Érzelmi megcsalás? Mit tegyek hogy higgyen nekem? (beszélgetős fórum)

Ezzel csak annyiban vitatkoznék, hogy nem 10 év házasság után történt ez vele, hanem a kapcsolatbak az első részében.

Az azonban igaz, hogy miért kellett elmondani? Viszont ezt már felesleges reszelgetni, mert megtörtént.

Persze hogy nem volt kerek. Nehéz időszakuk volt, nem nyúltak egymáshoz. A gondolata picit elkalandozott, de nem történt SEMMI. Elvi síkon sem. Csak gondolt rá. De döntött, a férje mellett... Ne mondja nekem senki, hogy egy 10-20 éves házasságban soha, egyetlen egy alkalommal se találkozott egy emberrel se, aki esetleg vonzó volt számára. De hozott egy döntést, és nem ment bele. Szerintem ez a szeretet, ez a hűség, ez a kitartás. És nem is feltétlenül kell a kapcsolatodnak szarnak lennie ehhez. Én így gondolom. Megesik az ilyen.

Nagyon nem kellett volna elmondani, mert igazán nincs is mit elmondani. Nem kell minden egyes gondolatról beszámolni. Hülyeség az egész, de nagyon szarul tud esni a másiknak.

"....1-2 hét után úgy éreztem,hogy megjelent bennem egyfajta érdeklődés a kollégám irányába.

Úgy éreztem szeretném kicsit jobban megismerni emberileg.

Ekkor észbe kaptam, hogy nem jó irányba haladok...."

Én is pontosan így voltam. Jött egy másik férfi, aki elkezdett érdekelni, tetszeni, sokat gondoltam rá, stb. Én arra jutottam, ha egy működő párkapcsolatban más férfira is van szemem, akkor ott valami nem kerek. Rengeteget tépelődtem ezen, és addig-addig alakultak a dolgok, hogy ez a bizonyos másik férfi ma már a férjem, boldog házasságban :)

Hálát adok minden nap, hogy ő jött és megismertem.

Persze ez teljesen más szituáció, hiszen gyerek nem volt.

Viszont a gyereked apjának annyiból lehet igaza, hogy ha akkor Te eljutottál oda, hogy érdeklődsz más iránt, akkor veletek ott valami nem volt kerek.

Gondolj bele, hogy fordított helyzetben ez hogy esne. Ha a gyereked apja megmondaná, hogy pár évvel ezelőtt volt egy kis flörtöcske valakivel.

De,ha szerinte az,akkor ezen sosem fog tudni túllépni?

Akkor inkább rugjuk fel a 10 évet,a családot miközben nem is történt semmi?

Ezen akkor a pszichológus sem tud segíteni?

Tényleg nem sejtettem, hogy így fog reagálni.

Azt gondoltam ez nem egy nagy horderejű dolog.

Talán, ha nem akkor közlöm, amikor az anyja haldoklik, lehet, hogy másképpen reagál ő is.

Bár ez sem biztos...

Akkor ugye, hogy ez nem volt érzelmi megcsalás?

Miért érzi így?

Jó ötlet a pszichológus!

SOHA nem kellett volna elmondani, persze nem tudhattad, hogy ennyire túlreagálja. Mert ez túlreagálás!

Ott tartunk, hogy miért nem mondtam el ezt akkor?

Mert akkor legalább úgy tudott volna elhagyni, hogy nem sérül egy egész család.

Szóval ő mindenáron azt próbálja bizonygatni, hogy én érzelmileg megcsaltam,de ez nem igaz.

Mostmár nem bír elhagyni, mert család vagyunk, már több szál fűz össze minket.

Meg ugye mostanság ébredt rá, hogy ő mennyire szeret engem.

Tegnap is kb rosszul lett.

Pszichológusra lenne szüksége és ezt már ő is belátta.

Én mit tegyek?

Úgy érzem tönkretettem az életét, pedig Isten látja lelkem soha nem akartam bántani, hiszen teljes szívemből szeretem.

A párom szóba hozta a srácot.

Nem szeretném le írni, hogy mi okból, meg igazából az ügy szempontjából nem is lényeges.

Ekkor elmondtam, hogy a srác valószínűleg érzelmeket táplált irántam.

Aztán már kíváncsi volt, hogy ezt miből gondolom.

Szóval így kezdődött...

Mégis minek mondtad el a semmit? Ne mis értem.

A reakcióján mondjuk nem csodálkozom kicsit sem.

Bár kérdést nem láttam,azért válaszolok érdemben is.

Ilyen apró flörtök úgy gondolom előfordulhatnak az ember életében,főleg,ha nehezebb időszak van,de nem történt semmi,hisz észbe kaptál,és a pároddal akartad rendbe hozni a félrelépés helyett.

Az idő egyébként mindenre gyógyír,majd jobb lesz neki is.

Ha ő ezt úgy gondolja,hogy megcsaltad,akkor a 3 hónap még igen rövid idő.

Várj és szeresd,egyebet nem tudok mondani

Minek kellett elmondani a semmit 2 év után?

Nemhogy örültél volna,hogy minden rendbejött köztetek.

10 és fél éve vagyunk egy pár, abból 5 éve együtt is élünk és van egy 4 éves gyerekünk.

7 és fél évvel ezelőtt új munkahelyre mentem, ahol rövid időn belül, azt vettem észre, hogy a közvetlen felettesemnek tetszettem.

Néha bókolt és nagyon kedves, figyelmes volt velem.

Bevallom nekem jól esett ez a fajta figyelemb, mert akkoriban a párom kissé el volt távolodva tőlem, kevés figyelmet, törődést kaptam tőle.

