Elvetetnéd, ha még időben kiderülne hogy súlyosan beteg a babád? (beszélgetős fórum)

Ha minden vizsgálat egyértelműen bizonyítaná, hogy beteg lenne, nem merném vállalni. Az ő érdekében nem.

Bocs a gépelési hibákért:)

Igen. Nálunk a második terhességem félidőben merült fel a genetika betegség gyanúja. Egyértelmű volt, hogy nem vállaljuk, ha nagy a baj. Egyrészt a baba nem kérte az életet, miért kapjon egy nem teljes értékűt? Másrészt kimondottan csak a nagyobbiknak akartunk tesót, épp azért, hogy jobb legyen neki így. Egy súlyosan beteg gyerek rontott volna az ő életminőségén is. Csúnyán hangzik, de egy megszületett, gyerek boldogsága fontosabb volt a meg nem születnél. Szerencsére nem volt gond, az "apróságok" meg helyrejöttek a születéséig. Ha másképp alakult volna, tudom, nap mint nap könnyet csalt volna a szemembe, mégis erőt adott volna az, hogy a kisebbik rosszat mellett döntöttünk volna. Inkább a szülő lelkiismerete szenvedjen kárt, mint a gyermeke boldogsága csorbuljon és sérüljön a pici szive a háttérbe szorulás miatt. Az sem mellékes, ekkora terhet elbírt volna-e a kapcsolatunk a párommal. Na, nem a mi szempontunkból értem, elvált szülők gyerekeként elképzelhetetlennek tartom, hogy az enyémeim is átéljenek hasonló lelki válságokat.

Igen!Ha minden vizsgálaton bebizonyosodna,hogy tényleg súlyos beteg.

Nagyon szomorú de igen:(((Remélem ilyen soha nem lesz velem!!!

igen

Igen

Igen

Nekem 12. hetes ultrahangon vették észre, hogy fejlődési rendellenessége van a babámnak, az orvos javaslatára aláírtam a papírokat. Mire befeküdtem a kórházba, már nem vert a kis szíve. Érdemes átgondolni, hogy annak a babának és a család többi tagjának mi a jó, valamint azt is, hogy tudunk-e ezzel a tudattal élni, hogy vajon milyen lett volna, ha....

elvetetném.ha valóbanannyirasúlyos a betegség,miért szüljem meg?hogy végigküzködjön fájdalmakkal egy életet?vagy hamármeghalok,ne tudja magát ellátni,és idegenek jó vagy rossz indulatára szorulva éljen egy otthonban?ez nem élet...

Attól függ, milyen betegsége lenne. Ha élettel teljesen, vagy nagyon összeegyeztethetetlen, akkor igen. Ha ennél "kisebb" a baj, akkor nagyon elgondolkoznék. Nem tudom, de remélem soha nem kerülök ilyen helyzetbe.

igen

Igen.

igen.

igen

meghatott a történeted... kivánom, hogy legyen nagyon sok örömöd a gyerekeidben!

Sziasztok, nagyon nehéz döntés nekem meg kellett hoznom : ((( Egészséges manó után kis különbséggel szeettünk volna másodikat 1 éves volt kisfiam, amikor újra terhes lettem, minden máshogy alakult, már az 5.héten véreztem, többszőr görcsöltem és uygeleten is jártunk 2x, mindig hazaküldtek. Eljött a 16.hét AFP és utánna kikönyörögtem, hogy nézzük meg a babát, mintha éreztem volna, hogy gond lehet, családostul mentünk nagyfiam is és láttuk a kistesót, kisfiú, ár ezt már tudtam gyünyőrűen lásztott buksija, gerince lába...innentől éreztem magam nagyon furán és valahol tudtam baj van. 19 hét kötelező uh, másik orvos megint már a 3. megnézi kezdené a papírokat tölteni és végül megkérdezem, megnézné a gyerek kezét? Nézi én csak azt láttam, hogy a telefonért nyúl, tudtam baj van, kint a férjem és a nagyobbik fiam várt, behívták. Ők semmit nem mondanak biztosat kell kérni időpontot genetikai uh-ra, látják összetörtem és felhívták őket 2 hét múlvára van időpont. Elmentünk gyorsan 4dimenziós uh-ra kifizettünk 10000 Ft-ot, hogy valaki biztosan megmondja mi van és rögtön, ott megerősítésre került a gyanú, a kicsi bal keze hiányzik. / kicsi morbiditás, nagyfiammal ekkor tanultuk az ujjait számolni, ahogy kidugja a kabátból / felhívtam a volt szülésznőmet, behívott rögtön abba a kórházba ahol ő volt, megnézték és felhívták a genetikai uh-t két nap múlvára volt időpont. Utólag kiderült, ha a doki elsőre is mondja mi a helyzet és nem csak vizsgálatra kér időpontot akkor rögtön adnak, mert ezt nem szabad húzni. Két nap a pokol, de döntöttünk közösen, ha nem tudja nekünk a genetikus garantálni, hogy nincsen más baja a babának akkor .... nem tudták, általában a végtag rendeleneségek együtt járhatnak más gonddal is. Itt most nem részletezném, hogy min mentem keresztűl és hogyan. Azóta tavaly született egy teljesen egészséges kisfiúnk : )))) már egy éves elmúlt. Sokat lehetne erről viatkozni, én azt vallom ha annak a kismanónak meg kellet volna születni, nekem se lett volna szabad észrevennem, hogy nem egészséges. Azért írom le mert nem én vagyok az egyetlen aki ezen átment-átmegy és nagyon nehéz, egy életre meghatároz főleg Karácsonykor amikor gyújtasz neki is egy gyetyát.

ha minden genetikai vizsgálaton beigazolódna, hogy gond van, olyan, ami miatt ő sem tudna teljes értékű életet élni, akkor igen!

pedig hidd el pont ezen az oldalon hallottam többektől, hogy nem vetetnék el... és ezért nem is mennek el külön szűrővizsgálatokra... én ezt kicsit felelőtlennek tartom.. persze tudom, hogy 2éves korában is történhet bármi a gyerekkel, de az szerintem már egy teljesen más dolog..

Egyértelmű hogy igen.Senkinek sem érné meg.A gyerek szenvedne,fájdalmai lennének,soha nem élhetne teljes életet,ahogyan mi szülők sem.A szülő lelkivilága is romokban heverne,mivel nap mint nap végigkellene néznie gyermeke szenvedését.Most senki ne gondolja azt hogy önző vagyok,mert ha csak a születésnél derülne ki hogy nem egészséges a gyerekem,vagy később történne vele valami,soha nem dobnám el magamtól.

igen, bár biztos nehéz döntés lenne de figyelembe kell venni súlyos betegen nem sok öröm jutna neki az életben

igen

Sziasztok! egyre gyakrabban teszem fel magamnak a kérdést: elvetetném-e a magzatom, ha még időben kiderülne hogy súlyosan beteg? vagy ha megszületne, neki is jó lenne így? nem fog szégyenkezni hogy beteg felnőttkorában? vagy minden pillanat miko mosolyog, megéri felnevelni? kegyetlen téma, de várom a véleményeket! köszönöm!