Elvetetnéd, ha még időben kiderülne hogy súlyosan beteg a babád? (beszélgetős fórum)

Nem, nem hinném. Mikor gyereket vállalok, ott van mindig kockázat, ezt minden jövőbeni vagy mostani anyának tudnia kell.

Édesanyám 14 műtéten esett át születése után, de ha őt anno elvetették volna a szülei (hála a jó égnek, hogy nem volt még olyan a technika, hogy tudják, hogy rendellenesen fejlődött), akkor én nem lennék. Már pedig én hálsá vagyok az életemnek, és anyám is a sajátjának.

Nem, ha beteg, ha nem, nem véletlen a terhesség, az én babám lenne.

Úgy van,nagyon sok mindentől függ,milyen fogyatékossága van a magzatnak.

Igazából nem tudok igennel vagy nemmel felelni erre a kérdésre,mert magam sem tudom,mit cselekednék abban a helyzetben.

nkem harmas ikreim vannak es az egyik nyitoptt hassal szuletett, az orvosok el akartak venni, de mivel egypetejuek a lanyok igy nem volt ra mod

aztmondtak nem fog megmaradni szules utan vagy meg bennem hal meg es igy kell kihordanom a terhesseget

szules utana megmaradt ket iszonyatos mutete volt ket hetes koraban, megsem tudtak visszarakni a majat ami kint fejlodott

most raktak visza 4 hete es telejsen jol van, egesz eleteben hatalmas vagasok lesznek rajta, de boldog es eli az eletet, mi imadjuk es nem tudnam elkepzelni hogy ne lenne

szerencsesek vagyunk hogy ez mutheto voltmost

sztem attol is fugg mia baja, mentalisan epp e vagy sem, vagy mi a problema vele

Én elvetetném. Ismerős családban van egy 18 éves downos ksilány aki mellette még süket is. Az anyja, az apja, és a 2 fiútestvére is megsínyli, amíg él szegény kislány. Non-stop felügyeletet igényel.Van értelme így az életnek?

Írországban egyébként pont az abortusztól féle nem végeznek olyan vizsgálatokat, ami kimutatja a rendellenességet, vagy a bébi nemét. Semmit. Vallási okokból.

Elég rég jártam itt, csak most olvastam soraidat. Természetesen a te véleményed is helytálló, nevezhetjük gyilkosságnak is e nehéz döntés esetleges következményét.

De azért lássuk be, ezek a vizsgálatok nem véletlenül vannak. Ha olyan nagyon klassz dolog lenne rendellenességgel születnie egy babának, akkor nem lenne ez a sok rutin.

Továbbá megjegyzem követ arra vessenek, aki már egy MEGSZÜLETETT súlyosan beteg gyerekről mond le, ne arra az anyára, aki próbál helyesen dönteni minden érintett szempontjából. Tény és való, konkrét esetek más és más szempontokat vetnek fel. Pl. ha nekem mégis rossz eredményt hozott volna a teszt, és az abortusz mellett döntöttem volna, a véleményemtől függetlenül én is gyilkosnak tartottam volna magam.

Ha nagyon súlyos rendellenessége lenne és egész életében másokra lenne utalva akkor igen.

Van mozgássérült és értelmi fogyatékos is a családban.

A mozgássérült igyekszik teljes életet élni...rengeteg nehézséggel küzd és sok társbetegsége is van...de ö nagyon megérdemli az életet

A fogyatékos fiú 30 éves koráig élt..de nagyon nehéz életet okozott szüleinek..az anyukája nagyon befordult...az ő életének sok értelme nem volt...ilyen esetben igen

Egész életében rá volt szorulva mások ápolására...

Anyám nem vetethetett volna el mert csak a születésem után derült ki.

DE abban igazad van hogy az enyém úgymond jó példa.

Bizonyos kissebb gondokkal talán nem is tenném meg!

De ha úgy látom hogy csak nyomorúságos szenvedés lenne az élete akkor mindenképpen megteszem!

