Epilepszia - A teljesebb életért (beszélgetős fórum)

Hahó "kiscsirke"!

MI az az "ájulás"?Az én Drágám csak GM rohamokat tud.:-)Persze "kicsiket" is tud,de azt nehéz észrevenni és ráadásul az alapvető habitusa sem hirtelen.Enyhén szólva...

Jó éjt!

Sziasztok!

Elolvastam az új írásokat:

Sirga! Nekem a legtöbb 3 egymás után volt! De mondjuk nekem csak „ájulás” volt.

csajocska! Én úgy tudom, hogy az epilepsziásoknál nincs halálközeli élmény, mert nem áll le közben a szívünk (legalábbis remélem) meg semmi ilyesmi nem történik! De ha mégis, azt írjátok már meg légyszi!

Puszi

Szia!

Amikor elkezdődik,eltelik egy bizonyos idő és abbamarad.Majd folytatódik...és így tovább.A zárójelentésén ezek külön -rohamnak számítanak.

Az összepakolok...felébredtem éjszaka,már hívtam a mentőket.Egész ügyesen lement.Ha már kihívtam Őket,összepakoltam,közben elaludt.Megszólalt a kapucsengő és akkor újrakezdődött.

Hát ennyi.

Amúgy ez elsőnél majdnem megfolytott.Akkor még nem tudtam,hogy hiába néz rám esdeklőn,semmit sem jelent.Nyúlt a nyakam felé,én azt hittem,hogy át akar ölelni.No,akkor beindult újra...iszonyat erő van ebben a kiskrapekban.Megmaradt a lenyomat.

Megtanultam a leckét.

Utána azon nevettünk,hogy biztos a tudatalattia dolgozott.:-)

Puszi!

Szia!

Ne haragudj, nem egészen értem: 6 roham közvetlenül egymás után? Ilyet még nem hallottam! Nekem eddig mindig "csak" 1 volt egyszerre. Őszintén szólva el se tudom képzelni, hogy egy roham után - ahogy írod - összepakolok a következőig! Kérlek, írj erről részletesebben, mert nekem ez teljesen új!

Puszi!

Hahó Mindenkinek!

Érdeklődnék,hogy nem ismertek és használtok valami gyógyszert illetve tapaszt a roham ideje alatt,amivel kikerülhetném,hogy az én kis életem értelmét kórházba "küldjem".

Igazából a 6 évi ismeretségünk alatt 2x örvendeztetett meg ezzel a kis tevékenységével.Az kollégiumi cimboráit és otthoni ismerőseit kápráztatta el a mutatvánnyal.(Volt ismerős anyuka,aki utána hetekig sírt...)Az Ő bevallásuk szerint mindig csak egy roham volt,megvárták és hagyták pihenni.

Hát én az elsőt 3 év gyógyszer melleti és egy év gyógyszer nélküli tünetmentes időszak után kaptam ki.A mentő a 6. ismétlődés után érkezett meg...Most a 2. alkalomnál már volt időm összepakolni a 2 roham között.Tehát-én csak szeretném így gondolni-ezt az időt én is tudnám kihasználni,valahogy segíteni.

Utálja a kórházat és úgy sem tudnak semmit sem.De a több roham miatt probléma is adódhat.

Ahogy olvasgattam az írásokat,abszolult megértem,hogy kívülállóként nagyon ilyesztő.De amikor végig pörgettem az elsőt és mindent elintéztem,arra gondoltam,hogy tudok segíteni és elég karakán tudok én lenni,ha kell.Hát ez megnyugtatott.

Előre is köszi!

Szép napot.:)

Sziasztok!

Igen, Kiscsirke, nagy a pangás errefelé, magamnak meg nem szívesen üzengetek. ;)

Örülök, hogy a pároddal minden rendben! Többiek, hova lettetek?

Puszi!

Sziasztok!

Olyan régen írtunk ide!

A vőlegényemnek gyógyul a lába. Szerencsére azóta nem volt semmi vele. Az ájulás valószínűleg a seb miatt volt.

Veletek mi van?

Írjatok!!!!!!!!!!

Puszi

Tegnap láttam a Vészhelyzet ismétlésében, ahogy Green doki elveszti az eszméletét. Azt mondták, Sacer-es roham. Megkérdeztem a páromtól: én is ilyen vagyok olyankor? Azt felelte: nagyjából. Mit mondjak, TV-n keresztül is elég ijesztő volt - és nyomasztó arra gondolni, milyen "élményeket" okozok a szeretteimnek...

Kiscsirke! Nem csodálnám, ha a fájdalomtól ájult volna el - szörnyű fájdalmas lehet! Puszi!

Sziasztok!

Most egyenlőre jól van, egész nap fekszik, sanja nincs időm írni, most, mert egész nap itthon sürögtem. És most fáradt vagyok. Ő nem tud menni, nem tud ráállni, mert feszül neki. Egy tenyérnyi felület a vádliján, másodfokú, képzelhetitek...

Lehet, hogy tényleg a fájdalomtól volt, lehet sebláz is, mert lázas is volt másnap.

Majd később még írok.

Puszi

Az is lehet hogy a fájdalomtól(persze ha fáj neki)

már én is ájultam el fájdalomtól

Képzeljétek, a vőlegényem ma éjszaka elájult. Úgy megijedtem. Hozzászoktam, hogy én szoktam ájuldozni.

Megégett a vádlija munka közben, kapott tetanuszt. Szerintetek elképzelhető, hogy emiatt?

Puszi

Szia!

Milyen mértékű ez a szellemi sérülés???

Nem fáj a roham, csak ijesztő! Legalábbis számomra.

Én orvost tudok ajánlani, ha gondolod, de priviben.

