Fáj hogy beteges vagyok és nem lehet/lehetett babánk,de... (beszélgetős fórum)

Csak hogy képbe legyetek,milyen beteg voltam...

1979 április 17-én születtem. 13 éves koromig éltem az átlagos gyermekkort,bár Apám alkoholizmusa beárnyékolta azt.. De,ez még csak a kezdet volt. Nem bántott minket,de elég volt hogy szinte mindig részegen jött haza. Munka után leszállt a buszról,egyből irány a kocsma és még itthon is kellett hogy legyen ital. Állítólag Édesanyámat verte is,én erre nem nagyon emlékszem,később kiderül majd miért. Aztán kezdődött a szörnyűség. Ő és az apja,tehát nagyapám molesztáltak és fenyegettek,ha elmondom valakinek megölnek :( Nagyon féltem,mindent magamba fojtottam és sajnos szorongásos depressziós lettem. Sokat voltam kórházban,sokkoltak is (áramos kezelés),mikor ébren csinálták azt hittem meghalok.. Be is tiltották,mert sokan bele is haltak. Nem tudom,altatásba csinálják-e még. Ezzel tudtak annyira helyrehozni ahogy most vagyok,mert se beszélni sem mozogni nem tudtam.. Mesélték,mert nem emlékszem erre sem,mint ahogy sok mindenre abból az időszakból. Rengeteg gyógyszert kaptam,ma már sokkal kevesebbet de szedni kell már míg élek :( Sajnos gyerekem sem lehet :( Aztán történt,szerintem Isten akarta hogy találkoztam egy rendes fiatal emberrel. Én 18 voltam akkor,ő 23. Randiztunk,elmondtam neki mindent és így is szeretett/szeret kitartott/kitart mellettem immár majdnem 20 éve. A szomszéd faluban nőtt fel,szülei sajnos korán meghaltak. Bátyja elköltözött,megnősült azóta van két nagy lányuk. Párom kiadta a háza egy részét albérletbe egy családnak mielőtt bevonult katonának. A család megszerette és családtagnak tekintette. Mikor ide építkeztek két utcával odébb természetes volt hogy ő is jön velük. Jó 5 évre rá ismerkedtünk meg hogy ide költöztek. Egyenlőre ennyi,majd folytatom

Értem. Sajnálom hogy szakítottak.

Hát,pedig elhiheted. Tudod ha csak egy szemet nem tudok bevenni monmdjuk reggel akkor estére már a pszichiátrián kötnék ki. sajnos több mint 30 év alatt hozzászokott a szervezetem :(

Értem,hát neki szerencséje volt.

Sógornő-jelöltem is szedett, neki azt mondta orvosa, hogy nem akadály, mondjuk náluk végül egyéb ok miatt szakítás lett.

Ezt gondolod, de valójában a kezeletlen betegség nagyobb veszélyt jelent, mint a gyógyszerszedés. Kérdezd meg az orvosod. Kizártnak találom, hogy eltiltott volna terhességtől.

Épp ez történt az rokonnal. Depresszióra és egyéb mentális betegségére gyógyszert szedett, szed most is. Ezért nem ajánlották a további baba próbálkozást. Ekkor 26 éves volt. A terhessége véletlenül történt, nem tudott róla, mert a menzesze sem volt rendben. Elhízott volt, így nem látszott. Kb. 6 hónapos volt, amikor kiderült a terhessége, így meg kellett szülnie. A baba 7 hónapra jött világra. Az volt az érdekes, hogy a terhesség alatt annyira jól érezte magát az anyuka, hogy nem szedte a gyógyszereit. Ez mind a véletlenek szerencsés játéka volt és hab a tortán, hogy a kisfiú teljesen egészségesen, sőt nagyon okosnak jött a világra.

Sziasztok! Köüszönöm a bíztatást.De sajnos nekem depresszióm és a rá szedett gyógyszerek miatt nem lehet. Amit már életem végéig szednem kell sajnos. 43 leszek egyébként áprilisba. Örökbe fogadás sem opció sajnos :(

Hány éves vagy? Ha még termékeny korú és nincs elzàródás addig igenis van esélyed rá hogy sikerüljön. Nekem 9,5 év sikertelenség után, több sikertelen meddőségi kezelés után jött a meglepi hogy már 7 hetes vagyok. Pcos és immun probléma volt a bajom. Unalomból és dacból való életmód váltás megoldotta a fenti problémákat. Pedig előtte kezelve voltak ezek a bajaim.

Hát,igen. Köszönöm. Az is vigasz hogy valakinek meg hiába van 3-4 gyerek ha a férje rossz...

Csak arra mindig figyelj, hogy a hálád erősebb legyen, mint a betegségtudatod. Gyerek nélkül nem áll meg az életed, van más örömforrás is.

A vallomás: "Fáj hogy beteges vagyok és nem lehet/lehetett babánk,de hálás is, hogy van egy rendes párom."