Facebook-függőség (beszélgetés)

Bar ez lenne a legnagyobb bajom mikor beerek:)) Viszont munkaidoben hoxan forumot inditani sem sokkal kulonb az emberek feszbukozasi szokasairol, mint fellepni akarmelyik kozossegi oldalra es vegig olvasni/lajkolni etc a legfrisebb posztokat :P

Amugy barkit, aki szamodra tul sok es terhes infot oszt meg, lehet blokkolni es akkor ures lesz a falad:) Vagy csak attekersz a szamodra tul sok infot tartalmazo kiirasokon- az is egy megoldas :)A chateles a legutolso amiatt fellepek feszre- brutal idegesito es lassu.

A munkámból kifolyólag egész nap a gép előtt ülök.

Én azért vagyok fent sokat facebookon meg msn-en és skype-on is, mert így tartom a kapcsolatot mindenkivel. Nem szeretem, ha meló közben hívogatnak privát ügyben, senkire nem tartozik.

Szió!

Ez még a jobbik eset :)

Engem mondjuk érdekel ha régi ismerősöm megházasodott, vagy a babájáról tesz fel képet! Hiába nem nem tartom vele annyira a kapcsolatot, akkor is jó megnézni :)

A másik végleg aki minden percéről beszámol, pl.: milyen filmet néz, milyen programot szervez, miket vásárolt, na az már sok tényleg :)

Oké, megpróbálom tolerálni!

Csak reggel kissé felhúztam magam, mikor megint erre léptem be az irodába hogy reggel ezzel fogadtak a lányok:

1."Jaj, Az X. Y férjhez ment hétvégén, nézd meg!"

2."Milyen cuki a Gabika babája, már hasra fordul!"

3."Te jó ég, láttad hogy az Edit egyedülálló lett, vajon mi történhetett?"

Ezek annyira érdekes dolgok?!

Olyan is volt vagy kettő három az elmúlt hónapokban aki kitapétázta az üzenőfalamat az újszülött osztályon készült képekkel.

Ebben számomra az volt a leginkább visszatetsző amikor az egyik "kedves" anyuka (épp csak 18 és nem kisebbségi) a beteg babájáról nyomta fel a képeket, ahelyett hogy beszélt volna hozzá, meg simogatta volna amikor lehet, ő inkább fényképezett.

Nekem nem fura ez az egész, én már szinte ebbe nőttem fel. 27 éves vagyok..

Szerintem megváltozott a világ, sokkal jobban sietnek az emberek, nincs idejük egymásra. Akárhogy szépítjük a dolgot, hogy hát ez rossz.. igen, az, de ez van, szerintem el kell fogadni.

A munkahelyemen nincs engedélyezve a facebook és az iwiw - minden más igen - de van hogy telefonról felmegyek naponta 1-2 szer megnézni.

A rohanó, siető világ miatt igenis fontos lett a facebook a világban.

Szerintem nem kell senkit "lehordani" miatta, mindenki döntese el hogy ő mennyit használja. :-)

Oké, ezt még megértem, de a szomszédasszony esete mégiscsak sok!

Az 1-2 órás babája és a férje, a közös meghitt pillanatokat szalasztotta el mert ő a szülés utáni órákban csak posztolt...

A kolléganőm meg azt csinálja, hogy beállított egy vadidegen férfit kapcsolat-felkérésre, csak azért hogy az exét féltékennyé tegye. Mert ugye a hírfolyamokból a pasi látja őt és az aktuális híreit. Hát ez már nevetséges! :)))

Sajnos az új generációt, de még a régebbi egy részét is így kell már elfogadni.

A gyerek még ugyan nevelhető lenne, de ahhoz kell a szülő is, abból meg egyik másikat már nem is minősítem, inkább annál maradok, hogy őt is nevelni kellene.

Az én ismerőseim között sem egy olyan ember van akinek fent az 5-8-10éves gyereke. A 13-14éves lányokról már nem is beszélek, akik csak "party" szerelésben vagy rosszabb esetben félig anélkül mutogatják magukat.

Én is felmegyek minden nap. A volt osztálytársaim, barátaim szinte mind külföldre kerültek, alegjobb barátnőm ugyan az országban él, de 350km-re, a párom lánya most éppen Hollandiában van, de ha itthon van is 200km-re él tőlünk, így vele is ott kommunikálunk. Ő is sokat lóg a gép előtt, facebook, chat, msn, e-mailek, a tananyagait onnan kell leszedni, kutat mert jövőre diplomázik, tartja a kapcsolatot a külföldi rokonokkal, barátokkal.

Van amit értek, mert tényleg a kapcsolattartás egyik legolcsóbb módja, bár chatelni máshol is lehetne (nekem is). Van amit nem, mert aki csak egyfolytában posztol, az hülyeség. Ha vele történik sem tartozik mindenkire, mert ugye a gyerekek ráadásul gyűjtik az ismerősöket.

Nekem mindenképp fura (nem tudom, hogy betegesnek merjem e mondani)

Van facebookom, de kb annyit teszek vele, hogy felnézek naponta pár alkalommal kb 1 percre hátha van valami érdekes, de pl a chatet kikapcsoltam. Engem ne zaklassanak vagy tartsanak fel órákig:D:D:D

De van akit ez nem zavar, szerintem a facebook függőség egy fokkal jobb, mint a játék, ha virtuálisan is, de kommunikál valakivel az ember...

Sziasztok!

Engem borzasztóan zavar ez a jelenség... Sajnos a környezetemben nagyon jelen van és jellemző! Az irodában, a munkatársaim körében, egyes barátaim, ismerőseim életében központi szerepet tölt be a facebook.

Oké, én is fent vagyok, időnként be-bekukkantok, de én legfőképp arra használom hogy az ismerőseimmel chat formájában kommunikáljunk... mert így telefon, sms helyett ez ingyen van!

De mikor már valaki szinte csak "virtuálisan" él, az már kóros! Mikor igazi élmények gyűjtése helyett egyesek állandóan csak fotoznak, posztolnak és megosztanak, ez felettébb tud idegesíteni.

Miért jó ez?

Akkor érte el a felháborodásom a tetőpontját, mikor barátainkkal együtt nyaraltunk és a 15 éves lányuk egész hét alatt a mobilján csüngött és kirándulni ill. várost nézni sem jött velünk, csak posztolt és kommentelt éjjel-nappal...

A másik: egy meglett, érett nő az utcából, (diplomája és pedagógus végzettsége van!) most szült a napokban és bevitte a laptopját a kórházba és az újszülött részlegre... Hát nem beteges ez már?!

Vagy csak én vagyok maradi és az új generációt már ezzel együtt kell elfogadni?