Bátyám és köztem tényleg túl szoros a kapcsolat, vagy ez normális és semmi beteges nincs benne? (beszélgetős fórum)

Sziasztok

Szerintem ez a topictéma egy nagy kamu

El tudok képzelni egy 60 éves nagypapát

aki jókat röhög a sok hozzászóláson

tuti hogy nem 19 éves lány.......

mindenki dontse el maga.

olyan, hogy mi lenne ha fiu lennek, olyan nincs. nem veletlenul vagy lany, amikor majd fiu leszel a kovetkezo eletedben, akkor nem hiszem, hogy ugyanazt a karaktert fogod viselni, mint most.

ugye, lol

annyira gáz, amikor valaki ilyen vérkomolyan veszi magát, komolyan nem értem, hogy bírnak így létezni emberek.. vagy gyón, vagy gyóntat.. sivár egy élet lehet

ja bocs most látom a hozzászólásaidat

"jaj, ez szörnyű, hogy így gondolkodsz"

"rosszindulat a négyzeten. . . nagyon nehéz lehet neked így élni. . . "

"Gyanakodva és vádaskodva firtatták az életkorodat"

fú itt mindenki hülye, csak én vagyok a kamionos, mi?

:D

hude nem bírom a fajtádat. mindenki sz*r alak, bezzeg te...szánalom.

Sziasztok!

Hát én nem indítanék tanácskérő topicot, az biztos.

...

Belegondoltam abba, amit leírtál. Apád iszik, anyád elvan, most vagy a tinikor végén, tele bizonytalansággal... Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy szoros lett a kapcsolat a bátyáddal. Ez egy tipikus véd- és dacszövetség köztetek. Így érthető, ha rosszul esik, amikor valaki be akar férkőzni ebbe, mert az esetleg azt jelentené, hogy lazulna a biztonsági háló, amit a bátyád képvisel.

Fordulj szakemberhez. Nem azért írom, mert elítéllek vagy hasonló, hanem azért, hogy megtanuld szakembertől annak a ténynek a kezelését, hogy a világban minden változik, nincs biztosíték semmire. Akkor majd ki tudsz lépni ebből a helyzetből. Könnyebben tudsz barátkozni, megbízni emberekben és hidd el, nem fog megromlani a kapcsolatod a tesóddal, csak formálódni, változni fog.

Én 13 éves koromtól oda mentem, ahova csak akartam, elég önálló voltam, nem hallgattam senki véleményére. 18 évesen nem voltam nagyhangú, de ha véleményt nyilvánítottam, arra általában odafigyeltek. Magabiztosnak tűntem.

Azért írom, hogy tűntem, mert nem voltam az. Nem hazudtam magamról, csak azt akartam, hogy ne legyen unalmas és mások véleményétől függő életem, ebben biztos voltam. A hogyannal voltak kétségeim, erre nem akartam okoskodást hallani. A határozott fellépésem bennrekesztette az emberekben a vágyat, hogy megmondják a tutit.

Ma is mindig az van, ha nem sikerül valami, akkor megrázom magam és már az új ötleten töröm a fejem.

Szerintem ez azért van, mert gyerekként ha valakiről dumáltak a szüleim meg a barátaik ,hogy pszichológusnál járt, akkor tudtuk, hogy az cikinek számít. Én elhatároztam, hogy nem érdekel, ciki-e vagy sem, de ha segítség kell, akkor kérni fogok.

16 évesen jártam terápiára. Elég nehezen dolgoztam fel a tinédzserkor fájó momentumait. Magam kerestem szakembert és mentem el hozzá. Azóta nem voltam.

Magyarországon minden 2. ember depressziós. Ha nem hallgatjuk meg a másikat, lehurrogjuk, pocskondiázzuk, akkor érthető, hogy szép lassan ilyen sok embernél kialakul. (Az egyik ismerősöm kerékpározás közben lett rosszul. Jól szituált, középkorú hölgy. Az emberek elmentek mellette, mert részegnek titulálták, amit ő maga is hallott. Egy másik esetben rozzant néni beesett a bokorba Budapest egyik frekventált helyén. A férjem hívott mentőt. Azt mondták neki a bámészkodók, minek hívott egy részeg hajléktalannak mentőt. A mentősöktől tudtuk meg, hogy súlyos beteg a nő és azért esett a bokorba, mert rosszul lett, kiesett a gyógyszere a kezéből és ennyi.)

