Extrém introvertáltan kapcsolatban (beszélgetés)

Azt most már kár lenne taglalni ,hogy ilyen típusként fél év alatt összeköltözni ,,nekem már ,vagy még ez sem fért volna bele.

Viszont az igény érthető.

Nem nagyon értek az ilyesmihez,,nem voltam ilyen helyzetben.

Mégis amikor egy általunk szeretett emberrel próbálunk valamit megértetni, elfogadtatni, sokszor hisszük azt nagyon határozottak vagyunk(ahogy írtad is).

Aztán mégsem,,belülről érzed, tudod mit akarsz,,kifele viszont nem nyilvánul meg olyan határozottan,,mint ahogy te azt magadban elképzeled.

Igen, abszolút rámehet a kapcsolat, és nem azért, mert nem kapod meg tőle a 2 napot, hanem azért, mert egy kicsit sem érdekli, hogy te mit szeretnél. Nem tart tiszteletben.

És ha ebben engedsz neki, majd szép sorban jön a többi is. Ha ezt így, ahogy leírtad, elmondod neki és nem érti meg, nem fogadja el, akkor eldöntheted, hogy alárendeled magad, vagy elengeded.

Sziasztok!

Őszintén szeretném egyrészt a véleményeteket kérni,másrészt tanácsot az ügyemben.Nem szeretnék pszichológushoz menni,mert nem érzem hibának,amit leírok,inkább egy igénynek,amire megoldást kellene találnom.

Fél éve van egy kapcsolatom,ami nagyon komolynak is indult.Mindkettőnknek van már előző kapcsolatból egy gyermeke,az enyémet én nevelem,a párom kisfiát az anyuka.Párom külön albérletet tart fenn,de mióta megismerkedtünk,nagyon hamar ideköltözött.Az albérlete is megvan,itt csak a napi használatos holmiját tartja.Én egész életemben csendes,visszahúzódó voltam,a válásom után viszont határozott is lettem,saját vállalkozásom van,amit az elmúlt 5 évben egyedül építgettem,de nagyon hamar kifáradok lelkileg,ami fizikai fáradtságot is okoz.Kivizsgáltattam magam,stb,semmi bajom...vitamint szedek,minden,egyszerűen ilyen vagyok...A leterheltség,a stressz és sajnos adósság problémák miatt nagyon hamar lefáradok.Én a teljes csendből és egyedüllétből tudok töltekezni.Eddig ezt úgy oldottam meg,hogy nagynehezen a kisfiam apjával leszerveztük,hogy havonta 2 napra elviszi,amit magamban tölthetek.Ez teljesen elég is volt,mindig kivirultam utána,türelmesebb lettem,stb,ami kisgyerekkel,vállalkozással nagyon fontos.Na most az a helyzet,hogy ez az utóbbi fél évben nincs így.Mióta együtt vagyunk,a hónap összes napján együtt vagyunk,csak arra a 8 órára nem,amíg dolgozik.Nagyon szeretem,imádom,hálás vagyok neki,mert egy eszméletlenül törődő,türelmes,nagyon tőkéletes ember.De... ezt az igényemet nem tudja elfogadni,nem érti.Sokszor leültem már vele beszélgetni az első alkalomtól kezdve,elmagyaráztam,hogy ez a 2 nap,vagy jó,ha nagyon nem akarja,legyen csak 1...ez arról szól,hogy visszanyerjem az energiámat.Nem megyek el sehova barátokkal,amúgy sincsenek...nem megyek moziba,semmi...hanem otthon vagyok,akkor kelek fel,amikor végre 1x egy hónapban kialudtam magam,nem főzök senkinek,csak hideget eszem,hogy azzal se menjen az idő és kimegyek a kertbe az állataim közé,a szabadba,vagy olvasok és zenét hallgatok,de a hangsúly azon van,hogy egyedül.Ő ezt nem akarja megérteni,szerinte ezt együtt is csinálhatjuk,milyen jó program.Meg ő engem nem akadályoz semmiben és ne lássam akadálynak,amúgy is sok teret hagy nekem.Nem tudom egyszerűen ezt hogy kezeljem le,mert nekem ez az 1-2 nap magát az életet jelenti.Szerintem nem is nagy kérés,soha máskor nincsen semerre külön programom.Most úgy érzem,hogy erre még a kapcsolat is rámehet,ha nem fogadja el.Mert igen,lehet ketten is ezt csinálni,de akkor szólnom kell hozzá,mégis ott van,mégsem vagyok magamban.Nem tudom,ez kinek mennyire érthető.Nem gondolnám,hogy akkor nekem nem való kapcsolat,vagy akkor legyek egyedül,mert szerintem nagyon is jó társ vagyok,de havonta 1 napot szerettem volna csak,amit megszoktam,amikor nincs semmi,csak a csend és a magányom.Ez szerintetek nagy dolog?Nem normális dolog?Valaki van még így,mint én?Hogyan lehetne megértetni vele,hogy ez mindenkinek jó?Hiszen folyamatosan együtt vagyunk,még a boltba is velem jön,a kisfiam iskolájába is,amikor reggel viszem... Nekem ez az 1-2 nap maga a lélegzet,mindenből.