Puszi

Sziasztok.

Gyermekem epilepsziás 3-hetes kora óta,nagyon megkeserítí az életünket lassan 20-éve.Sok roham van és sokszor nem tudom mit tegyek ,hogy segíthetnék fiamnak.Szeretném meg kérdezni,mert fiammal már nem tudok beszélni mert szellemi sérült lett,teljesen!A roham fáj?Mivel tudnám segíteni,hamarabb észhez térjen ,vagy szűnjön a roham,ha valaki tudna ebben segíteni kérem írja meg nekem ,köszönöm.

Kiscsirke! Láttad az adatlapomat? Na, de mindegy, nem a fotó a lényeg. Hála Istennek rajtam se látszik, hogy nem vagyok teljesen egészséges. Igen, ebben biztosan igazad van: az, hogy nekem pl. a sok változás idején jött az első roham, tuti még nehezebbé tette saját magam elfogadását! (Tudod: 14 év. Iskolaváltás, első - nyári - munka, első szerelem, első koncertélmény, ...) És én szégyelltem is. Ezen pedig nem sokat segített, hogy néhány környezetemben élő "kultúrlény" - akik nem tudták, mi van velem! - a jelenlétemben azonosították az epilepsziát az elmebetegséggel.

Tsz! Pontosan erre gondoltam. Neki több idő kell - szerintem - az önelfogadásra, mint Neked őt elfogadni. Ő veszít többet, ha türelmetlen Veled. :)

Úristen, mennyiszer volt szóismétlés! :)

Amúgy meg minden embernek van valami problematikája, amit a párjára „ráerőltet”, mert ugye együtt szeretnének lenni. Nekünk ez épp a betegségünk. Másnak az alkohol, a drog, a cigaretta, a pánikbetegség, az asztma, az allergia, szívbetegség, és még sorolhatnám.

Pozitív kisugárzás, és az emberek le fogják sz...ni, hogy mi bajod!!!!!

Különben meg én is sz...ok rájuk, főleg az olyanokra, akik azt se tudják mi az, de leszólják!

Na mostmár tényleg pá-pá!

Nem tudom, hogy rajtad ez a betegség mennyire látszik, mert van akin látszik, (persze nem a betegség, hanem a rohamok nyomai -agykárosodás-), de rajtam hálaistennek egyáltalán nem! Ezért Rám mindig is normálisan tekintett mindenki! Ezért valószínűleg nem tapasztaltam velem szembe irányuló negatívumot.

Szóval valószínűleg a tapasztalataink miatt látjuk másképp. Meg én 5 éves korom óta élek vele együtt. Szinte soha nem voltam egészséges! Akinek felnőtt, vagy serdülőkorban jön ki, annak sztem nehezebb!

A barátaimnak mindig mondom mi van, vagy régen is mondtam mindig az aktuális pasijaimnak (nem volt túl sok mondjuk), és egyáltalán nem érdekelte őket. Mármint pozitívan értem, amúgy érdekelte őket, hogy olyankor mit csináljanak, meg ilyesmi.

Szóval, igen, sajnos sokféleképp meglehet élni ezt a betegséget. Én nem fogom fel tragikusan. Sőt a neten van egy kislány blogja, aki 16 évesen tudta meg hogy rákos. 1,5 évig szenvedett...nem folytatom, ha érdekel, megadom a linket. És amióta azt végigolvastam, hálát adok az Istennek, hogy „csak” epilepsziás vagyok!!!

Puszi Nektek!

Szia!

Nagyon sajnálom! De szerintem nem kell túldramatizálnod! Ez azért történt. Tudom, ez most szívtelenül hangzik,m de hidd el, nem megbántani akarlak! Ha ennyi idő után sem tudtad elfelejteni, valószínűleg Te nem az az ember vagy aki ezt feltudja dolgozni, vagy inkább túlérzékeny. Lehet, hogy ennek így kell lennie.

Én megjöttem, szerencsére! Csak a lábaim fájnak nagyon, mert jócskán eltévedtünk Velencében. 7 órát csatangoltunk, szerintem minden pontján jártunk :) De nagyon szép város, a hangulat és az illatok felejthetetlenek! Mindenkinek ajánlom!

Így van. Nagyon elcsépelt közhely, de igaz, hogy az idő a legjobb gyógyír. Sajnos nekem is nagy szükségem lenne egy jó lélekbúvár segítségére - annak idején ez szóba se került, mostanra meg hatványozódtak a lelki problémák.

Szerintem gondolkodj el egy esetleges beszélgetésen! Arra gondolok, hogy meg kéne osztanod a pároddal, a gondolataidat, érzéseidet - és az övékről is beszélni, ha szükségét látja. Úgy értem, szerintem megértené, hogy időre van szükséged a történtek feldolgozásához. De Te ismered, természetesen Te döntesz - mindenesetre szép, amit vállalni készülsz! Az ő nevében is köszönöm! :)

Most, hogy olvastam, beugrott: Valentin nem csak a szerelmesek védőszentje, hanem az epilepsziásoké is! És valami epilepsziások világnapja, vagy mi van február 14-én - amikor megtudtam, kitolásnak vettem, hogy a szerelmesek napján! De arról, amit írtál, még tényleg nem hallottam.

Gyenge vagy? Elhiszem, és nem csodálom. Inkább az erődet csodálom, hogy mégis próbálkozol! Ne aggódj, nem lesz baj! Csak ez - szerintem - éppolyan nagy trauma Neked, mint a párodnak (mint pl. nekem volt). Magadnak is adj időt! Ez komoly dolog, természetes, hogy nem tudod egyik napról a másikra feldolgozni. Puszi!