1-2 hét után úgy éreztem,hogy megjelent bennem egyfajta érdeklődés a kollégám irányába.

Úgy éreztem szeretném kicsit jobban megismerni emberileg.

Ekkor észbe kaptam, hogy nem jó irányba haladok, mert egyrészt ezt a fajta figyelmet én a páromtól szeretném megkapni, másrészt ha elkezdek vele barátkozni, abból akár baj is lehet, hiszen épp egy hullámvölgyben volt a kapcsolatom.

Néhány napba beletellett míg ezt az érdeklődést leépítettem magamban.

A srác továbbra is kedves volt és bókolt és ez néha még jólesett, hisz a párom továbbra sem adta ezt meg nekem.

Én eközben próbáltam újra közelebb kerülni a páromhoz, próbáltam javítani a kapcsolatunkon.

Ez annyira jól sikerült, hogy eljutottunk az összeköltözésig és a gyerekvállalásig.

Én nem beszéltem soha a páromnak erről a kollégáról, úgy gondoltam hogy nincs jelentősége, hisz észbe kaptam, nem kezdtem el érzelmeket táplálni és nem tettem semmi rosszat.

Sajnos a szülés után megint csak elkezdett megromlani a kapcsolatunk.

A párom nem vette ki a részét a gyereknevelésből és velem sem foglalkozott egyáltalán.

Nőként sem számítottam már, 1-2 havonta nyúlt hozzám, pedig nekem lett volna igényem rá.

Nem lettem rosszabb csaj a szülés után, sőt elmondása szerint "bombázó" lettem.

Mégis inkább csak a hibáimat látta meg folyton.

Néha azért voltak jobb időszakok, de azok sajnos nagyon rövid ideig tartottak.

Ez alatt az időszak alatt, a volt kollégám ismerősöm volt a Facebookon és 2-3 havonta írt.

Érdeklődött hogy vagyok, miújság velem.

Pár mondatos beszélgetések voltak ezek.

Semmi kirívó nem volt bennük, de én töröltem őket, mert a párom féltékeny típus és mivel anno mondtam neki, hogy ez a srác amúgy jól néz ki, ezért inkább nem kockáztattam meg egy felesleges veszekedést.

3 éven át 2-3 havonta írt ez a srác.

Én soha nem kerestem őt.

Nem nyomult, nem próbálkozott, egyszerűen csak érdekelte hogy vagyok.

Soha nem panaszkodtam neki, semmit nem tudott a párkapcsolatom milyenségéről.

Tényleg teljesen általános üzenetek voltak, olyanok amilyenek két régi ismerős között szoktak lenni (hogy vagy? hogy van a gyerek?, te hogy vagy?...)

Pár mondat után mindig elköszöntünk.

Egyszer egy képemre reagálva írt annyit, hogy milyen szép vagyok és büszke lehet rám a párom.

Erre én annyit reagáltam, hogy nem kellene ilyet írnia,mert a barátnőjének nem hiszem hogy jól esne, ha látná.

Erre annyit írt, hogy félreértem őt, nem volt ebben semmilyen rossz szándék.

Ez alatt az időszak alatt nekem azért néha jól esett, hogy érdeklődik irántam.

Az volt bennem, hogy tessék ezt a srácot úgyis erdeklem, hogy soha semmi viszonzást nem kapott tőlem, a párom meg le sem sz@r,pedig neki adtam az életemet.

Ennek ellenére sosem nyitottam a srác felé, nem is akartam soha semmit tőle.

Több, mint 2 éve nincsenek üzenetek.

Aztán idén nyáron elkezdett a párom újra nyitni felém.

Elkezdett javulni a kapcsolatunk, újra azt éreztem, hogy fontos vagyok számára.

Minden egyre jobb lett.

3 hónappal ezelőtt (mindegy milyen okból) elmondtam a páromnak ezt az egészet.

Azóta kész kálvária az életünk.

Úgy érzi érzelmileg megcsaltam.

Azt mondja, hogy abban a pár hétben ő megszünt létezni a számomra, hogy én egy másik pasi után vágyakoztam stb...

Egyszerűen hiába mondom el, hogy ez nem így van, hiszen vele vagyok 10 éve, neki szültem gyereket, neki viseltem el, hogy 5 éven át semmibe sem nézett és neki könyörgöm 3 hónapja, hogy higgye el nem kellett és nem is kell más nekem.

Ez az utóbbi 3 hónap egy pokol.

A párom bár visszatért hozzám teljes szívvel, mégsem lehetünk boldogok.

Ő teljesen kikészült.

Nemtudja kezelni a helyzetet.

Azt mondja, hogy oka van annak, hogy ez a srác 7 éven át jelen volt, azt mondja hogy kötődök hozzá.

Én meg már abban vagyok kikészülve, hogy bizonygatnom kell az ellenkezőjét.

Már fizikailag is érzem, hogy ez tönkretesz, lelkileg meg inkább le sem írom mit érzek.

A párom anyja novemberben elhunyt.

Daganatos volt és a párom miatta is ki volt már készülve és épp ebben a végstádiumos időszakban mondtam el neki ezt az egészet.

Tényleg nagyon kikészült, már az öngyilkosság gondolata is felmerült benne.

Most úgy élünk együtt,hogy fél napig minden rendben,szeretjük, imádjuk egymást, aztán egyszer csak bekattan nála a történet és annyi mindennek.

Úgy érzi nemtud megmaradni mellettem.

Viszont elhagyni sem akar, mert imád engem és a gyereket. Mi

30N/33F