Tudom hogy Te az emberi életet akarod védelmezni, de én nem értek egyet azzal hogy minden áron.

Persze vannak helyzetek amikor még nem feltétlenül szükséges az abortusz!

Elvesztem a hozzászólásaidban, ne haragudj. Szerintem egy tök szép történet a tied, és példa arra, hogy nem szabad feladni azért egy gyerek életét, mert nehézségek adódtak. Ha édesanyád feladta volna a lelkében a születésednél, akkor lehet, hogy te ma intézetben élnél fogyatékosságokkal, de ő kitartott, és hitt abban, hogy egészséges embert farag belőled. Szerintem pont ez a lényeg. És kevesebb lenne a világ, ha anyukád az abortusz mellett dönt, mert megtudja, hogy ez meg az a baj.

Bántás mindig éri az embert. Egy gyereket csúfolnak a neve miatt, csúfolnak az alakja miatt, a kinézete miatt, és még ezer indokból. Útálom az olyan gyerekeket, akik csúfolják a másik gyereket. Már kicsi koromtól mindig mániákusan megvédtem azokat, akiket bántanak. Talán ez abból eredt, hogy az édesapám mozgássérült, és iszonyat rossz volt hallgatni a pusmogásokat a hátam mögött, vagy akár felnőtt emberek gusztustalan megjegyzéseit. Én még mindig hiszek benne, hogy egy sérült embernek is lehet teljes élete, csak mindenkinek másképp teljes az élete. De ez olyan, mintha egy milliárdos ember azt mondaná, hogy most elveteti a gyerekét, mert nem tud neki villát venni. Mert az ő mércéjéhez képest az a teljes élet, és el sem tudja képzelni, hogy teljes lehet az élete egy embernek a panellakásban. Szerintem az egész relatív.

Innentől kezdve az a kifejezés, hogy súlyosan beteg, az is relatív, mert itt is már kiderült, hogy mindenkinek más a felfogása a súlyos betegségről. Van akinek az is súlyos, hogy nincs mondjuk meg a keze a gyereknek, és van akinek az, hogyha magatehetetlen, önállátásra képtelen a gyerek. Iszonyat nagy különbségek vannak.

Én hálás vagyok az égnek (meg anyámnak, orvosoknak) hogy úgymond egészséges lehetek!

Bár van más ami a mai napig elkísér, de az már semmi!

Igen nehéz!

DE örülj neki hogy neki sikerült!!!

:DDD

Persze tudom!

De ahhoz hogy teljes emberré váljak anyámnak nagyon sokat kellett engem tornáéztatnia és ez a minimum szerintem amit egy szülő ilyen esetben megtehet a gyerekért!

Én nagyobb koromban voltam bent párszor de csak mint látogató futólag, és nagyon elszomorított a sok beteg gyerek (bár még én is gyerek voltam).

De biztos hogy ha ezek a beteg gyerekek egymás társaságában vannak jobban érzik magukat mint úgymond "rendes" gyerekek között akik talán sokat bántanák őket!

Igaz hogy ezzel rendbe jöttem de más okból így is sok támadást kaptam az általános iskolában más gyerekektől.

Szörnyen kegyetlenek tudnak lenni a gyerekek egynással és ha egy mód van rá én ezt kihagynám egy beteg gyerek életéből!

Van egy nagyon jó példám is. Középiskolában volt egy évfolyam társam. Egy fiú aki testileg kicsit fogyatékos volt de emellett egy zseni volt. Nagyon okos! Ott már mindenki "szerette" senki sem bántotta. És nagyon okos volt! Kívánom hogy a beteg gyerekek találjanak ilyen közösségeket! Ahol betegségük ellenére teljes emberként élhetnek!

Mázlid is volt és jó hogy hatott a kezelés!

(Az én lányom a Petőben volt óvodás és iskolás 15 éves koráig, egyébként nagyon szeretett ott lenni)