Ezt hogy vészeljem át? Nagyon fog hiányozni!!! :( (beszélgetős fórum)

Köszönöm szépen :)Igen egy jobb jövő miatt hoztuk meg ezt az áldozatot.!!!Sajnos más megoldás nem volt!Lehet,hogy terjengenek rémhirek az ilyen kapcsolatokról,de a miénk túl fogja vészelni ezt az időszakot is!!! Próbálok pozitvan hozzáállni és bátoritani őt,hiszen miattunk hozta meg ezt a döntést.Igen lehet tartani napi szinten a kapcsolatot,ez tényleg jó.De én igazából az estéktől,álmatlan éjszakáktól tartok....Olyan üres lesz nélküle a lakás...:(

Szia!Egy gyerekkori barátjának a vállalkozásában fog dolgozni a párom.Nagyon hosszú évekre nem tervezünk,hiszen én sem távkapcsolatot szeretnék.Ez a meló biztos neki,de úgy van vele,ha csak ebben az évben dolgozik is kint,már megéri.Haza elvileg 3 hetente jön egy hétre,de jöhet 2 hetente is(én csak örülnék neki),ha úgy akarja,nincs neki megszabva.Kiköltözni...nem tudom,igazából egyikőnk sincs oda németországért,terveztük,hogy majd elmegyünk esetleg innen,de nem oda.A kislányom most megy elsőbe,már szerintem nem lehetne elintézni neki kint az iskolát.Esetleg 2.-tól.Nem tudom hogy megy ott,ott is van magyar nyelvű suli?A te szüleid hogy élték meg,hogy apud kint dolgozott?Náluk is kihűlt a kapcsolat?Véleményem szerint ha erre rámegy a kapcsolat,akkor előbb utóbb itt magyarországon együtt élve is bekövetkezne.De nem fog,mert én támogatni fogom,és tudja,hogy mindig van visszaút.Mondtam is neki ,hogy inkább élek vele egy árokparton szegényen de boldogan,nekem az a fontos,hogy együtt legyünk!!! :))

Jól teszitek ha kihasználjátok az adódó lehetőséget. Gondolj arra, hogy ez csak egy ideig tart, hisz a jobb jövő célja lebeg a szemetek előtt. Ezért mindenkinek áldozatot kell hozni, kinek így, kinek úgy. A mai világban pedig már nem olyan nagyok a távolságok hisz telefonon, interneten is lehet akár napi kapcsolatot is tartani. Próbálj meg erős maradni, mert ha a kislány is megérzi rajtad a feszültséget, akkor az ő életét is megnehezíted ezzel. Sok sikert kívánok nektek.

A muszáj az nagy úr :S Írtad, hogy van egy 6 éves kislányos, az én apum is kijárt Németbe dolgozni, én nagyon nehezen viseltem, szinte nélküle nőttem fel, lemaradt a boldog pillanatokról, nem elkeseríteni akarlak, csak nekem nagyon rossz volt "apa nélkül" Egyébként ha 3 hetente hazajár, akkor hány napot lesz otthon? Esetleg ha ez a munka tényleg biztos, akkor nektek a későbbiekben (pár hónap múlva) nem tudnátok kiköltözni hozzá? A kislányod még pont jó korban van, nagyon könnyen megtanulna németül és kezdhetné is ott az iskolát. Így a párkapcsolati részről pedig mi is voltunk külön, én mentem külföldre dolgozni és nagyon nehezen viseltem... :S Igaz csak két hetet voltam tőle távol, de nekem örökké valóságnak tűnt :S Mindenen elsírtam magam, ha nem úgy köszönt a telefonba már kombináltam, hogy mi baja lehet, nem volt kedvem semmihez, szörnyű volt. Bár neked könnyebb lesz, mert ott lesz/van a kislányod aki erőt ad. Most megint volt róla szó, hogy ő kimegy külföldre én meg otthon maradok, de nem vállaltuk így mindketten kiköltöztünk és nem bántuk meg :) Tudom, te nehezebb helyzetben vagy, mert ott a gyerek, de gondold meg szerintem a költözést. Amúgy is jobb Németbe az élet szerintem. Én nagyon szerettem ott lenni. Szívesen költöznék majd oda egyszer. Az én véleményem az, hogy szerintem hosszú távon ki fog hűlni a kapcsolat. Mert gondolom nem pár hónapról van szó ha lakásra akartok félre tenni. Én azért nagyon sok erőt és kitartást kívánok. Szerintem erős vagy ha megtudtad hozni ezt a döntést, én biztos nem bírnám :(

Sziasztok :) !Nem is tudom hogyan kezdjem,még sosem inditottam fórumot. (: Magamról annyit,hogy 30 éves vagyok,egy csodálatos 6 éves kislány anyukája. A kedvesemmel 9 éve élünk együtt,imádjuk egymást a mai napig,ő a mindenem ;). A bánatomat csak az okozza,hogy a páromnak egy szebb közös jövő reményében külföldön kell munkát vállalnia.Vasárnap utazik Németországba :´( !!! Sajnos muszáj megtennünk ezt a lépést,mert jelenleg albérletben vagyunk és csak igy lesz lehetőségünk saját lakásra félretenni.Már 2 éve is lett volna egy ilyen lehetősége,de akkor nem éltünk vele,de most engednem kellett.A bizalom 100% megvan oda-vissza,tudom,hogy nem csalna meg,ahogyan én sem őt semmi pénzért.Tudom,hogy nehéz szivvel és nem szórakozni megy,hanem miattunk teszi... 3 hetente fog hazajárni,ami tudom nem olyan hosszú idő,de én el nem tudom képzelni mi lesz velem nélküle..Nekem ő a másik felem :)Eddig nem tudtam hogy lehet embernek ennyi könnye :´(... Aludni sem tudok,csak jár az agyam! És már vasárnap utazik ...úristen :( !!!! Voltatok már ilyen szituban?Hogyan éltétek meg?