Érvek az átlagon aluli anyagi helyzetü mamáknak (beszélgetős fórum)

Sok tekintetben igazat adok a beiróknak, hiszen a gyermek, az nem egy tárgy, ha letesszük akkor ott marad. Egy élő emberi lény, aki megszületett erre a világra, de előtte felmérte azt tud vajon róla gondoskodni és megadni azt, amire szükséges a felneveléséhez. Foglalkozni kell vele beszélgetni és nekem megmondom őszintén két felnőtt lányom van, akik már önálló keresettel rendelkeznek és a mai napig nagyon szeretem őket, mert az életem részei, nélkülük pedig üres, sivár lett volna.

Meg kell vizsgálni, hogy akalmas vagyok erre a feladatra és akkor dönteni. Üdv.Ágnes.

mindenki maga tudja....én voltam ilyen szituban...döntöttem..többet nem írok....hidd el nincs jó megoldás...ha valaki nem akar babát védekezzen...erre nincs más válasz bocsika...

Az anyagiak mellett fontos a felelősség.....érzet...

Sziasztok Mindenki!

Én a 15. hét végén járó kismami vagyok ésmég mndig nyomom a billentyűzetet. Az ok egyzerű: útban a Baba, a párom munkanélküli. Én meg 80E-t kapok havonta. Van olyan szülész orvos, aki közel 100.000-et kér a szülésért. Ti mennyiért szültetek? Van köztetek esetleg olyan aki dr. Pop Andreánál szült? Ő mennyit kért?

Én is mondanék vmit.

Már van egy lányunk ebben az évben terveztük a kistesót, ha már sikerült egy kicsit anyagilag helyre rázódnunk. De a kistesó úgy gondolta hamarabb érkezik pár hónappal. Van segítségünk így egy kicsit könnyebb mivel a párom havonta egyszer jön haza. Próbál kijutni külföldre hogy nekünk jobb legyen, és úgy néz ki megvalósulni látszik. Nekem nem fordult meg a fejemben hogy elvetessem. Még akkor sem ha nem segítene senki.

igy 30 hozzászolás után.. köszönöm

köszönöm hogy vitatkoztatok anélkül hogy bármi konkértumot irtam volna..

az volt a célom hogy ezek után megmutassam egy ismerösömnek.. mert bár van kilátás náluk is.. de ö egyenes határozott nemmel van az egészre... és gondoltam mielött elmenne abortuszra megmutatom neki mások véleményét :)

Mi a gyerekszülés után gatyásodtunk le, azaz az utóbbi egy éveben... (De ez nem a gyerek hibája) mégse adnám semmiért.

Viszont közös döntésünk volt, szülők akartunk lenni. Úgyhogy nincs okom panaszra... Majd megoldjuk...

A mostani főnököm, és ma már felesége, addig-addig vártak a gyerekre ameddig:

- nem telik nagy házra,

- nagyon drága kocsira,

- illetve évente a luxus nyaralásra.

Mire ez meglett, ők negyvenen túl lettek, és egy házárát odaadták dokibácsinak, mert akartak gyereket. (A másik házára arra ment, hogy addig ne legyen.)

Mi anno "csóró" fiatalok, akartunk gyereket, igaz kicsivel több ideig voltunk "csórók". Nem voltunk nyaralni. Nincs "fúlos ótónk", de van egy házunk.

Két csodálatos felnőtt gyerekünk, és ami a legnagyobb öröm, a "VILÁG LEGSZEBB" unokája a miénk.

És nem szégyelem elmondani, hogy volt olyan idő az életünkben, amikor a napi kenyér is problémát jelentet.

Mi bármit mondhatunk, úgyis neki(k) kell meghozni a döntést. (Szívem szerint azt mondanám, ha már útban van az a kis élet, hadd jöjjön!)

Van értelme az életnek gyerek nélkül is, de teljesebb gyermekkel. Mi sokáig voltunk kettesben, mert nem jött a baba - az a korszak is jó volt, összecsiszolódtunk, megértünk a szülői szerepre - aztán jöttek szépen sorban egymás után. Már nem tudnám nélkülük elképzelni az életet.

A pénz? Fontos, de nem minden. Ne a pénz határozza meg, mit csinálsz, Te/Ti döntsél/etek!

IGEN!! !

Ha nemtudja eltartani akkor ne vállalja!

Nem azt mondom hogy gazdagnak kell lenni és csak akkor vállalja de ő az átlagon alulit kérdezi!