesz.

Nem mondom, hogy nyugi, mert ilyenkor már nem az az ember, akármit is mond bárki...

Engem az érdeklen egyébként, hogy az önsajnálatodon túl, a férjed, hogy éli meg ezt a helyzetet? Ő, hogy bírja? Milyen a lelki állapota? Szoktatok erről beszélgetni?

Neked inkább azzal kellene foglalkoznod, hogy ő jól érezze magát és ne kelljen azért elrejtenie a saját érzelmeit, mert látja, hogy neked rossz és téged akar kímélni.

Kapd össze magad! A végén nem tudsz változtatni, de az addig tartó utat, meg tudod könnyíteni a férjednek!

Kitartás és minden jót a férjednek!

A másiknak sem tesz jót az, ha látja rajtad ezt a sok aggódást, félelmet. Ezzel az ő félelmeit is erősíted.

Légy erős, tedd a dolgod! Csak pozitív dolgokról beszélj! Hagyd el a sopánkodást! Minek előre a rossz dolgokra gondolni és azon aggódni ami még meg sem történt? Ez rengeteg energia.

Légy bizakodó! Ezt közvetítsd a beteg felé is!