Nem tudom, igaz-e, amit leírtál, de itt ez nagy port kavart. Ha újra eljönne a Megváltó, az emberek megintcsak keresztre feszítenék. Ezt úgy mondom, hogy nem vagyok vallásos, csak ez jutott eszembe olvasva a hsz-eket.

ugyanmár, itt egy felhasználó, akinek a nagynénje véletlen pont ugyanerről a nickről topikol az iszonyatosan veszélyes férjéről - persze annak a topiknak a háromnegyed hozzászólását törlik, aztán mit ad isten, az unokahuginak ugyanilyen súlyosnál súlyosabb családi problémái vannak, ohhh mik vannak, és persze az ő problémája is a családban marad... demost a bátyó a téma, hát iszonyat hiteles az egész adatlap meg az egész probléma :D már csak a többi falubeli várom, akik topikot nyitnak, hogy incesztust követtek el a közös szamáron

jó szórakozást, kedves dupla hegedűs! :D

Így van. Gyanakodva és vádaskodva firtatták az életkorodat, a problémád valódiságát stb. (Tisztelet a kivételnek). Azt, hogy miért nem vagy dühös, majd azt, hogy miért vagy az (pedig nem is voltál). Igazad van, hogy nem foglalkozol velük.

A problémádra pedig: szerintem nem olyan módon beteges, mint amit itt többen gyanítanak. Mivel a féltékenységet, az egy ágyban alvást és a meztelenkedést nem szexuális jellegű érzés hozta elő, nem testi téren "beteges". Ha ikrek lennétek, ez is más megítélés alá esne. Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy két ember teljes "szimbiózisban" nőtt fel. A féltékenység a "szingli barátok" féltékenysége, szerintem mindenki átélte már, amikor a szingli barátnője társra talált, és őt meg elhanyagolta. Az egy ágyban fekvés tévézés közben is rendben van barátok közt (mondjuk a Grace klinika két főhősnőjét senki se vádolná homokossággal). A meztelenkedés az évek óta tartó megszokás eredménye. Ami viszont baj: hogy nincs más fontos ember az életetekben. Ha változtatni akarsz valamin, ezzel kezdd!!! Válj nyitottá a szerelemre, és biztasd erre a bátyádat is. Ha megtaláljátok a társatokat, a köztetek lévő "egymásra utaltság" érdek nélküli szeretetté fog válni.

Tárfüggőség létezhet testvérek, sőt szülő-gyermek között is, pláne ha kiskoruktól a szülők nincsenek jelen ténylegesen az életükbe.

Normálisnak és egészségesnek persze nem mondanám, ha emberek már évek óta direkt ennyire elszigetelődnek másoktól, ott valószínűleg szakembert is fel kell keresni.

[link]

Bocs , argentin :)

Azt nem tudom, hogy honnan. Én még anno a tévében láttam Cinemaxon vagy hol :) Asszem spanyol film. A spanyolok előszeretettel nyúlnak bizarr témákhoz :)

Nem azt mondom hogy párhuzamot kell vonni a film, és a fórumindító lány között, mielőtt még vki rám támad. Mert itt szeretnek támadni :)

Nekem egy öcsém van.

Pont így nőttem fel, ahogy te is leírtad. A szüleim így kezelték a dolgokat, és így viselkedtek felünk. Közben pedig váltak... de ahogy kamaszodtunk, ezt ők is elvágták. Ők, mi meg nem, mert mi meg ahhoz szoktunk csecsemő korunk óta, és számunka meg így volt kényelmes.

Így hát, én a szüleim előtt is megteszem, és az öcsém előtt is ugyan ezt, mint ahogy ő is megteszi előttem. Számomra ez tök természetes, mert én ebbe nőttem fel, ezt láttam kicsi korom óta.

Apukám ő szólt érte később, bár nem értem miért tette, ha ő nevelt így. Akkor egye meg, amit főzött... :) Vagy mi.

De persze már ezek nem igen fordulnak elő, mivel elköltöztem otthonról egy jó ideje. És idegen emberek előtt amúgy sem teszek ilyet.

Más kérdés lenne egy nudista strand...

De ez már egy tökre más téma is. :)

Miről beszélsz? :) Nem érdekel a téma, és nem akarok vele foglalkozni. Sem a testvéremhez, sem senkihez a családból nem fűz, és nem is fűzött soha ilyen viszony... Nem tudom miért kell erre következtetni. Nagyon nincs mit takargatnom...

Egyszerűen a meztelenség részéhez szóltam hozzá. Hogy az érintést, s a kényeztetést ide miért veszed, azt nem tudom... Arról szó sem volt hogy bárki más kényeztetne, a páromon kívül. :)

Bennem nincsen szemérmesség, mert én imádom a meztelenség érzését.

Pl. most is, amikor nyaraltunk a párommal, eldugott kis telken, ahová senki nem lát be, én egész nap meztelenül mászkáltam az udvaron is, és úgy napoztam, mert szerintem a meztelenségnél, mint olyannál, nem létezik természetesebb dolog a világon.

Na persze, nem mászkálok meztelen, és én is ruhában járok, semmi borzasztót ne képzelj el rólam, kérlek... :)